Csak oda?!

Kedves Barátaim!

Vannak csodák, hiszen az imént ment el tőlünk a "Kis Jani" vagyis ahogyan a telefonomban beírtam a nevét, a "Kis Jadzi, ránézett az asztali számítógépemre, kattintott egyet-kettőt a gépen, rá is világított a telefonja lámpájával, mondott egy-két szót, hogy "merev lemez" meg ilyesmi, de ami még ennél is fontosabb, azóta működik a gépem. (Persze vannak hibák is, de azt majd korrigálja).

Öröm ez nekem mert bár nem vagyok rabja semmiféle gépnek, autónak, telefonnak, okos és oktalan eszközöknek, de a számítógép azért is lett fontos, mert meg tudom írni nektek ezt a kis felhívást. Eddig nem volt rá módom.

Csak oda?

Ezt kérdezi a felhívás címe.

Igen oda!

Mert vagy oda vagy máshová, bárhová is megyünk szép hazánkban, bármely nagy- vagy kistájra, erdőbe, ligetbe, hegyekbe vagy az Alföldre, annyi minden szívmelengető van ebben az országban, hogy nem is értem a politikusokat, hogyan tudnak ennyi csúnyát mondani rólunk.

Mert igaz, mi vagyunk a nép, de mi vagyunk az ország is.
Nem egyik fele vagy a másik, hanem az egész.
Mint ahogyan az egészben vannak a részek, bennünk is az élmények és a ragaszkodások. Emlékek és képek, igaz vagy igaztalan jutalmak, egy egész kis ország kedves megjelenése, mert ez a Mi Hazánk. A Mi Otthonunk, a Mi Födünk, szülőhelyünk és temetőnk.

Csak oda?

És nem a tengerre,? Nem olaszba, németbe, vagy görögbe? Talán albánba, vagy amerikába?

Csak oda! Vagy oda is!

Igen oda, egy kis Délalföldi városba, amire ha csak rá gondolok is, az országot bírom, ezt a népet, és azt a népet aki volt és aki majd lesz, mert a történelem egy olyan nagy folyó amelybe beléphetünk, amelyből ki is léphetünk anélkül, hogy erre kényszerítenek bennünket.

Nincs nekem keresnivalóm más helyen. Elsősorban itt! A Fő utcában, a Damjanich utcában, vagy a Telepen, meg aztán a Délalföldön.

A "Csak oda", igen oda, mert itt van a helyem, itt van a múltam, a jelenem, itt zajlik majd a jövő is -nélkülem.

Arra szól ez a felhívás, vagy meghívó, hogy aki szívesen jönne velünk autóbuszon egy kismagyar tájra, a Sárköz szomszédságába, a svábok és magyarok földjére, azt szívesen látjuk mi, a dányi népfőiskola erre az útra szeptember 20-án, szombaton, reggel 7 órai indulással.

Ez a város Kalocsa!

Igen oda!

Ahol az esztergomi és a pannonhalmi apátságokkal együtt jött létre a kalocsai érsekség. A legelsők egyikeként.

Oda, ahol láthatóan is nyugszik a Szent Istvánnak koronát hozó Asztrik.

Ahol a paprikamúzeumba várják az embereket vagy Viski Károlyról elnevezett városi múzeumba.

Oda, ahol páratlanul szép lett a belülről felújított templom és a hozzá kapcsolódó látnivalók.

Oda, amelynek szomszédságában van az ország legnagyobb pincefaluja.

Oda, ahová menvén, útközben még sok mindenről beszélgethetünk.

Ha van kedved "Csak oda" menni, szívesen látunk szombaton reggel 7 órakor minden buszmegállóban.

Milyen jó, hogy ezt leírhattam!

Mert ha nem is jöttök, azért akkor is velünk lesztek.

(Tíz embert még elvihetünk. Legyél te a tízből az egyik!)