Népfőiskola

Végre vannak hírek az oktatás, tanítás területéről.
Eddig nem voltak?
Voltak, de azok mind panasszal teltek!

Ha valami rosszul kezdődik nehéz lesz azt újra a jó útra téríteni.

Márpedig a magyar oktatás helyzete attól a pillanattól kezdve, hogy nem volt önálló tárca, elindult ezen az úton.. Csak sodródott, kínlódott, panaszkodott, sírt és jajgatott.

A Dányi Általános Iskola egyik tanáraként és később igazgatójaként, azután a önkormányzati közszolgálat vezető testületének élén sok, nagyon sok helyi ünnepségen vettem részt. Nem csak "nézőként", pusztán jelenlévőként, hanem úgy is, hogy tudtam, láttam, éreztem azok fontosságát.

Gyújtunk-e gyertyát ma félötkor?

Bátortalan, kapaszkodó kézzel markolja a levegőt a láng. Kilopja a levegőből az oxigént, fáradtan járja haláltáncát. Hányszor hal meg egy gyertyában a láng?

Hány halála lehet még nemzetünknek. Hányszor tagadják meg hazát bitorló bitangok, hányszor ülnek tort sápadt teste felett jólfésült urak.

Ha arra gondolok, hogy fiatal tanárként -másokkal együtt- azt a megbízatást kaptam, hogy ellenőrizzem a tanulók megjelenését az esti órákban, akkor most egy egész dzsungel közelébe kerültem.

Úgy hívták ezt akkor, hogy ifjúsági őrjárat.
Este nyolc óra után nem tartózkodhattak iskolásaink az utcán, kocsmák közelében, szórakozóhelyeken és ezt akkor mi is, a gyermekek is természetesnek vettük.

Soha rosszabbat! Mint amilyen az Arsenal vs PSG kupadöntő volt. (Milyen lenne az ennél is rosszabb)
Mert ez nagyon nem tetszett nekem. Igaz, nem csak a meccs, hanem a körülötte lévő felhajtás sem.

Úgy általában a sportesemények. Különösen a világesemények. A VB-k, EB-k, Konferencia- Liga- döntők és még ki tudja milyen rangú és rendű sportesemények.

Mi magyarok, sokfélék vagyunk.
Összeköt bennünket a nyelvünk, a magyar nyelv, a magyar történelem.
A népünk történelme, története.

Ezt a színességet fejezi ki a Csíksomlyói búcsúban a csángók megjelenése a maguk színes és mégis egyszerű ruhájában.

Talán az életkor velejárója, hogy éjszaka többször felébredek, mint ahogyan volt ez néhány évtizeddel ezelőtt.

Van idő ilyenkor gondolkodni. Számbavenni múltat, jelent és elképzelni a jövendőt.

"Nem ellened, érted haragszom"

Magasröptű gondolattal kezdem.

Radnóti Miklós a Hetedik eklógában így ír:"Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert". (Lager Lejdenau Zsagubica felett a hegyekben)

Értjük-e ma mi is a hexametert?
Értjük-e egymás szavát. Ugyanazon nyelvét. Indítékát! Vágyait! Fájdalmait! Problémáit! Törekvéseit!

Mindig így volt a kormányváltások után mint ahogyan most van, vagyis úgy, hogy az egyébként politikától mentes, sőt attól távol álló "intézménybe" vagyis egy fodrászüzletbe belépvén arról beszéltek a hölgyek heves gesztikulálások közepette, hogy milyen volt a sükösdi gyerekek szereplése az országgyűlés első ülésén, május 9-én.

Kedves Barátaim!

Az ország életében mindig is fontos mérföldkő volt a legmagasabb társadalmi szintnek, a törvényt hozó testületnek, az országgyűlés tagjainak megválasztása.

Most sincs ez másképpen.

Az oktatás új alapokra kerül. Mindannyiunk örömére.

De örömünk csak akkor lesz felhőtlen, ha ebből a pozitív változásból a mi községünk is részesül.

A kislány hamvas, szépen öltözött, sima arcú, kiegyensúlyozott és láthatóan boldog.
Vállán egy szimbólikus tarisznya, fehér nemezelt, derékig érően simul a testhez.

Az iskola udvara zárt, U alakú, az iskola épülete és a templom zárja körül. Sokan várakoznak az udvaron.

Emlékszem iskolai munkám során arra, hogy ha egy osztályban vagy akár annak kisebb közösségében, egy baráti társaságban egy gyereket elkülönítettek a társak, annak mindig rossz vége lett.

Árpád küldetése ősi papkirályi mivoltából ered. Az volt a feladata, hogy gyűjtse össze és egyesítse a valamikori nagy hun népeket.
Az Etelközben vérszerződést kötöttek, szellemiségük, üzenetük most is itt él közöttünk. A másokat kirekesztés nélkül elfogadó utódokban, kik már vér szerint kevesen vannak, de felvett magyarságukban sokan.

Aki a Kispatak hídjának Zsámbok felőli oldalán jár, lát két új szobrot a játszótérhez közel.

Az egyik Árpád fővezér, a másik a Turul madár.

A dányi népfőiskola (Sebestyén Alapítvány) döntött úgy, hogy ez a két szobor elkészüljön. Ezt megírta a dányi önkormányzat lapjában is Sződi Sándor.

Két irodalmi műről olvashatunk az alábbiakban.

Hogy mi az összefüggés a kettő között, azt nem most, de rövid időn belül megtudjuk.

Mint ahogyan azt is megtudjuk, (majd), hogy miért írtam mindezeket.

Arany János:

Rege a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul, ágra,
Száll az ének szájrul szájra,
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének

A választási eredmény (rangsor alapján) utolsó mondat félreértelmezhető. (Vagy félresikerült?)

Nem vállalkozhatok teljes körű elemzésre. Ahhoz, hogy ezt megtegyem, sokkal több adatra lenne szükségem, mint például bő húsz évvel ezelőtt tettem, amikor négy község, Dány, Valkó Vácszentlászló és Zsámbok települések eredményeit egy nagyobb lélegzetű munkában bemutattam. Azok önkormányzati választási eredmények voltak.

Én nem mondom neked, hogy menj el szavazni.
Nem az én feladatom, hogy téged szavazni küldjelek. Mert ez kizárólag és egyértelműen a TE feladatod. A TE dolgod!

Ma nagyon sok "közéleti" ember van. Olyan "menj el szavazni" félék.
Sokaknak ez az összes közéleti tevékenysége: "menj el szavazni"!

Sok év eltelt már az első alkalom óta, hogy ebben az időtájban összegyűljünk és emlékezzünk (néhány tucat tisztelgő), gr Dr Teleki Pál egykori miniszterelnök erőszak által bekövetkezett halálára (vagy saját maga vagy más oltotta ki élete lángját).

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még fontos volt, hogy ki lakik a szomszédban és az is fontos volt, hogy mi történik e szűkebb pátriánkban, falunkban, az emberek vasárnap délután egy-egy ház előtt összegyűltek és beszélgettek. Vagy kártyáztak és közben lecsúszott a torkukon egy-egy pohár borocska is. Bandáztak! -mondanánk mai tinédzser nyelven.