Mióta együtt?

Találkoztak Dány vendégei, a testvértelepülésekről eljött "delegátusok" a dányiakkal a falunap alkalmából szervezett rendezvényen.
Így van ez már évtizedek óta.

Községünk és Gyergyócsomafalva első találkozásának ideje 1990, így 35 éve tart egy meglehetősen hosszú és változó tartalmú kapcsolat.
Dicséretes, hogy ez folytatódik, és dicséretes az is, hogy emlékezni akartak a maiak a múltra, a kezdetekre.

Nemkevésbé dicsérően kell azt is mondani, hogy a községünk barátsága bensőséges Lukanényével (Felvidék) és több itthoni magyar településsel, Ráckevével, Baktalórántházával.

A hivatalos találkozón több beszéd elhangzott. Ez bizonyára megtalálható lesz a filmfelvételen de én elmondom hozzászólásomat a kedves ismerősöknek ezzel az ismereteket is bővítem talán.

Az alább leírtak ennek a hozzászólásnak rövidített és szerkesztett változatát olvashatjátok.

Tudjuk-e vajon, hogy kik a székelyek, kik laknak ma Románia területén egy meglehetősen jól körülhatárolható területen, Székelyföldön.

A 35 évvel ezelőtt kezdődő kapcsolat, -lévén egy teljesen új társadalmi formáció- elsősorban érzelem által meghatározott találkozás volt.

Milyenek voltak ezek az érzelmek?

A megtalálás öröme, mint amikor elveszik valami és megleljük újra.
A rátalálás öröme, hiányzott valami és ez a hiány megszűnt.
A gyarapodás reménye, hogy most már többen és többek leszünk.
A biztonság érzése, hogy nem csak többen, de erősebbek is leszünk.
A szabadság és győzelem adta felszabadító tudat, minden akadály elhárul előttünk, szabad lesz minden ami eddig tiltott volt.
Az azonosság-tudat felemelő érzése, lírai szóval mondva: egy vérből valók vagyunk.
A tájgazdagság üzenete, hogy milyennek látjuk az égbenyúló havasokat a mi alföldi tájainkról.
A remény öröme, hogy mindig is együtt leszünk ezután.

És így tovább.

Látjuk, csupa érzelem, hangulat, daloló esküvői képzelet polgári folyamatokban.

Az érzelem dúsítja az ember lelki világát és erre szüksége is van, érzelmek nélkül sivár az élet.

Az érzelem mellett pedig a tudat is fontos. És nem kevésbé mint az érzelem. Erre példát is mondok, mégpedig 2004-ben tartott népszavazás képében, mely azért bukott meg elsősorban mert a képzelet (a hazugság is képzelet, mesterségesen ferdített képzelet, hangulat)) legyűrte az érzelmeket, helyébe lépett és elutasította azt, amit nem lett volna szabad elutasítani.

Nem történt volna ez meg, ha ismerjük azt a történelmi képet amely mögöttünk áll, két nép között a magyar és a székely között.
És ez a két nép nem -szóbotlás, hanem tudatos megjegyzés- megjelenítése annak, hogy együtt vagyunk mi, a Duna-Tisza táján élő magyarok honfoglalók a székelyekkel. Vagyis a székely társ- országalapítója a magyarnak.

A székely nem egyenlő a magyarral és a magyar sem a székellyel, mint ahogyan nem azonos Hunor Magorral és Magor sem Hunorral, hanem testvérek.

Persze továbbra s bennünk van az érzés a tudat mellett, hogy Gyergyó a medencében megbúvó költészet és képzelet. Meg ennél is több: meg hideg meg emberi melegség, -mint Rozsnyai László mondja.

Jókai Mór, a Jövő század regénye című munkájában írja az alábbiakat.

"Van egy magyar népfaj, amely a legszélső határszélt foglalja el keleten, a Székely.
Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép.
magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült semmi idegen.
Honszerető, szabadságvágyó mint a svájci, szavatrtó, hidegvérű mint az angol, okos, vállalkozó, számító mint a zsidó, jó katona mint az arab, mérsékelt, józan, szorgalmas mint a német, magán segíteni tudó, idegentől irtózó mint az olasz, találékony mint a jenki, tiszta mint a hollandi, kitartó mint az orosz,..vallási tekintetben pedig előtte van minden nemzetnek a világon."

Kőrösi Csoma Sándor, -Háromszék dicső fia. ezt mondja egy angol századosnak Indiában vándorlása során, amikor Kennedy százados megkérdezi tőle, hogy ki fia-borja ő, "Székely vagyok, annak a népnek fia aki Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett le és amely ma az Erdélyi Fejedelemségben él."

Werbőczy híres, jogtörténelmi és jogfilozófiai fontos könyvében, a Tripartitum-ban három nemzetről a székelyről, a szászról és a magyarról beszél.

Az Árpádok bejövetele után azt láthatták, hogy a már itt lévő székelyek, -sőt ezt követően a Magyar Királyságban is- sajátos írásmóddal, a székely rovásírással rendelekeznek és sajátos a jogrendük is.
A székelyeknél hosszú évszázadokig Trianonnal bezárólag, 1344 óta a jogrend alapja a Székely nemzetgyűlés volt. Ez fogadta el a székelyek alkotmányát, a Székely Konstitúciót.
Kőrösi Csoma Sándor erre alapozva jelent ki nemes egyszerűséggel, hogy " a mi lelkünk olthatatlanul szomjazza az igazságot". Ez a mai napid a székely nnéplélek alapja.

A székelyek -mint az előbb láttuk- korábban itt voltak a Kárpát mdencében mint a (másodszer is) bejövő magyarok. (Lásd kettős honfoglalás).

A társnemzetalapításról nem lehet kétségünk.

Azt a népek vándorlása tudja kimutatni, hogy milyen úton érkeztek a székelyek a Kárpát medencébe, -hogy Zandir bég megjegyzésére támaszkodjuk-, így a bevonuló Árpád és csapatai elé lovagoltak, hogy vezessék őket.
A népvándorlás kora egy állandó fortyogó, változó, alakuló kemencéhez voltak a hasonlók, amelyről a magyar népvándorlást az Uraltól Keletre, majd Nyugatra, Magna Hungariába aztén Levédiába, Etelközbe csak egy statikus helyzet kimerevítése.
A népek keveredése az alapja valójában a kialakult beszélt nyelvnek és kultúráknak.

Igaztalanok és sértők azok a sajnos néha még ma is tapasztalható vélemények amelyek a határon kívüli magyarok általunk való megsegítéséről szólnak.A nemzeten belül kötelessége minden nemzetalkotó népnek, hogy könnyítsen más népcsoportok helyzetén -ha lehet.
A kultúra támogatása, a beszélt magyar nyelv és irodalom megőrzése, bizonyos szociális helyzetekbe való segítés stb elemi kötelességünk, mert a határon kívülre eső nemzetrészek nem önszántukból szakadtak el tőlünk és ma egy másik ország sokszor hátrányos helyzetű döntéseinek kárvallottjaiként élnek. Magyar nyelvüket, kultúrájukat vagyis az egyetemes magyar kultúrát őrizve, féltve.
A testvérének mindig segít az ember!

(Hogy sokszor emberi tudatos vagy véletlenszerű döntések más utat szánnak a segítő kéznek mint amit szánunk mi mindannyian, az csak emberi gyengeség és szűkkeblűség képe.)

Hogyan fogalmazzuk meg a magyar nemzet lényegét, amikor a székelyek a magyar néppel egymást kiegészítő, mellérendelő viszonyban élnek, magyar nyelven beszélnek, magyar anyanyelvűek, születésüknél fogva nemzetalkotó, államalapító funkciót töltenek be? Hát így, ezekkel a szavakkal.

A székelyek önrendelkezésének és autonómiájának alapját a Székely Nemzetgyűlésben fogalmazzák meg.

Így volt a múltban. Így volt ez 2006-ban is, amikor Ditróban (Gyergyóditró) összeült újra a Székely nemzetgyűlés.
Önrendelkezést fogalmaztak meg, (államom belül, elismerve), autonóm közigazgatást kértek, közvetlen és közvetett demokráciát (vagyis népszavazás lehetőségét és választásokat Székelyföldön belül a saját Konstitúciójuk alapján.)

Felkérték a mindenkori magyar kormányt, hogy vállaljon védőhatalmi státuszt a Székelyföld autonómia törekvései fölött. (Sajnos ez a mai napig nem következett be).

A magyarság és a székelység összeforr a szkíta - hun - avar - magyar fonalban, történelmi folyamatban.

Úgy neveznek bennünket, hogy Hungary, Hongrie, Ungarn stb vagyis a hunok népének.

Küldetésünk van a világban.
Figyelnek az Egek is bennünket, hogy miként teljesítjük küldetésünket.

A magyar küldetéstudatot India egyik kormányzója, aki költő is volt, politikus is és történész, azt mondja, hogy a magyar küldetés egyenlő Isten igéjével.

Ezt kell nekünk beteljesítenünk magyarként, székelyként, palócként svábként, bunyevácként, stb akik a magyar nemzet részei vagyunk.

Ha így cselekszünk az hitelt ad a testvértelepülés kapcsolatainknak is és a magyar nemzet egységének is, éljünk határokon belül vagy kívül, szülessünk az alföldi rónán vagy azon kívül, függetlenül attól, hogy kik, mely néptörzsek alkották Árpád bejövetelekor a honfoglaló magyarokat.

Mert magyar az, aki magyarnak vallja magát.