Népfőiskola

Hogy mennyire eltávozunk a természettől, a természetestől, -ezáltal mondhatni, hogy az égtől is, a földtől is- és valami elképzelhetetlen bizonytalan jövőjű világban élünk, ezt csak akkor tudjuk szinte elemi erősségű döbbenettel megállapítani amikor összevetjük napi olvasmányainkat -főleg a politikai híreket valamint a kereskedelmi adók műsorait (amit nem olvasunk, hanem nézünk természetesen) azza

Ha ötös számmal is -és nem nullával- végződik egy idő intervallum (születés, házasság, történelmi esemény), általában megemlékezünk róla.
A tízes számrendszer, -amiben számolunk a hétköznapi életben- már csak ilyen.
Ebből születnek aztán mítikus számok, mint pl a 3, vagy a 12, ezeknek többszörösei, amelyek nagyon beszédesek.
Gondoljunk csak a tizenkettőre.

Január 18-án ünnepeljük Árpádházi Szent Margitot. Ma, ennek az "előnapja" van, nem estéje hanem a reggeli órákban való rá emlékezés.

Még jól emlékszünk arra a karácsony előtti napokra, amikor elfogták a román diktátort és feleségét.
Emlékszünk a marosvásárhelyi eseményekre is ahol a rossz szándékú emberek rátámadtak a magyarokra, kiverték Sütő András, magyar származású író egyik szemét.

Igen, kedves barátaim rövid "a"-val. Nem hosszúval. Nem Mádéfalva, hanem Madéfalva.

Sok dologról mesél a történelem. Sok érdekes esemény volt a magyarok életében. Érdekes is, tanulságos is, tragikus is és hősies is.

Fegyelemre méltó cikk jelent meg a helyi egyházközségi lap, a Hitünk és Életünk XIX-ik évfolyamának 1. számában, a januári számban. Ez így a legfrissebb olvasnivalónk.

Az írás címe: Korunk veszedelme a Woke (e.:vók) ideológia.

....íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe és tudakolták: hol van a zsidók újszülött királya..." (Mt 2,1 - 12)

Ma Vízkereszt ünnepén, erre emlékezik az Egyházunk. Jézus születése utáni időkre, talán néhány napra, néhány hétre.

Az új esztendő még nagyon friss. 2024 még az elején jár, de megítélni ezt csak a múlt tükrében tudjuk. Mint mindent, ezt is.

Az egyházközség történetét -szorosan véve- a Historia domus, vagyis a ház története című iromány foglalja össze.
Nem krónika ez, de a krónika hitelességével íródik az a kevés is, ami lejegyeztetetik a mindenkori plébános által.

Reggelre -ha lehet- még sűrűbb volt a köd mint az előző napokon.

Az ember Jézus Krisztus születését áhítattal és szeretettel, a szegényes körülmények között élő Kisdedet együttérzéssel és egyben hódolattal olvassa.

Végre csend van. Békebeli áldott csend. Nem úgy mint az Adventben. Annak főleg utolsó napjaiban. Ja! Igen! A szeretet! Hajt bennünket. Vacsorák, céges bulik, zene, ének, kiáltás. Zavar. Tudatzavar. Megfordított idő.

Személyes élményként elmondhatom, hogy csupán a Gyímesekben található csángókkal volt személyes kapcsolatom.

A Moldvai csángók nem keverhetők össze Moldáviával, a volt Szovjetunió egyik tagköztársaságával, fővárosa Kisinyov. Moldávia és Románia egyesítését a románok szorgalmazzák ma is, két külön állam fúziója lenne mert ehhez a román lakosság révén közük van, -így gondolják.

Gáspár Simon Antal múlt századforduló szülötte. Értelmes parasztember abból a fajtából akit eszesnek is mondunk, műveltnek, nyitottnak a világra és felettébb nagy felelősséget érez népe iránt, a csángók világa iránt.

Adventi időszak van még néhány napig, így azt fogom ismertetni, miként látta az adventi időt Gáspár S. Antal a maga szép falujában a bukovinai Istensegíts nevű községben.

"Az egyházi évvel kezdve és avval befejezve. Minden féle táncz mulatságot Katalin tiltsa (úgy írom ahogyan a szerző írta GA) és András zárja.

Azt írtam a minap, hogy egy találkozásról írok, egy visszaemlékezésről mert a "zsíroskenyér" példájából indulva ez mindig szép szokott lenni. Nosztalgikus, merengő, kívánatos és ideidézendően, a mába, nosztalgikus.

Az én találkozásom Gáspár Simon Antallal volt, egy nem személyes találkozás, hanem az írásnak olvasása közbeni virtuális jelenlét.

Minden ember vonzódik a múltjához. Miért, miértse, ezekben a vonzódásokban a fiatalkori emlékek élednek újjá, mondhatom azt is, hogy szépülnek meg, kapnak sokkal több ma is bevonódó, vagyis a múltból a mába kéredzkedő szeretetet, mint amennyit az talán valóságosan megér.

Néha fejemet csóválom, miért csak egyszer van egy évben karácsony. Azaz Karácsony.

Milyen az ember természete?
Rejtélyes.
Megmagyarázhatatlan, sokszor ellentmondásos. De így is nagyon furcsa. A tudott ellentmondásokban is furcsa.

Nem vagyok valami jó a tájékozódást illetően. Mármint a térbeli tájékozódásban.

A társadalmi mobilitás

Egyik legfontosabb ismérve, mondhatni dinamikája egy ember de inkább egy család életében az, hogy miként tud válaszolni a kor kihívására.
Ebből a szerepből az iskola, a tanulás, a tudás megszerzése, a képességek halmozása, készségek kialakítása, a gondolkodásnak a fejlődése, a személyiség alakulása kihagyhatatlan.