Dányi krónika

Nagyot zökken az autó kereke amikor leparkolok a zeneiskola bejáratánál.
Úgy parkoló ez a hely, ahogyan a parkokban kialakul az emberek által járta út: sohasem ott, ahová a parktervező gondolta.

Meghalt a költő.
Nem él már köztünk a Kossuth-díjas és József Attila-díjas Nagy Gáspár.

Élhetne még, 1949-ben született, ma is "csak" 76 éves lenne.

Az 1956-os forradalom és a függetlenség eszméjének ébrentartásáért 1993-ban Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki.

/Katt a nagyobb képért!/

Három nap múlva október 23-a lesz. A magyar forradalom és szabadságharc 69-ik évfordulója.

Ünnep lesz? Gyász nap?

Vagy ahogyan sokszor lenni szokott, sablon-szövegek, a tavalyi beszéd, gyerekekkel betanított szöveg. Némi zene. Talán még "kultúrműsor" is.

Az őrangyaloknak is jól kell teljesíteni.

A jelen értelmezésben használt "őrangyal" nem láthatatlan személy, hanem nagyon is látszó. Sőt, szemlátomást tevékeny.

Az őrangyalnak -tudjuk- az a feladata (megtiszteltető feladat), hogy vigyázzon védencére.
Óvja a rossz lépésektől, óvja a veszélyektől, sőt adjon tanácsot is a védencének, hogy baja ne essék.

Az ikonikus latin-görög szó, valamely jelnek a képszerű megjelenítését jelenti.

A mi jelünk ebben az esetben a dányi "öreg" iskola,amely a Pesti ut 5 sz alatt van.

Ha kimondjuk a nevét, képszerűen itt áll előttünk az épület és nem csak áll, némán, mozdulatlanul, hanem meg is szólít bennünket.

Bennünket, élőket? De még a holtakat is!

A bensővé válás pszichikai folyamat.

Hogy mi az útja annak a fiziológiai (élettani) folyamatnak amíg valamit (valakit) oly annyira szeretünk, vagy tisztelünk, vagy olyannyira jelentősnek tartjuk magunkra nézve, hogy szinte a bensőnk lényegévé tesszük, így komoly hatást gyakorol az ember életére, meghatározóvá válik egy egész élet során, -erről könyvtárnyi irodalmat olvashatunk.

Szűz Máriának, Jézus Urunk édesanyjának több ünnepe is van egy évben. Ebből néhányat említek:

Szeplőtelen fogantatás december 8, Mária születésnapja szeptember 8, mennybevétele augusztus 15. És még számtalan zarándokhely országhatáron belül és kívül, mind az ő tiszteletéről szól.

Minden szülő szembekerül azzal a nagy dilemmával,hogy miként folytassa gyermeke a továbbtanulását. Melyik iskolába menjen és ha megjelölnek egy iskolát miért éppen oda és nem máshová.

Az érem másik oldala, hogy a fogadó iskola vajon hajlandó lesz-e a tanuló befogadására.

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskolakert.

Kezdhetném így is, mert valóban volt, itt volt, iskolánk része volt, a miénk volt és leginkább a tanulóinké (tanulóinkért) volt.

És így már nem mese. Vagy ha igen, élet-mese, történelmi mese, nosztalgia-mese, gyermekmese felnőttekkel és gyerekekkel.

Csütörtök este 6 órakor a helyi művelődési házba érkezett Bán Mór (Bán János) író, a nagyszabású Hunyadi regényfolyam írója (amelyből film is született).

Hábel János hívta meg őt, és kettőjük társalgását hallgattuk nagy figyelemmel.

Kedves Barátaim!

Kedves Barátaim!

/Katt a nagyobb képért!/
/Katt a nagyobb képért!/

Napbarnított ember, jóízű magyar beszéd (sváb keverékszavakkal tarkítva) optimizmus, rugalmasság, erő, egészség bizakodás, remény, harc, küzdelem, nehéz emlékű gyermekkor, megbélyegzés, hátrébb sorolás, felemelt fővel viselt sors.

Találkoztak Dány vendégei, a testvértelepülésekről eljött "delegátusok" a dányiakkal a falunap alkalmából szervezett rendezvényen.
Így van ez már évtizedek óta.

Községünk és Gyergyócsomafalva első találkozásának ideje 1990, így 35 éve tart egy meglehetősen hosszú és változó tartalmú kapcsolat.

Úgy tartják, hogy az ember élete ünneptől ünnepig tart.
Ünnep mindig van, alkalom ünnepelni mindig adódik. Így teljes és így folyamatos az életünk.

A hétköznap?

A hétköznapokon dolgozunk. Ne feledjük azonban, hogy ahogyan dolgozunk úgy, olyan színvonalon és olyan értékkel, mértékkel tartjuk ünnepeinket is.