Népfőiskola

Családunk tagja külföldön tartózkodik egy ideje. Még tanuló.
Hazajön és mondja nekem, hogy ő valójában migráns.

Szívembe mar a szó. Mint áram szalad végig rajtam. Villanó kések hegyére szúrt szó, mely erőszakkal hanyattaszítja a puha létet.

Kis csapat, lehetettek talán tízen, férfiak, nők, sőt gyerekek is, lassan kapaszkodtak fel a falu melletti dombon. Kis emelkedés, de hihetetlenül nehezen járható ebben a hideg időben, amikor a gépkocsik letapossák a friss havat, korcsolya pályának is beillő síkos-jeges felszínt képezve.

Kedves Barátaink!

A hagyományos téli túránkat, (határjárás községünk körül), most nem a déli irányba, hanem észak felé indulva tesszük meg.

Az útunk célja, elérni Szentegyed feltételezett helyét, mely a tóparti településrészünk névadója lett.
Szent Egyed, görög származású Bencés szerzetes.

A középkorban vidékünkön számos kolostor volt. Ilyen lehetett Szentegyed is.

Az esti vacsorára, a disznótorra vendégeket vár a gazda.
Eljönnek a sógorok, testvérek, a két koma és természetesen családjaik. Így is lesz az legalább harminc fő, a gyerekekkel együtt.
Megadja a módját a vendégeskedésnek ilyenkor mindenki. Még az ilyen nehéz időkben is, amit most élünk.

Sötét, majdhogynem koromsötét volt még odakünn, amikor a gazda betette maga mögött a saroglya ajtót és kilépett a hambitra.
A meleg ujjast magára húzta de így is érzékelte a tél gyémánthidegét a karján, hátán.

Felnézett az égre. Csillagok ragyogtak távol és messze, fényesen, egyik-másik hunyorogva, alvásra készülvén.

A ma emberének megadatott, hogy élete során számos különböző
élethelyzetet éljen meg. A ma emberének legnagyobb problémája, hogy élete során számos különböző élethelyzetet él meg. Évszázados értékeink, viszonyítási alapjaink, amelyeket lassan már csak tankönyvekből ismerünk, felborultak. Teremtettünk-e helyettük újakat? Szükségünk van-e rájuk?

Hideg szél fújja át a teret a Zrínyi és Thököly utca között. Nyugati szél, hideg, téli szél a Szabadság utca felől.

Az ember hangulata Szent Margit szobrához érve ennek ellenére bensőségesen ihletett.

Olyan nagyon vártuk már, hogy éghajlati övünk büszkeségét, a fehér hótakarót lássuk, míg körbetekintünk udvarunkon, utcánkon, vagy a falunk belső terein, azon túli határain.

Most itt van, bár -mint hírlik- nem marad sokáig.
Karácsonyunk sem lesz fehérben.

Egyformának, hidegen kiszámíthatónak tűnik minden. Nem borítja ránk láthatatlanságának köpenyét az érzéketlen világ.

Kedves Barátaink!

Búcsúzik tőlünk a 2018-as esztendő. Két hét és néhány nap, máris itt van a szilveszter.

Bár sütött a nap, de nagyokat taszított az emberen a délnyugati szél, ebben az időjárásszédült téli évszakban. Szűrte a gúnyát az élesen süvítő vihar, nem mozdult ki vackából még a kutya sem, hiába járta a postás szorgalmasan a maga útját.

Van úgy az ember, hogy kiábrándul, beleun olyan dologba amiért régebben még lelkesedett, időlegesen elfárad még gondolkodni is róla.
Telítődésnek nevezi ezt a pszichológia (szaturacio), mely nehezen oldódik. Makacs, rövid állapot ez, szélsőséges esete az életuntság, depresszió.
De ezen utóbbi már klinikai eset.

A kiábrándultság valamely dologba való belefáradás, nem tartós állapot.

1918 december elsején Gyulafehérvárott tartott román népgyűlésen, hol volt talán kétezer ember, mondták ki, közfelkiáltással a románok, Erdélynek Romániához való csatolását.

Trianonban ezt jóváhagyták alig két évre rá.

Románia, a központi hatalmak tagja volt hazánkkal együtt az első vh-ban, de a háború vége előtt kb fél évvel át állt az ellenséghez. (Nem utoljára tett ilyet)

Bensőséges ünnepre szólított a meghívó.
Nem kevesebb mint hétszáz évre visszamenően van levéltári dokumentum arról, hogy a szomszéd település, Zsámbok már létezett.
Köszöntjük a kisebb testvért, húgunkat vagy öcsénket, a falu határát messze túlhaladó hírességű Zsámbokot fennállásának 700 éves jubileuma alkalmából.

Végül arról szeretnék szólni vázlatosan, hogy a mi népfőiskolánk, a dányi Sebestyén népfőiskolai csoport hogyan tudná segíteni az okos falu program szélesítését, megvalósulását.

Ehhez az eddigi gyakorlatunkban területet nyert tevékenységek mellett, új kaput, új kapukat kell nyitni.

Az elkövetkező hetekben, hónapokban kiterjed a hazánk vidéki (nem nagyváros = vidék) területeire is, és talán elsősorban a falvakra az "okos falu" elnevezéssel hirdetett vidékfejlesztési, falumegújulási program.
Ez lezajlott a nagyvárosainkban, a megyei jogú városokban, most a vidéken a falun lesz a sor.

Mit jelent az okos falu elnevezés?

Az, hogy a mi hazánk, Magyarország földrajzilag, tájilag, könnyen áttekinthető, nincsenek merész térszíni megosztások, és egy nap alatt az egyik végéből a másik, legtávolabbi végébe is könnyen eljuthatunk közlekedési eszközökkel, még nem jelenti azt, hogy életszínvonal, infrastruktúrális fejlettség, vagy az élhető (élvezhető) életforma egyformán jellemző lenne a magyar emberekre, a haza polgáraira

Az utca közepén áll a ház.
Ablak-szemei -ha nyitva volnának- látnák a tőlük néhány méterre lévő két szép hársfát, melyek tavasz virágzáskor oly erős illatot árasztanak, hogy a könnyük is kicsordul tőle, bárhogyan szeretnék az érzelmességük ílyféle megnyilvánulását titkolni.

Több szervezet együttműködésével rendezték az "Élhető Magyar Vidék Jövő..." címmel tartott műhelykonferenciát Kecskeméten, a megyei Katona József Könyvtárban (Piaristák tere 8), igen gazdag programmal és kitűnő előadókkal, egyetemi tanárokkal, sikeres agrár szakemberekkel és nagyon figyelmes, értő hallgatósággal.

Boldog lett ugyan, boldoggá avatását, mint leendő (Habsburg születésű) magyar királyét, már csak nemzeti okokból is örömmel vettük. De soha nem lett magyar király.

Ha egy kicsit megkésve is a halottak-napi megemlékezéssel, de mégis eljutottunk a Hosszútisztásra Sebestyén dányi és a dányiakért tett vértanúságának emlékére gyertyát gyújtani.

Kalmár Nándor gazdatiszt által megjelölt helyen álló márvány tábla őrzi az egykori hőstettet, a véráldozat utolsó állomását,melyet -mint rá írva van- a "polgári erény emlékének" szentelt.

1630