Népfőiskola

Bevezetőként:

A dányiak pünkösdi, Csíksomlyóra való utazása előtt, némi nosztalgiával emlékezve a valamikori szép utakra, küldöm ˇajándékul" az ott szerzett élményemből írt történet novellisztikus változatát.
Legyen az Utatok Istentől áldott, szeretbéli zarándokút.

Az ember, amióta az Isten megteremtette egészséges törekvések közepette él. Ez a törekvés tett, mozdulat, mozdulatsor, tevékenység ami rá is és minden élőlényre jellemző.

Mindenkivel megesik, aki tollat vesz a kezébe. Megtörténhet az tudniillik, hogy vagy rosszul idézünk valamit, vagy nem pontos az a fogalom amelyet használunk valamely dolog leírására.

Most is egy ilyen elírás foglalkoztatja az embereket. Miként történt, nem tudhatjuk, csak annyi bizonyos, hogy ebben a kis hazában egyféle értelmezése a dolgoknak fehér holló jelenség.

Ha fölfelé megy az ember a dombon, túrázás közben, sétát téve vagy bármely emelkedőt legyűrve, mindig lefelé néz. Lefelé kell néznie ugyanis, mert az ember anatómiai felépítése ezt a pózt teszi lehetővé. Egyszerű a képlet: felfelé mész, lefelé nézel. Ez egy emberi magyarázat: tényekből kiindulni és a következtetést levonni.

Tej

Megnéztem egy s más dolgot az interneten. Aztán meggondoltan, de gyorsan be is csuktam ezt a könyvet.

Majd, mielőtt lefeküdtem volna, ismét kinyitottam.
Nem tudom másképpen jó szívvel álomra hajtani fejemet, ha -tetszik ez vagy nem másoknak, akárkinek- nem oldom fel valahogyan azt a szorító feszültséget bennem ami nagyon sokszor felzaklat. Mint most is.

Volt valamikor nem is olyan nagyon rég, talán emlékezünk is rá és nem is volt olyan messzire tőlünk mint hihetnénk, talán csak itt volt a közelben egy iskola.
Városszéli iskola volt, új építésű és a tizennégytől tizennyolc évesekig tartó tanulóifjúság töltötte meg reggelenként az osztálytermeket és vette birtokba nagy ügybuzgalommal jogos, nekik épített tulajdonukat.

Igen, kedves Olvasók, az előző írásom "ihlette" utógondolatok eredménye az alábbi néhány mondat-töredék!

Az írás címe: Úton

Cifra szűröd elcserélted
Gubádat is veszni vélted,
Sötét romok tüzes pajzsán
Életed is véle vitted

Komolytalan hírhozókat
Tudtad bölcsnek, kárhozóknak
Mégis mindig vélük mentél
Sárban, vízben henteregtél

Fölállítod keresztedet

Igen, kedves Olvasók, az előző írásom "ihlette" utógondolatok eredménye az alábbi néhány mondat-töredék!

Az írás címe: Úton

Cifra szűröd elcserélted
Gubádat is veszni vélted,
Sötét romok tüzes pajzsán
Életed is véle vitted

Komolytalan hírhozókat
Tudtad bölcsnek, kárhozóknak
Mégis mindig vélük mentél
Sárban, vízben henteregtél

Fölállítod keresztedet

Na, nem olyan nagy, hogy azt mondhatnánk, a tömeg letapossa egymást, vagy azt, hogy minduntalan emberbe ütközünk. Ez csak olyan vidéki kisváros, ahol a városi cím is egy kicsit rurálisnak (nem elég megmunkált) tűnik. Mondhatnám, hogy parlaginak, ha lenne ennek a szónak értelme ebben az áprilisi télben.

"Ahol a szívetek, ott a kincsetek"

Vagy ahol a kincsetek ott a szívetek?

Mi hát a kincs? És mi a szív?

Nagyon kis buta párhuzammal kezdem a választ, de igen kifejezővel.
A kisgyermeknek legtöbbször azt mondják szüleik: kincsem!

És valóban az is. Kincs.

Még az is megeshet, hogy van tanulsága egy filmnek. No, nem Oscar díjra is várományos filmnek, hanem csak egyszerű magyar alkotásnak, aminek fő témája és cselekménye a foci. A futball.
Ráadásul kereskedelmi tv-n adták mit igen ritkán nézek, erre a filmre is csak véletlenül akadtam rá. Több részes, és már nem is az elején kapcsolódtam be, nem tudom hát a közvetlen előzményeket.

Az összekevert nyelvi és értelmezési nehézségekről és mintegy szimptomatikus mai jelenségről írtam ezen a hasában már a minap, amikor a cikk legvégén a személyes névmások helytelen alkalmazását említettem. (Személyes névmást alkalmazni a tárgyakra).Ki emlékszik rá? Sőt! Kit érdekel? -ezen sem lepődök (már) meg.

Két esemény érintett meg néhány nap alatt, -elgondolkodtatóan.

Sok furcsasággal találkozik az ember, akár még az interneten is. De a való életben sem sokkal különb a helyzet. Olyan átalakuláson megy keresztül a v mi világunk, a közvetlen környezetünk is akár, de a szélesebb társadalom is, amit gyermek -sőt ifjú koromban elképzelni se tudtam. Más sem.

Néhány héttel, vagy talán tízegynéhány nappal adtam közre a Dányi Krónikán Kozár Gyula atya Historia Domus-béli feljegyzéseit az 1960-as évek elejéről.

Billegve, jobbra-balra hajladozva halad el a padok között. Nem idős még, áá" dehogy, inkább középkorú. De idősnek látszik. A "mosónők korán halnak" jut eszembe József Attila verse. Korán, mert meggörnyedést kiváltó nehéz munkát végeznek. Alultápláltan. Soványan, tüdővésztől fenyegetve.

Aranka nem sovány. Inkább testes, sőt talán azt is mondhatom hogy kövér. Kövérkés -hogy meg ne sértsem.

1963

"Január, február, március rendkívüli hideg. A gyóntatószékeket elláttuk melegítéssel és védő függönnyel. Február, márciusban készítette Juhász Flórián és Sós Lajos bognár, Jarábik János káplán közreműködédével a kóroson a tribün szerű padokat.

Mondanom sem kell talán, hogy a "Beszédes történelem" egyházi jellegű és a Ház Történetéből, a Historia Domusból való. Ezek éppen Kozár Gyula plébános atya lejegyzései.

1961 március végére készült el a kórus aljának és a kiskápolnának a kifestése négy seccóval. (szekkó abban különbözik a freskótól, hogy míg a freskó festés nedves falra történik, a szekkó szárazra( (GA)
Csiby Mihály festőművész készítette. Husvétra 3 pár ministráns ruhát csináltattunk, egy piros pluviálét és egy szőnyeget vettünk a keresztelő kápolnába.