Magyar volt-e Hunyadi vagy talán nem...?

Csütörtök este 6 órakor a helyi művelődési házba érkezett Bán Mór (Bán János) író, a nagyszabású Hunyadi regényfolyam írója (amelyből film is született).

Hábel János hívta meg őt, és kettőjük társalgását hallgattuk nagy figyelemmel.

Történelmi látásmód egy írótól aki történelem szakos tanár is, különleges élményt jelent az ember számára, mert bár a történelem ismeretét kisebb-nagyobb mértékben mi is bírjuk, de aki az eredeti forrásmunkákból dolgozott, -mint az író tette ezt a Hunyadi megírásakor- különösen érzékeny azokra a jelenségekre amelyeket mi talán nem veszünk észre és méginkább a lényeget hordozzák.

"Kicsiknek" nevelt minket a második világháború után a magyar iskolarendszer központ utasításra nyilván, mert elhallgatta a huszadik század legnagyobb érvágását ami bennünket ért, mégpedig a Trianon országunkat megcsonkító döntését.

Reálisan kell nézni a világot. Reálisan tudni azt is, hogy azóta sem lettünk a nagyvilág alakítói, számottevő tényezői és ma sem vagyunk azok. Ezt nem az író mondta, csak hozzáteszem a történelmi hűség kedvéért.

Miként lesz valakiből író, azt sokszor egy helyzet kényszeríti ki.

Kell nyilván ehhez képesség, tudás és készség is, de ahhoz, hogy minden ami bennünk van a felszínre is jusson lehet a véletlen eredménye is, a környezet számunkra kedvező alakulása és nem kevésbé a szerencse révén.

Még általános iskolás volt Bán János, a pályaválasztás előtt állt -mint mondta- de irodalomból nem volt elég jó érdemjegye ahhoz, hogy bízvást induljon a középiskolai felvételire. Hogyan lehet néhány nap alatt meglágyítani a tanár szívét, vagyis bizonyítani, hogy jobb osztályzatot érdemel annál mint amire most áll, hát egy regény írásába fogott, amit a helyi újság közölésre alkalmasnak talált.

Ami a történelmi látásmódot és a regény egységét illeti, nagyon érdekes összefüggést láthatunk.

A történelmi tények, mint pl az, hogy Hunyadi János nevű ember volt, katona, hadvezér, sőt kormányzó is, az tény azt nem lehet elvitatni. De, hogy ez a Hunyadi János miként vívta csatáit, milyen történetek kapcsolódnak egy-egy ütközethez, az már az író fantáziájára tartozik, mert azon az ütközeten senki sem volt jelen a ma élők közül, sőt a róla szóló hírek -ha egyáltalán voltak ilyenek- jobbára érzelmi alapokon íródnak.

A történelmi regény, mint pl a Hunyadi, egységben hordozza a tényeket a kitalációval vagyis a mesével, hiszen a regény áll legközelebb a mese műfajához.

Ennek ellenére (vagy inkább éppen ezért) nagyon tanulságos regényeket olvasni mert ebből tudásunk is gazdagodik és olyan érzelmi hullámokon lovagolunk olvasás közben ami a fantáziánkat is élénkíti és a regény szándékától függően a magatartásunkat, világnézetünket is alakítja.

Hogy jó egy könyv azt az bizonyítja, hogy elolvassuk.

A Hunyadi regényfolyam majd egy tucat kötetben van megírva, több ezer oldalon át és ha valaki ezt elolvassa, az ékes bizonyítéka annak, hogy a könyv megnyerte a tetszését.

Számomra ilyen a Hunyadiról szóló regény.

Jobb lett volna talán és kifejezőbb is ha a cím nem csupán Nándorfehérvár hősének a nevét tartalmazza, hanem inkább Hunyadi és kora címet viseli, mert nagyon gazdagon ágazik a regény minden irányba és kitűnik az is, hogy az író mely személyt szereti jobban, szereti jobban az egyiket a másiknál.
Ilyen pl Hunyadi személye -mint pozitív élmény- é szemben vele Cillei Ulrik, aki végig ellenszenves alak.

A magyar történelem igen gazdag, mert több mint ezer éves fennállásunk számtalan konfliktusból a győztes erejében bontakozik ki, ami a csatákat illeti, de veszteségeink elviselése, abból való talpra állás is a magyar nép erejét és élnitudását, élniakarását bizonyítja.

Büszkék lehetünk magyarságunkra, megvívott csatáinkra, hogy védtük, védhettük nem csak országunkat hanem a tágabb térséget is, egész kontinensünket.

Hogy miért büntetett bennünket a sors azzal, hogy most egy olyan országban élünk amely kiterjedését tekintve kicsi, (ha nem is a legkisebb Európában) népünk talán ennek ellensúlyozásra viszont nagyon tehetséges, ami Isten ajándéka. Ez az ajándék talán a nyelvünk, a magyar nyelv használatában leledzik,túl azon, hogy legmeghatározóbb vezetőink a nehézségekben az Égiek erejét kérték.

A magyar nép nem homogén.Nem olyan mint egy marék homok, ahol a szemecskéket nem lehet egymástól megkülönböztetni. Minden homokszem ugyanannak a kőzetnek az aprózódásából jött létre.

A mi népünk viszont sok más népből tevődik össze. Így volt ez már a honfoglalás pillanatában is és így van ez azóta is.

Mint ahogyan községünk mai népessége nem az ötven vagy száz év előtt élőknek egyenes leszármazottja, így keveredett a magyar nép is más népekkel. (A honfoglalás-kori Árpád népe csak a mai magyar lakosság kisebbik hányadában mutatható ki.)

Példa erre Hunyadi János is.

Azt mondják a románok, hogy Hunyadi édesanyja gazdag román családból került ki. (Marozsai Erzsébet) A szerbek azt mondják, hogy Hunyadi édesapja szerb volt, hiszen a neve Vojk, ami farkast jelent, így Hunyadi is szerb származású.

Hunyadi születésének a pontos évszámát sem tudjuk, és a származására vonatkozó adatok is sok kétséget hordoznak.

Egy biztos, mert történelmi tény, hogy a Hunyadi család neve Hunyad várának birtoklásából ered, amit Zsigmond magyar király (és német császár) ajándékozott hű harcosának, Hunyadi János apjának.

Hunyadi győzelmének tiszteletére szólnak délben a harangok egész Európa szerte a keresztény templomok tornyában, mert mindig is magyar érdekeket szolgált, ezért őt mi magyar hősként tartjuk nyilván, aki méltó elismerést kap ma mindenkitől aki magyar, és ezt az elismerést élvezheti a regény gazdag tartalmában.

Hábel János, aki -mint mondtam- közénk hívta Bán Jánost számottevő eseménnyé tette ezt a nevezetes csütörtök estét, szeptember 25-én.

Tehette, mert Hábel János is írt történelmi regényt a Muhi csatáról Áldás vagy áldozat címmel melyben megemlíti Dány községet is Sebestyén és Szent Margit révén mert Sebestyén a mi hősünk, Szent Margit pedig a pártfogónk (ezért is kapott szobrot tőlünk) hiszen csodás gyógyuláson esett át egy dányi ember a koporsója mellett.

A nevezett irodalmi esemény részben felfedte, hogyan is állunk az irodalom szeretetével és azt is, hogy vannak helyi értékeink amelyeket becsülnünk kell.

Mert dányi az aki dányivá lett.