A Tanító 3

A forradalom idején Dányban viszonylagos nyugalom volt.

A hősök kertjében volt ugyan összejövetel, beszédek is elhangzottak így pl Mátyás, a tantestület egyik tanára szólt a tömeghez inkább nyugtatóan mintsem zavartkeltően, de azért tisztán elmondta, hogy egy bűnös rendszer, a Rákosi korszak végéhez értünk és reméljük jó irányba fordulnak az események.

Egyetlen tragédiába forduló eset volt amikor november 23-án (vagyis az oroszok bevonulását követően amikor már minden reménytelenségbe fordult), az egyébként is békétlen természetű István régóta rejtegetett pisztolyával halálosan megsebesített egy helyi lakost aki rendőr volt.

1956 után békésnek látszó körülmények közepette viszonylagos fejlődésnek indult a falu a mezőgazdasági munkákat illetően. Megszűnt a beszolgáltatásnak nevezett kommunista rekvirálás, a padlások lesöprése, a békekölcsönök jegyzésének kora, de a forradalom hőseinek kivégzése folytatódott. Megölték Szabó bácsit a Széna téri parancsnokot, később a miniszterelnököt is felakasztották, a kormány tagjai közül is néhányat és naponta kellett jelentkezni a zsámboki rendőrőrsön azoknak a dányiaknak akik a forradalom ideje alatt aktívabbak voltak, így Sándor bácsinak is, aki bírónak ajánlotta magát az egyik nagygyűlésen. Komoly dolog a forradalom de egyben vicces történetek is előfordulnak.

Derült égből villámcsapásként terjedt el a hír, hogy mindenhol az országban orosz mintára kolhozokat hoznak létre.

Elveszik a földjeinket, közös konyhára kényszerítenek bennünket, bezárják a templomot is mint ahogyan az iskolában eltávolították a kereszteket a falról.

Nagy volt a zűrzavar amikor megjelentek az első un falujárók, az agitátorok akik házról házra jártak és a termelőszövetkezet előnyeiről győzködték az embereket.

A parasztember kinevette a hozzá nem értő városiak okoskodásait, sőt hírlett, hogy Jóska bácsi, a toldierős gazda a pincéjében lerészegített agitálókra rázárta a pinceajtót.

Aztán jöttek a mezőgazdasághoz értő emberek is az egyetemről, látszott, hogy ismerik a mezőgazdasági munkát.

Az emberek ellenálltak a szelíd győzködésnek.

Aztán jöttek keményebb napok is.

Berendelték a gazdákat a rendőrségre, fűtött helységben a kályha mellé ültették őket, a nagykabátot nem engedték levenni magukról és egyéb fenyegetéseket is kilátásba helyeztek ha nem támogatják a mezőgazdasági szövetkezetek létrejöttét, hogy pl megakadályozzák a gyermekük vagy unokájuk továbbtanulását és egyébként is tudnak ők mindenről, hová rejtették el korábban a terményt, a bort a beszolgáltatás idején, jön ezért a büntetés.
Ha belépnek a szövetkezetbe, vagyis a közös gazdálkodásba akkor minden el lesz felejtve.

Ahogy mondani szokás, több fronton folytattak agitálást a szövetkezet megalakításáért, így az iskolát is bevonták a munkába.

A párttitkár kijelölte az úttörőcsapat vezetőjét ezen aknamunkák egyik szálán, kötelezővé tették neki, hogy minden nap hajnaltól késő estig a tanácsházban lévő mikrofont használva mondja be a hangoshíradóba, hol tart a szervezés, ki vagy kik lépetek be a szövetkezetbe az előző napon.