Népfőiskola

A három testvér legidősebb tagja Vendel 1890-ben született. János 1893-ban, András pedig 1898-ban.

A legkisebb, András édesapját talán nem ismerhette, emlékképe nem volt róla.
Vendel vette át az apa szerepét mint legidősebb testvér és ez a dominancia, míg együtt éltek végig megmaradt.

Száz évnél is régebbi már

A magyar embereknek, akik a Kárpát medencében élnek, három világuk van.

Az egyik társadalmi,politikai kultúrális világ és ez Európához köt bennünket.
A másik világunk a gazdasági-kereskedelmi- tudományos területen megélt életünk. Ez globális világ, kiterjed szinte a földkerekség határáig.

Halottak napján mindannyian emlékezünk. Privát emberek a saját magánszféránkon belül élők, vagy hivatalos útjaikon járók, a titkokat megfejtő világos gondolatokkal mert az idő mindenkit bölcsebbé tesz.

Tizenegy éves volt amikor megismertem, 1967-ben.
A társai "igazgatópityunak" becézték, miután édesanyja az iskolánk igazgatója volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója van.

Állok a közel száz éves épület udvarán, szembe az épülettel. Hátam mögött kerítés és tőle 10 méternyire a HÉV vonala. Jön is (megy is) húsz percenként, de nem zavar a kerekek csattogása.

Jöjj Szentlélek hozzánk, árvákhoz és gyámolíts minket. Jöjj világot tartó oszlop és legyél a mi támaszunk is. Jöjj, fényedet szórd szét a világban mert sokszor vesz bennünket körül sötétség, ármánykodás és félelem.

Bejártuk igen, vagy inkább betekintettünk a magyar történelem két fontos évszázadában, a 13-ik századba és a 19-be.

Az elmúlt évben ünnepeltük községünk 750 éves emlékét és úgy gondoltuk, hogy ezt az eseményt folytatjuk, -mármint az ünneplést- az idén is azzal, hogy élménydús eseménnyel lezárjuk ezt az időszakot.

Október közepe táján a naplemente korán jelentkezik. Már 6 óra körül, ami cáfolhatatlan jele az ősz beköszöntének.

A naplemente vajon nem figyelmezteti-e az embert valaminek a végére. Akár még a világ végére is -borongós, fegyverropogástól hangos idők idején.

Ha kedvem lenne -márpedig van-akkor feltennék egy találóskérdést.
Lássuk!

Mi az -kérdezem- aminek tizenkét sora és ötszáz szeme van?

Rálapulnak a falevelek a reggeli lanyha eső áztatta földre. Az avar barna nyugalma különösen jólesik a nyár-végi meleg okozta felhevült testnek. Nyugtató a szemnek, kellemes a közérzetnek, símogatóan barátságos és marasztaló az embernek, itt a Felsőhegy gyümölcsfái között.
Már csak a későn érő szilva lila hamvassága emlékeztet a természet adta kincsre, a magyar föld áldott ajándékaira.

A félelem szorongást szül. A szorongás depressziót.
A szorongás az agressziónak is melegágya.

A félelem, rettegés, baljós előjelei egy beteg nemzedéknek, korosztálynak, nemzetnek, világnak.
A félelem sokszor saját magunk kishitűségéből ered, pesszimizmusból, jövőtlenség-érzetből, kilátástalanság-szemléletből, az elesettségből.

Jól meggondolom -tettem fel magamban tegnap (péntek) este, hogy mit írok és írok-e egyáltalán arról a kedves és bensőséges összejövetelünkről (Sebestyén Alapítvány, népfőiskola) amely délután öt órakor kezdődött és 7 körül ért véget.

Hogy miért gondolkodtam azon, írok-e róla?

Rövid megjegyzés az utolsó vers előtt.

Laci több (legalább négy) naplóban rögzítette verseit.
Nem tudjuk melyik mikor íródott.
A közölt négy vers egy 2005- dátummal ellátott naplóban található. Ennek címe: Metamorfózis.

SZENTMISE

Elmegyek én vasárnap a templomba,
s leülök az egyik kopott padba,
mert tartozom a teremtőnek,
adósa vagyok az Istennek.

Bűnbánatot kell tartanom,
s illőn köszönetet mondanom,
hogy rossz dolgok nem történtek,
azok most mintha kerülnének.

Isten házába ne csak akkor térjünk,
amikor a segítségét reméljük,
ne csak akkor bánjuk vétkeink,
amikor fellegek fedik lelkeink.

A CSÓRÓ

Nincs kenyerem, nincs dohányom,
szakadt foltok a ruhámon,
nincs aranyam, kincses ládám,
kapaszkodom az élet fáján,
nekem kevés elég a boldogsághoz,
a bensőséges ragyogáshoz,
csóró élet adatott,
ebből vetek én magot,
hogy a jövő teremjen,
egy kis öröm repkedjen.

Isten adhat, szépet és jót,
lágyan mosolygó csillagot,
lehet mázsányi aranyad,
terhétől a padlás leszakad,

TELET ALSZIK

Telet alszik az ébrenlét,
elvesztette minden erejét,
tere a szintek bukása,
letűnt idő megalkuvása,
mely a jólétből elkóborolt,
valótlanból belekóstolt,
szippantotta agyvelejét,
fárasztván víg menetét,
alabástrom felszínén lebeg,
árnyképe tükörként dereng,
majd elalszik csendesen,
hol múltja temetetlen,
hol a láng égeti untalan,
így lesz örök nyugtalan,

Bandur Pali jó tanuló volt az iskolában, példás szorgalmú és nagyon közvetlen, kommunikatív. Ujfalusi Jánossal erős tanár-viszony alakult ki, lévén mindketten szerelmesei a híradásnak, a rádió készítésének vagy inkább a technikának. Gódor Ildikó, Pali felesége is szorgalmas, példás magaviseletű és jól tanuló gyermek volt.

Dányban a lakosság összlélekszámát illetően jelentős számú cigány ember él.(Valamikor, régen, amikor még ennél jóval kevesebben voltak, az iskolában is csupán néhányszor tíz ember, hallgathattam a kollégáimat amint egy-egy értekezleten, körzeti-területi összejöveteleken a dányi cigányok létszámát firtatták.

Dr Fülöp László gyergyócsomafalvi lakos volt. Néhány nappal ezelőtt meghalt.

Ki volt ő az én szememben? Mint mindenkinek Dányon, ő volt "fülöplaci".

Nem is személy, inkább fogalom. Nem is fogalom, de egyenesen jelenség.

Dr Fülöp László református lelkész gyermeke volt. Édesapja Erdőszentgyörgyön szolgált amikor ő még gyermek volt.