Itt vagyNépfőiskola

Népfőiskola


Én iskolám....

Néhány hete már, hogy forgatom fejemben írni dallamos cikket józan és szép életekről.
Különösen is azok életéről, akik tanulmányaim során közel voltak hozzám.
Ezek közül is az általános iskolai élményeimről. Tanáraimról.
Nem volt könnyű küzdelem.
Nem "állt össze" a kép bennem, hogy valóban azt értsék az emberek amit én gondolok, és amit gondolok, amiről írok, az hiteles és igaz legyen.

Még egyszer a felvidéki útunkról és másról

Csodálatos egy út, mely nem hagyja nyugodtan az ember emlékezetét, fantáziáját, az élmények leülepedését, hogy ne mondjam, elmúlását.

Mi is csináljuk!

Az egyik legáltalánosabb kifejezés arra a módszerre, mely gazdag variációs tartalma miatt széleskörűen alkalmazott és a pedagógia irodalom új és régi elméleteit, gyakorlatait tartalmazza, vagyis az un csoportmunkára ez a kifejezés: "ezt mi is csináljuk".

Differenciálni!

A pedagógiai tudás, vagyis a pedagógia tudományában való jártasság olyan eszköz a tanító ember kezében, értsd alatta: a pedagógus kezében, amely képessé és alkalmassá teszi őt arra, hogy a tudásátadás (oktatás) és a szűkebben értelmezett személyiségfejlesztés (nevelés) területén, vagyis a nevelő-oktató munka komplex rendszerében szakemberként tudjon eljárni.

Szeressék vissza....

Jártunk Erdélyben, sokszor is, voltunk Kárpátalján is, most pedig a Felvidék lett útunk célpontja,az elmúlt hét utolsó három napján.

A dányi Sebestyén népfőiskola, nemzeti nevelésének programjában most ez szerepelt.

A történelem -a szentencia szerint- tanító. Sőt, nem csak egyszerűen tanító, hanem tanítómester. Vagyis magiszter. Az élet tanítómestere.

Hűtlenné lett szavak

Amikor még az iskolában voltam, dolgoztam, akkor néha-néha valamikori kedves kollégáim, tanító- és tanártársaim, szelíden figyelmeztettek arra, hogy kevesebb idegen szót használjak előadásaimban, instrukcióimban, terveimben, közlendőimben.
Nem firtatom már és nem védem igazamat, annál is inkább, mert nincs kinek tegyem.
Régen volt, elmúlt.

A premontreiek

Aki részt vett a dányi népfőiskola azon rendezvényén, amelyen Dr Fábri Mihály gödöllői gimnáziumi tanár tartott előadást, annak nem tartalmaz sok újdonság ez az írás.

Fábri tanár úr ugyanis, mint a Gödöllői Szent Norbert Gimnázium egykori tanára személyes hangvételű előadásával sokat segített, hogy megismerjük a "premontreieket".

Hogyan lehet egy országot elveszíteni?

Ezzel a címmel tartott előadást a dányi népfőiskolán, még az 1990-es évek elején, Czakó Gábor író. Gondolom, ismerjük az írót, népszerű média-szereplőt, több tv-s beszélgetés avatott résztvevőjét.
Czakó Gábor konzervatív, jobboldali, nemzeti érzelmű ember. Eredeti foglalkozása jogász. Örömmel hívtuk és nem is csalódtunk benne.

Íme az anziksz (1983-ban a dányi iskolában végzett dányi gyerekek névsora)

Nyolcadik "A" osztály

Tóth Judit
Szabó Imre
Nagy Klára
Sződi László
Dóczi Imre
Szekeres Ildikó
Sebestyén Mihály
Gódor Zsuzsa
Dóczi Éva
Kovács Zoltán (lehet, hogy nem Zoltán, Laci Pityu fia)
Szekeres Zsuzsa
Kovacsics Tamás
Sződi Erzsébet
Sződi Sándor
Sződi Zsuzsa
Szekeres István
Kővágó Márta
Kovács András
Szekeres István
Kurunczi Sándor
Lázár István
Bedő András

Üzenet az ünneplőknek

Kedves Fiatal Barátaim! (Mára már hölgyek és urak)

Holnap, azaz junius másodikán jöttök össze, hogy megünnepeljétek azt a 35 évvel ezelőtti napot, amikor a dányi általános iskolát befejeztétek.

Köszönjük a meghívást az ünneplésre.

Somlyón innen és túl

Két autóbusz. Két szervezés. Az egyik autóbusz kisebb, a másik nagyobb, ötven ember utazhat benne.

Történet a láda aljáról

Május volt akkor is. Május 8-a és 1968-at írtunk.
Ötven évvel ezelőtt. Szinte napra pontosan 50 éve.

Gyula atya a plébánia kertjében sétált az árnyas fák alatt. Az orgona már elvirágzott de a fák szinte teljes pompában viselték koronájukat.

Hazaszálló gondolatok

Én most magamról szeretnék írni.
Pontosabban szólva egy élményemről, melyet beszámolónak is lehetne nevezni. De nem beszámoló.
Legfeljebb gondolatok.
És mivel író nem vagyok, szabad tévednem is.
Főleg azért, mert még az írók is tévednek.

Tegnap este jöttem haza Düsseldorfból.
Csíksomlyóra induló zarándokút előtt vagyok.

Hangulatváltozás

Mindannyian tapasztaljuk, mindenkivel előfordul, hogy rossz hír hallatára, kedvezőtlen élmény hatására rossz kedvűek leszünk.
Előfordul ennek a fordítottja is.
Ilyen az emberi természet. Változó. Borúra derű! Vagy fordítva.

Rossz hangulatú írást jelentettem meg ezen a portálon akkor, amikor a Felső-hegyi harangot a porba hullani láttam.

Az "Arany búcsú" szertartásainak rendje

Kedves Barátaim, hogy most mi is Csíksomlyóra készülünk és az egyházközség ujságában, a Hitünk és életünk-ben többször megjelent az a hír, hogy az idei "Dányi búcsú" vendége a valaha itt káplánkánt szolgáló Hajagos atya lesz, különös örömmel olvastam az 1959-es Dányi búcsúnak, az "Arany búcsúnak", Kozár Atya által összeállított programját.

Ki ez az ember?

Egymásra nézünk és valószínű, azt fogjuk néma ajakkal és kérdő tekintettel kérdezni a mellettünk lévőtől: "ki ez az ember"!

Május 19-én lesz ez a somlyói nyeregben, felettünk a kéklő ég, fenyegető viharfelhőkkel, vagy szikrázó fényekkel, esetleg szégyenlősen a felhők mögé bújó napsugárral. Mindegyikből volt már tapasztalatunk.

A plakátragasztó

Verőfényes délelőtt volt. Nem bujkáló éjszaka vagy derengő hajnal. Nem!

Állt a tér közepén a közvilágítást szolgáló oszlop. Békésen, sorsának beteljesedését várva, hogy majd napnyugta környékén aranysárga fényét a térre zúdítsa.
Helyeslően bólogatott a lámpatest is ehhez. Nem tudom, Tungsram volt vagy Elios? Témánk szerint ez a kérdés lényegtelen.

Harmadnapra

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Harmónia

Endre a templomhajó bal oldalán lévő padok harmadik sorába ült le a pad széle felőli oldalon, szembe az ámbóval, a Szentségtartótól kissé jobbra.
Nézte a szemközti falon lévő, lőrésszerű ablakok színes üvegtábláit. Nem tudatosan tette, inkább úgy, mint aki félálomban, az ébrenlét és az alvás határán van és még nem tudta eldönteni, aludjon-e vagy maradjon ébren.

Időpont helyesbítése

Az alábbi írásban, melynek címe Kő-kemény az új művelődési ház alapkövének lerakása nem szombati napon, hanem szerdán, 14-én történt, a községi ünnepséget megelőzően.
Gódor András