Iskolából iskolába

Minden szülő szembekerül azzal a nagy dilemmával,hogy miként folytassa gyermeke a továbbtanulását. Melyik iskolába menjen és ha megjelölnek egy iskolát miért éppen oda és nem máshová.

Az érem másik oldala, hogy a fogadó iskola vajon hajlandó lesz-e a tanuló befogadására.

A pályaválasztás elsősorban a tanulónak egyik legnagyobb gondja, dilemmája, de nem kevésbé a szülőé is és sokszor előfordul az a képtelen helyzet, hogy egyikőjük sem tudja hogyan tovább!

Ekkor van a baj!

A pályaválasztás az utóbbi néhány évtizedben szakított azzal a jelenséggel ami a korábbi időszakot jellemezte, hogy reális döntés esetén minden iskola tárt karokkal várta növendékeit. Reális döntésnek azt nevezem, hogy a jobb tanulmányi eredménnyel rendelkezők gimnáziumba mentek, mások szakmunkásképző intézménybe adták be a felvételi kérelmet. Általában, mert nagyon sok gyerek bár a gimnáziumi képzésben is helyt tudott volna állni, de őket ez a lehetőség nem vonzotta.

Most nem így van. Mindenkinek felvételi vizsgán kell tudását bizonyítani. A felvételi vizsga írásban, központilag történik.

Most szegregáció (elkülönülés, elkülönítettség) folyik az iskolarendszerben. Hogy miért mondom ezt a későbbiekben ki fog derülni.

Az iskolák -főleg az elitnek mondott iskolák- most válogathatnak a felvételi vizsgán átesett jelentkezőkben. És ha válogatni lehet, akkor azokat a tanulókat veszik fel akik jól teljesítenek. Elsősorban az írásbeli dolgozatuk sikeres az ilyeneknek, másodsorban a szóbeli felvételen nyújtott teljesítmény is meggyőző és ezzel elnyerték a felvételiztető tanárok jóindulatát.

A magyar oktatási rendben az a helyzet, hogy kevesebb tanuló jelentkezik gimnáziumba mint amennyit fel lehetne venni, -országos szinten. Ez egy általános képlet.

De bejutni egy elit iskolába már nem ilyen általános.

És a szegregáció, az elkülönülés éppen itt mutatkozik meg.

Ugyanis vannak középiskolák amelyekben a végzősök, az érettségi után nagyobb eséllyel indulnak az egyetemi felvételekre, míg más iskolákban rosszabbak a felsőfokú iskolai felvételre jelentkezők eredményei.
A jobb iskolákba, ahol eredményesebb munka folyik tódulnak a jelentkezők és lehet válogatni közülük, kit vegyenek fel, kit ne.

Az iskolai rendszerben nem járatosaknak fura egy helyzet ez, mert minden iskolában ugyanazt a tananyagot tanítják, akkor mi a különbség lényege -kérdezhetik, az egyik vagy másik iskola között.

Az iskolákból induló, a jó (elit) gimnáziumba tartó gyermekektől felvételi vizsgákon többet követelnek annál mint amire az általános iskola felkészít. Nem is mennyiségileg követelnek többet, hanem minőségileg.

Hogy egy példát mondjak a megértés kedvéért azt említem, hogy az ötös (jeles) osztályzat a tananyag megtanulását bizonyítja minden iskolában ugyan, de automatikusan nem mindig jelenti azt, hogy az iskola a tanulókat gondolkodásra is tanítja, nem tanítja meg eléggé az összefüggések meglátására, a problémák megoldására, kevésbé készít fel kreativitásra, stb (és ezek felvételi követelmények) vagyis csak a "szürke" tananyagot kéri számon. Ezzel a"jobb" középiskolába nem jut be a gyerek. (Az iskola szemléletén kellene változtatni, de ez nem a pedagógusoktól függ elsősorban, hanem az irányító hatóságtól. Hogy miért, azt bővebben lehetne kifejteni).

A szülők keresik a megoldást, hogy gyermekeik az általános iskolai tananyagnál többet és mást is megtanuljanak mert az elit iskola ezt követeli meg.

Hol tudják ezt a többletet biztosítani a szülők a gyermeküknek?

Elsősorban különórákon.

Egész hálózatok épültek ki arra, hogy a többet (jobbat) tanulni akarók a felvételi vizsgán, hogy jól szerepelhessenek ezért, képzést indítanak általános iskolás korú tanulóknak, pénzjuttatás ellenében.

És ezt nem a felvételi vizsga előtt egy-két hónappal kezdik, hanem sokszor évekkel azelőtt, hogy a felvételi vizsgára a tanuló jelentkezik.

Ehhez plusz anyagi forrásokat kell a szülőnek biztosítani -értelemszerűen.
Kik képesek erre?

Nyilván csak a módosabb szülők képesek erre.

Ez az iskolai szegregációnak hű képe, mert a szerényebb jövedelműek képtelenek a felkészítő tanárok órabérét biztosítani.

Mi ennek a társadalmi kihatása?

Nyilván óriási!!

Eljutottunk oda, hogy a gyermekek egyetemi felvételéhez elsősorban (a tanuló tehetsége mellett persze) a jó anyagi körülmények szükségesek mert így tudják a pénzt biztosítani, a különórákat meg kell fizetni.

Ma az iskola nem képes arra, hogy a hátrányos helyzetűeket pl azokat akik anyagi nehézségekkel küzdenek, vagy valamiért hátrányban vannak a többiekkel szemben (szociális hátrány, nyelvi, kultúrális hátrány) úgy segítse, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon a felvételire.

A magas státuszban lévők, elsősorban értelmiségi szülők (ha jól keresnek) vagy a jó anyagi körülmények között élő vállalkozó szülők gyermekei esélyesek arra, hogy ők is hasonló státuszba kerüljenek, mert képesek különórákon, külön juttatásokért fizetni, hogy gyermekük bejuthasson az elit középiskolába is.

Az iskola tehát státusztartó hatású.

Ennélfogva az iskola nem tölti be azt a szerepét (mint néhány évtizede betölthetett), hogy a társadalmi vertikális mobilizációnak eszköze, terepe legyen.

Gondoljuk el, hány olyan értelmiségi él ma a falunkban, akik főiskolát, egyetemet végeztek, de a szüleik kétkezi munkások voltak, így egylépcsős sőt többlépcsős társadalmi emelkedés (mobilizáció) részesei lehettek. Hála Istennek sok ilyen van.

A társadalmi elit gyermekei szinte kivétel nélkül, majd szintén az elithez fognak tartozni, de a társadalom zömét alkotó többség fiai, leányai ehhez nem fognak felérni. Vagy ha igen, az a ritka kivétel közé tartozik. (Ők Móra Ferenc mai "rongyosai)

A társadalmi igazságosság nem bizonyított az iskolarendszerben sem a polgári élet más területén.

Súlyos teherrel indulnak a felvételi vizsgákra a negyedik osztályosok, hogy a nyolcosztályos gimnáziumba bejussanak, a hatodikosok, hogy a hatéves gimnáziumi képzésben vegyenek részt és a nyolcadikosok, hogy majd négy év múlva érettségizhessenek, ha nem tudnak a szülők kellő mélységben a zsebbe nyúlni.

Ez a képlet alakult ki mára.

A környékünkön is vannak iskolák ahová könnyebb a bejutás a gyermeknek nem kell ehhez szülői plusz áldozatot vállalni.
De vannak olyanok is amelyekbe a bejutás még külön anyagi ráfordítással is nehéz.

Mit nevezhetünk ma elit gimnáziumnak? Mik ennek a mutatói?

Az egyetemi felvételek, mert ez 90 százalék feletti, a nyelvvizsgák, szinte kivétel nélkül, vagy kevés kivétellel, tanulmányi eredmények, és a versenyeken való sikeres részvétel mutatja ma egy gimnáziumról, hogy jól teljesít vagy nem.

Konkrét tudomásom van egy ilyen környékünkben lévő gimnáziumról ahol az érettségizőknél az volt a ritka ha nem jeles legalább, vagy ha nem rendelkezett a végzős egy vagy két nyelvvizsgával már az érettségi előtt és voltak olyanok is akik idegen nyelven publikáltak, bár még érettségijük sem volt ekkor.

Nyilván ide, az ilyen iskolába sokan szeretnének bejutni. Ez egy jól teljesítő gimnázium, jó eséllyel indulnak a végzősei az egyetemi felvételire.

A sok jelentkező közül viszont csak azokat veszik fel az ilyen iskolák ahol a felvételi vizsgák is kitűnőek.

Talán ezt (is) tudva frusztráltak a szülők és a gyermekek a felvételi vizsga előtt.

A pályaválasztás fontos állomása a gyermeknek.

Az eredmény mindenekfelett való hajszolása ellent mond a gyermek harmónikus fejlődésének, de az élet sajnos átírja ezt a törvényt.

Az egyenlő esélyt minden tanulónak meg kellene adni a továbbtanuláshoz, ezzel a jelszóval lehetne a családbarát kormányzást kiegészíteni.