Népfőiskola

Szerettem ezt az osztályt. A béseket elsősorban, mert abszolut kezdő tanárként az első osztályom volt. Juniusban államvizsgáztam Szegeden, szeptemberben a hatodikosok előtt álltam. Mint osztályfőnök!

Elmondanám a bűneimet, amit elkövettem a tanítás során, de nincs helye a gyónásnak itt. Néhányat azért megvallottam a szűk körű beszélgetéseken. Nyolcvanon túl ezt már meg tudja tenni az ember.

Szent-György napján kezdődik a legeltetés. Az állatokat a füves területekre hajtják, ott emberek vigyáznak rá, őrzik, jó legelőt keresnek nekik, elkergetik a farkasokat akiknek a zsákmányra fáj a foguk, a megvadult kutyákat és a haszonleső (ingyenélő, hamiskás, másokat kizsigerelő, lopásra hajlamos) embereket is.

Milyen volt Jézus, hogy nézett ki, kire hasonlított, milyen magas volt, milyen volt bőrének színe, szemének szivárványhártyája, milyen volt kézfogása, - nem tudjuk.

Sokszor hall az ember a másik oldalon állóktól olyan szentírási idézetre utaló kérdést -hogy ellentmondásba keverjenek bennünket- amire nehezen adjuk meg a választ. Vagy sehogyan sem.

Egymásnak ellentmondanának a tézisek, tézis - anti- tézis? Akkor hol van az igazság, egyik oldalon, a másikon? Akkor nincs is igazság! Mondják a kételkedők.

A nagyapám amikor már olyan beteg volt, hogy a templomba nem tudott elmenni, gyakran elővette az imakönyvét és énekelte belőle az énekeket.

Én olyan tíz éves lehettem ekkor. Vagy még annyi sem.

Amikor az Oltáriszentségről énekelt és ahhoz a részhez jutott amely így hangzik: "Üdvözlégy Szent Szakramentom", megállt és a következőt mondta nekem.

Az ablakon szűrt fény látszott. Olyan volt első látásra mint a régen használt, ablakokra feszített hártya az üveg helyett. Középkori várak, erődítmények leírása szerint hártyákat feszítettek az ablakokra. Aztán mást is szegény helyen a beáramló hideg levegő ellen. Áttetsző volt ez, vagy még annál is mattabb a félhomálytól valamivel világosabb templombelső megvilágítására.

Másodszor is megrekedt a kezdeményezésünk, vagyis a Dányi Sebestyén Alapítvány legutóbbi ülésén is napirendre tűzött vitaanyag, hogy a dányi gyermekek oktatására, nevelésére szolgáló módszert a tantestület megismerhesse, lehetőséget adva ezzel a KIP módszer helyi iskolai bevezetésére.

Az észokokra támaszkodó hit a keresztény gondolkodók nagy fegyvere volt az évszázados hitvitákban is. Elég ha csak két embert nevezünk meg ennek bizonyítékaként: az egyik Aqinói Szent Tamás a középkorban és az őt évszázadokkal megelőző Augustinus vagyis Szent Ágoston, Hippó püspöke.

Úgy alakult a helyzet, hogy időlegesen kivonultam a zajló napi eseményekből. Ez a gyógyulás-rekreáció kérdéskörével is összefüggő jelenség volt, így nem, vagy alig kaptam híreket a környezetemből vagy a nagyvilágból, sem internet sem televízió sem rádió nem volt a közelemben.

Maradt hát a könyv, mely nem csak időtöltést de szellemi felüdülést is jelent az ember életében.

"Ünnepre ébredt jászok ősi népe
Távolból fölzeng hős Vezérünk kürtje
Szűz Anyánk által köszönjük az Égnek
Drága hitünket.

Őseink egykor messze földről jöttek,
Árpád népével szerződést kötöttek
Szent István Jobbja vezérelte őket
Hittek s reméltek."

Levetítették a Hunyadi című film második részét is. Az első rész után szerettem volna néhány szót mondani róla, de "majd a második rész után" gondoltam magamban.

Az ember ne keresse olvasmányélményét egy filmben. De ne is maradjon távol tőle.

Mondhatná valaki, hogy magánügy amit írok. Amit közzé teszek. Vagy amolyan kibeszélő, ami nem érdekelhet mást mint azt aki írja. Vagyis engem. Megengedem, talán így van.

Vagy mégsem?

Gondoltak egy merészet Galgahévízen. Nem szokványosat de nem is világrengető dolgot.
Emberit, amiből sajnos kevés van.

Ha egyáltalán ma szót lehet emelni, vagy inkább szót kéne emelni, ebben a mindenféle önálló gondolatot elűző, megölő világban, ahol csak a nagyok és csak a pozícionáltak szava érvényes.

Arany János: Walesi bárdok című verséből való az idézet. Mondanom sem kellene talán. Ismerős.

Az életből is talán. Onnét is ismerős.

A vers apropója, hogy koszorús költőnket, Arany Jánost felkérték, hogy írjon egy köszöntő verset (dicsőítőt!) Ferenc József (a magyaroknak csak "ferencjóska") magyarországi látogatására.

Megírta erre a fent idézett verset.

Aztán itt van Sz. András. Nem köztünk él pillanatnyilag, de itt született, Dány a szülőfaluja, itt élnek (éltek) barátai, itt volt az iskolája.
Itt járta az erdőt, mezőt, élte meg a háborút, községünk "felszabadítását". Elhagyta a nyolcadik osztályt, félénken hallgatta a felnőtteket az 1956-os forradalom idején és a tsz szervezésekor feltette magának a kérdést: hogyan tovább?

Sok minden eldől az ember életében már csupán azzal, hogy hová születik. Palotába-e, kunyhóba-e, tehetős családba, vagy szegénységbe, falura vagy városra és az is, milyen korban. Milyen történelmi körülmények közé.

Sok dányi gyerekkel találkoztam, sok tehetségessel.

Kedves Barátaink!

Pénteken, február 14-én tartott összejövetelünk (programtervünk) legfontosabb gondolatait teszem emlékeztetőül közzé.

A művelődési ház padlásterében kialakított helység (hála Istennek) majdnem kicsinek bizonyult ahhoz hogy mindenki kényelmesen elférjen az asztal körül.

A Dányi Sebestyén Alapítvány (népfőiskola) pénteken, február 14-én tartja nyílt ülését melyen az évi programot beszéljük meg.

Minden érdeklődőt várunk, fogadunk a 17 órakor kezdődő ülésünkre amely a művelődési ház emeleti részében lesz.

Az alábbi pontok kerülnek megbeszélésre:

- állítsunk-e életfát a közterület engedélyezett pontjára

Egyedül ült a teremben amikor beléptem. Mereven bámulta a padlót, szinte mozdulatlan volt, még a lélegzetét sem lehetett érzékelni.
Sűrű, fekete, balzsammal borított szöghaját hátra fésülve hordta, egyenesen vágva, pajesz nélkül.
Dzsekit hordott, kordbársony nadrágot és sportcipőt, de hogy milyen márkájút azt nem tudom.

Visszaköszönt illedelmesen. Halkan ismételte: "jó napot".

Sokszor nem is cseng olyan jól ha azt mondjuk: oktatás.
Gondoljuk el amikor valaki "kioktat" bennünket, mi a véleményünk róla.
Vagy ha valaki oktatóan lép fel velünk szemben még rosszabb, mint a kioktatás mert ebben, vagyis az oktatóan való fellépésben már eleve benne van, hogy az illető lenéz bennünket. Nem gondolja azt, hogy tudjuk azt amit ő tud. Vagy még többet is!