Ne legyünk a nyúl fogságában

Húsvét nyolcada van, ki ne gondolna most arra -olvasva a címet-, hogy a húsvéti nyúlról lesz szó az alábbiakban.

Hát nem arról!

Mondhatnék egy tanmesét is a nyúlról, ami így kezdődne, volt egy kövér nyuszi és volt mellette egy sovány is.
Az emberek a kövér nyuszit szerették, mert az nem tudott már futni a kövérségétől így könnyen megfoghatták és ha már megfogták, el is fogyasztották. Paprikásan. Mármint nyúlpaprikásan.

MI legyen ebben az esetben a sovány nyúllal? Mert vele is kell valamit kezdeni ha már bele került a hírekbe.

Hát ezzel nem csináltak semmit!

Szegény nyuszi pedig csak várt, várt, hogy valaki már elfogná végre. De addig várt, amíg teljesen lesoványodott és akkor már nem kellett az embereknek. Még talán a kutyának sem.

Ez egy nagyon fura történet de tanmesének sem felel meg.
Vagy mégis?

A történet további része helyett elmondok még két másik történetet, így talán válasz kerül a sovány és a kövér nyúl adta magyarázatra is.

Volt egy dányi gazda. Jómódú földtulajdonos. Parasztember. Tudója és értője mindennek ami szükséges ahhoz, hogy tekintélye legyen a helyiek között. Gazda volt. Vagyis értője és féltője egyben az apja által ráhagyott vagyonnak.

Aztán jött egy hullám a paraszti társadalom tengerének síma víztükrén -hogy eléggé cikornyás legyek- és ezek a hullámok maguk alá gyűrték ezt a gazda embert.
Hagytak azért egy kis rést amin látni lehetett az ég kékjét is, vagyis egy résnyi lehetőséget, hogy mégse pusztuljon bele szegény ember a családjával együtt a fényes szellők keltette hullámokban.

Elküldte a nagyobbik fiát Pestre tanulni, legyen biztosabb élete mint amit ő, az apja tudna teremteni neki a megcsonkított vagyonával. Mert -tudniillik- a megalakult kis tszcs-ben -mely Lenin nevét vette föl a keresztségben- landolt az ősi vagyon egy része.

A fiú elment hát Pestre, és nem vitt magával hamuban sült pogácsát, ha csak az apja intelme nem bizonyult annak.

Pesten lakott egy családnál a fiú, innét járt az iskolába.

Szó szerint véve járt, mert a járdán ment a tulajdon két lábával, hiszen az apja -zsugori paraszt ahogyan a társai nevezték a szülőt- a zsebpénz kiszámításakor elfelejtette, hogy a villamos jegy is pénzbe kerül. Ennek az ára nem lapult a gyermek zsebébe.

Itthon megkérdezték a szomszédok a gazdát: hogyan jut el a fiad az iskolába? (értsd alatta: mivel megy az úton).

Elgyalogol! -mondja magát kissé kihúzva a gazda, (eközben kislabliját is megigazította, mint mindig)

Hát a cipő többet kopik mint amibe a villamosjegy kerülne -replikáztak a mindent jobban tudó vénasszonyok.

A gazda csak mosolygott a bajúsza alatt és ennyit mormogott (azt is csak magában): tanulja meg az a gyerek, hogy minden eredményért meg kell szenvedni.

Ezzel itt a történetnek még vége nincs, de tovább már nem mondom, mert nem illik ide.

A másik (harmadik) történet is kapcsolódik a nyúlhoz, miként a második is (bár első olvasatra nem látjuk).

Ez a történet Julis néniről szól, aki a kertjébe ültetendő paprika palántát maga termelte meg.

Szép, kövér palánták voltak. (Mint a nyúl az első történetben).

Fényes levelei voltak, vastag szára, húsos teste, olvadozott szinte amikor rásütött a nap.

Dicsért is mindenki Julis néni szakértelmét a komaaszonyán kívül.

Te Julis! -mondta neki a komaaszonya- ez a paprika nem hoz bimbót, nem lesz virága se így és termést sem fogsz róla betakarítani.

Megöregedett a palánta, bóbiskolt a nyár melegében, el volt telve a jóléttől.

Fogta magát a gazdasszony -(beleavatkozott más munkájába) és lecsípett egy levelet a palántáról. Aztán mégegyet.

A palánta föleszmélt. Mondhatnám, hogy megvilágosodott neki a helyzet.

A helyzet pedig az volt, hogy fölfogta magának, lassan már itt a nyár vége és ő egy fia bogyót sem termett (mert a paprika bogyó termésű, "felfújt bogyó), hogy lesz neki utóda így? Meg fog halni és az öregasszony is meghal, nem fog rá emlékezni senki. És különben is! Azért tartják, hogy termése legyen!! (Ilyen bölcs volt ez a paprika). Meg utódai is akik majd okos paprikák lesznek.

Mit látott egy reggel Julis néni? Szép gömbölyű rügyeket a paprikáján, később már -amikor a komaasszony is megérkezett) ezekből dicsekvésre méltó termések húzták az ágait.

Aki elkényelmesedik, mint a kövér nyúl vagy a lusta gyerek, akár a kövér paprika palánta is, az nehéz helyzetben nem fog magának kiutat találni, az nem fog megoldásra jutni bármily kellene is az.

Lehet, hogy sokan vannak a kövér nyúl fogságába, a kényelmes paprika palánta meddőségében csak a helyzetet kell ehhez megismerni.