Volt egyszer egy iskolakert

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskolakert.

Kezdhetném így is, mert valóban volt, itt volt, iskolánk része volt, a miénk volt és leginkább a tanulóinké (tanulóinkért) volt.

És így már nem mese. Vagy ha igen, élet-mese, történelmi mese, nosztalgia-mese, gyermekmese felnőttekkel és gyerekekkel.

Ez az iskolakert a Rét dűlöben volt, a pálinkafőzőtől nem messze. A Fő utca végén eredő Kispatak volt a kert egyik végén. Másik vége Baglyas Jani bácsi házához futott ki.

Ebben a kertben kizárólag gyermekek tevékenykedtek. Két tanár volt velük, elméleti ismereteket tanítottak és a gyakorlati munkát irányították.

A kertben -látszólag és ténylegesen is- mezőgazdasági munka folyt. A kertben volt egy szerszámok tárolására alkalmas épület, ásókkal, gereblyékkel, kapákkal, vödrökkel, locsolókannákkal, ültetőfákkal és még mi mennyi mással megtöltve, melyek a kerti munka eszközei.

Tavasszal megkezdődött a termőtalaj ásással való forgatása. Fiúk is, lányok is erősen markolták az ásó nyelét.

A magok ültetése és a palántázás az idő kedvezőbbre fordulásával elkezdődött.

Locsolás a kis patak vizéből történt.

A kézikapálás és gyomlálás nem hagyta, hogy a tápanyagot elszívják a gyomnövények a kultúrnövények elől.

A munka folyamatos volt, nyári munkára azok jelentkeztek, akik az majd később a termények értékesítését is elvégzik.

Aztán ősz lett, őszi ásás, komposztforgatás és átadta a területet a lelkes ifjúság a természet törvényének, az őszi hideg esőknek és a tél hóborította paplanának.

Ennyi?

Dehogy ennyi!

Ha csak ennyi lett volna akkor nem mondhatnánk, hogy az ember nem csak műveli a földet hanem a föld is műveli az embert.

Vegyünk egy egyszerű munkafolyamatot, az ásást.

Hogyan kell az ásó nyelét megfogni, hogy a legkisebb erőfeszítéssel dolgozzunk. Milyen szöget zár be az ásó lapja a földfelszínnel, hogy a legkedvezőbb magágy szülessen.
Hogyan kell a földszeleteket egymásra fektetni, hogy a csapadék egyenletesen szívódjon majd a talajba.

Hány fogás ez? Nem egy. Több. Már ötödik osztályban ezt tanulták a gyermekek.

És a többi, és a többi! Látszólag fizikai munka (az is) de ennél több!

Az ember együtt él a természettel. Az ásás folyamatában seregnyi példa van arra, hogy miként lehet földdel bánni, hogyan lehet azzal eggyé válni, miként lehet azt szeretni és megszeretni, hogyan változik az anyag az ember keze alatt hogyan köszöni meg a föld az ember gondoskodását. Miként várhatunk kezünk nyomán jó termést a földtől.

És ez csak egy művelet volt, nem is soroltam el mindent ami ezzel az egy, látszólag könnyen megtanulható fizikai folyamattal hatást, nevelő hatást eredményez, mely árad az emberre, az ember értelmére, pszichikai állapotára, világnézetére és nem kevésbé egészségére.

A kis palánta elültése is számos pszichés hatást hordoz, és a többi művelet is, mert az ember eggyé válik azzal amit csinál.
És ha amit csinál, azt kedvvel csinálja, akkor értelmét látja az életnek is. A siker és az, hogy mindezzel másokra is hatással vagyunk, értelmet ad az életünknek.

Az értelmes élet pedig olyan áramló közeg amely egyenesen elvezet bennünket a boldogsághoz és hálára kötelezi az embert az élet adományozója iránt. Mert minden a teremtett világ része. Sőt nem csak része hanem értelme is.

A kert hihetetlenül nagy befolyással van az emberre. Az ingerek áradata, az ember és munkájának szoros kapcsolata, a természet erőinek a felismerése, a hibát vétő következmények, a harmónia önmagát éltető körforgása, felismerés arra vonatkozóan, hogy a világ egységes egész, hogy a világ tökéletes a teremtésben, az egyensúly megbomlása a tökéletesség ellen való támadás, a tudatlanság vagy a kapzsiság, az ember önmagát is felülmúló beképzeltsége, a szűk látókörű világ és a jövő megrablása az utódok csökevényes életének megteremtésével, mind, mind olyan kísérőjelensége az ember tevékenységének, -és ez a tevékenység a kerti munkában mindig jelen van- amely vagy áldást teremt vagy halált lehel az utókor számára.

A Váci Egyházmegye Apor Vilmos Főiskolája három éve indított egy továbbképzést felnőtt diplomások számára. (Ezen részt vett egy dányi ember is, aki népfőiskolánk tagja)
A képzés címének ezt adta: A zöld gondoskodás

Kertről, kertépítésről van benne szó, de nem egyszerűen a kertépítő szakma szemszögéből nézve, hanem abból a világot egységben látó ember szemszögéből aki tudja, hogy van egy külső kert amit fizikailag létrehoz és műveli, de van az embernek egy ugyanilyen saját belső kertje is, (a lélek kertje) mely két kert harmóniában áll egymással, sőt -a filozófiával szólva- immanens a kettő, vagyis egymástól elválaszthatatlan. Egység. Egységes egész. Úgy teremtette Isten a világot, hogy az kölcsönhatásban áll egymással, a világ teljességében és egységében.

Ez egy tanulmányban jelent meg, a címe is beszédes: Belső kert.

Olvasható a Katolikus Pedagógia című lap 2025 1-2 összevont számában.

A külső és belső kertek építését szorgalmazzák a szerzők, mert a kert gyógyító erő mely a természetben és az emberben egységben jelenik meg.

Sokszor keressük boldogságunk, de legalábbis jól-létünk forrását.
Megtaláljuk ennek egyik területét ha a belső kertünk ajtaját kitárjuk, hogy abba a külső kertek is betérhessenek.

Elsivárosodott környezetünk szürkén lehúz bennünket az országút aszfaltjra és azt gondoljuk, ha ezen száguldozunk, majd utólérjük lelkünk békéjét.

Ez eddig nem bizonyosodott be. És nem is fog, mert a kertek nem csak egymás mellett vannak hanem egységbe is tartoznak.

A belső kertünk egy állandó valóság bennünk és hogy mely külső kerteket kapcsolunk ehhez az nem más, mint szándék kérdése.

Ha ez egy valóságos, kézzelfogható kertben nyilvánul meg és értjük is a kettő kapcsolatának lényegét, akkor nincs más hátra, mintsem hogy közös községi kertet építsünk, mert ha valamivel, akkor ezzel büszkélkedhetnénk igazán.