Népfőiskola

Két autóbusz. Két szervezés. Az egyik autóbusz kisebb, a másik nagyobb, ötven ember utazhat benne.

Május volt akkor is. Május 8-a és 1968-at írtunk.
Ötven évvel ezelőtt. Szinte napra pontosan 50 éve.

Gyula atya a plébánia kertjében sétált az árnyas fák alatt. Az orgona már elvirágzott de a fák szinte teljes pompában viselték koronájukat.

Én most magamról szeretnék írni.
Pontosabban szólva egy élményemről, melyet beszámolónak is lehetne nevezni. De nem beszámoló.
Legfeljebb gondolatok.
És mivel író nem vagyok, szabad tévednem is.
Főleg azért, mert még az írók is tévednek.

Tegnap este jöttem haza Düsseldorfból.
Csíksomlyóra induló zarándokút előtt vagyok.

Mindannyian tapasztaljuk, mindenkivel előfordul, hogy rossz hír hallatára, kedvezőtlen élmény hatására rossz kedvűek leszünk.
Előfordul ennek a fordítottja is.
Ilyen az emberi természet. Változó. Borúra derű! Vagy fordítva.

Rossz hangulatú írást jelentettem meg ezen a portálon akkor, amikor a Felső-hegyi harangot a porba hullani láttam.

Kedves Barátaim, hogy most mi is Csíksomlyóra készülünk és az egyházközség ujságában, a Hitünk és életünk-ben többször megjelent az a hír, hogy az idei "Dányi búcsú" vendége a valaha itt káplánkánt szolgáló Hajagos atya lesz, különös örömmel olvastam az 1959-es Dányi búcsúnak, az "Arany búcsúnak", Kozár Atya által összeállított programját.

Egymásra nézünk és valószínű, azt fogjuk néma ajakkal és kérdő tekintettel kérdezni a mellettünk lévőtől: "ki ez az ember"!

Május 19-én lesz ez a somlyói nyeregben, felettünk a kéklő ég, fenyegető viharfelhőkkel, vagy szikrázó fényekkel, esetleg szégyenlősen a felhők mögé bújó napsugárral. Mindegyikből volt már tapasztalatunk.

Verőfényes délelőtt volt. Nem bujkáló éjszaka vagy derengő hajnal. Nem!

Állt a tér közepén a közvilágítást szolgáló oszlop. Békésen, sorsának beteljesedését várva, hogy majd napnyugta környékén aranysárga fényét a térre zúdítsa.
Helyeslően bólogatott a lámpatest is ehhez. Nem tudom, Tungsram volt vagy Elios? Témánk szerint ez a kérdés lényegtelen.

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Endre a templomhajó bal oldalán lévő padok harmadik sorába ült le a pad széle felőli oldalon, szembe az ámbóval, a Szentségtartótól kissé jobbra.
Nézte a szemközti falon lévő, lőrésszerű ablakok színes üvegtábláit. Nem tudatosan tette, inkább úgy, mint aki félálomban, az ébrenlét és az alvás határán van és még nem tudta eldönteni, aludjon-e vagy maradjon ébren.

Az alábbi írásban, melynek címe Kő-kemény az új művelődési ház alapkövének lerakása nem szombati napon, hanem szerdán, 14-én történt, a községi ünnepséget megelőzően.
Gódor András

"A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett".

"A víz szalad, a kő marad" -mert csak a víz szalad,de a kő marad".

Látjuk mindkét idézet nagyon híres embertől származik. Az első idézet nem mástól, mint az Emberfiától, az Istenembertől, Jézustól.
A második idézet egy erdélyi géniusztól, Wass Alberttől.

Ismét bebizonyosodott (számomra), hogy milyen nagy szerepe van a közösségek (mondjuk, a falu) életében a közéletnek, közéleti aktivitásnak.
Ez pedig a múlt szombati rendezvény kapcsán jutott eszembe, mert ezen az estén meghallgattuk Dr Márai Géza előadását a községházán, amelyet a Márai - Bugyi Sándor kapcsolat jóvoltából élvezhettünk.

János bácsi nem volt magas ember. Alacsony sem volt, inkább olyan középtermetű. Koromfekete dús, egyenes szálú haját hátra fésülve viselte.
Nem volt egyéb megjegyezni való János bácsin, ha éppen nem a homloka.
Lapos homlokán erős barázdát húztak a ráncok, de nem csúfították el egyébként szép, formás arcát, melyet kemény vonások tagoltak, mintha térképet rajzolt volna valaki rá.

Minden kedves érdeklődőt, aki meg tudja tenni, várjuk arra a felvidéki útra amelyet korábban már jeleztünk, de mostanra pontos adatokkal is rendelkezünk.

Az útirány tehát Kassa és környéke.

Program, melyet most csak címszavakban írunk, de részletes kifejtést is nyer a jelentkezőknek, -mint láthatjátok- nagyon szívhez szóló és nemes.

Úgy küldöm szét a javaslatomat, hogy ez egy szubjektív nézőpont, melyet természetesen ki lehet egészíteni, el is lehet vetni, de a fontosabb dolog az, hogy a népfőiskolai tagok, szimpatizánsok és mások is mondhassanak véleményt ennek elolvasása után. Induljon be az olyan nagyon elfelejtett kreativitás mindenkinél, mert sokszor "etetve vagyunk" és oly kevésszer főzünk saját magunknak.

A helyi értéktár tartalma -mint említettük- a település minőségének is lehet mutatója, de lehet annak is, hogy az értéktár elkészítője mit tart igazán értéknek.
Ezek szerint nem csak egy településmutató, hanem a bizottság, a képviselő-testület minőségi mutatója is.

A helyi önkormányzat képviselő testülete a helyi értékek felkutatására és számbavételére bizottságot hozott létre.
A téma jelentőségét az is mutatja, hogy a bizottság vezetője az alpolgármester.

A helyi értéktár elkészítését, vagyis a fentebb írt feladat elvégzését kormányrendelet írja elő.

A régivel kezdem.

A Sebestyén helyi népfőiskola több mint egy évtizede minden évben szervezi a Csíksomlyóra való zarándoklatot Pünkösd napjára, amely most május 17 és 21-e közötti időben lesz.
A részletekről korábban írtam.
Most ismét azért írok, róla, hogy az előző írásban kifelejtett elérhetési lehetőséget pótoljam.

Ki ne tudná folytatni Petőfi Sándor versét, miszerint "a négy ökör lassacskán ballagott". Petőfi: Négyökrös szekéren című verséről van szó.
Vagy mégsem csak erről?

Amikor kisiskolás voltam -ne tessék megijedni, nem magamról akarok írni viszont az ismertetni kívánt helyzet szereplője voltam sokadmagammal együtt- a vasárnapi kismise után, édesapám -rendszerint ő- mindig megkérdezte tőlem, miről prédikált a pap.
Erre számítani lehetett.