Temetőben jártunk

Az esztendő ünnepeinek egy nagyon lényeges, felemelő, hálaadó alkalma,november 2-a. A Halottak napja.

Az ember ezen a napon a temetőbe megy, elhelyezi szeretteinek sírján az emlékezet, a hála és a szeretet virágit. Gyertyát is gyújtunk, az örök világosságra emlékeztető gyertyát, fényénél igazabb lesz arcunk, melegebb lesz tekintetünk és őszintébb a sóhajunk. Reqies cat in pace. Et lux perpetua luceat eis.Nyugodjanak békében, az örök világosság fényeskedjék nekik.

Temetőbe járunk, sétálunk a hozzánk tartozókra, családunkra barátainkra, rokonainkra emlékezünk. Meglátogatjuk őket, elevenen él bennünk emlékezetük.

De nem némán zajlik ez a találkozás. Ők is szólnak hozzánk és nem csak emlékeik halk, megbízható szavaival hanem a síremléken lévő üzenetekkel is.

A síremlékekre vésett betűk gondolattá állnak össze és üzenetet közvetítenek. Az ő üzeneteiket, mert a fejfára íródott mondatok nem tőlünk származnak feléjük, hanem fordítva: ők figyelmeztetnek, intenek bennünket.

Lassan megyünk. Itt egy ismerős, ott egy barát, szomszéd, rokon. Nem megyünk el előttük , mint akinek takargatni valója van, hanem megállunk. Megállunk és elolvassuk, mit üzen ő nekünk.
Nagyon tanulságos írások ezek. Kár lenne őket elfecsérelni, elfelejteni, semmivé oszlatni.
A temetőbe járás ugyanis a zarándokúthoz hasonló cselekedet. A zarándokút minden pillanata üzen nekünk és mi ezt az üzenetet sokáig a szívünkbe zárjuk.

Az egyik emlékkövön a Szentírásból vett idézet van: Közel van az Úr mindenkihez, aki hívséggel hívja őt. Ez a zsoltáros szavai.
Aztán Szent Pál szavai szólnak a jó harcról amit megharcolt, a jó útról, amit megfutott és ezért várja a dicsőség koronáját.
Vagy csupán egy sóhaj száll az ég felé: Uram irgalmazz!
Az Úré vagyunk ha élünk és akkor is amikor meghalunk íródott az emlékköre az újabb szentpáli figyelmeztetés.
Van aki a költő szavával szól: Mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten.

Hogyan lehetne szó nélkül elmenni a sírhalmok mellett amelyek halottaink elmúlt földi életükre emlékeztetnek.

Az egyik legemlékezetesebb az emlékköveken az idő megjelölése. Élt és meghalt, a két évszám nyílt, őszinte és kérlelhetetlen közlése felénk.

Ez engem is "megfog", mert ugyanazt az utat járom én is. Az egyik évszámot hordozom, a másik évszámot küldi nekem az, aki életnek is halálnak is az Ura.

Úgy vagyunk, hogy a tárgyakkal és a gondolatokkal el- elvagyunk, de az idővel,(az Idővel) nem tudunk mit kezdeni.

Mindaddig, míg temetőbe nem látogatunk!

Az idő része az életünknek, vagy talán mi vagyunk részesei az időnek?

Mi ez a gyakran mondott, de igazán meg nem értett (vagy csak részben értett) és meg nem fejtett jelenség: az Idő.

Már az a gondolat is megfejthetetlen számunkra, hogy b időben élünk bár, mégsem vagyunk azonos az idővel. Az idő tőlünk független, ugyanakkor életünk része is.

Azt mondja Szent Ágoston, hogy az Isten örök.
És a idő is örök -kérdezzük tőle. Nem, az idő nem örök. Mert ha örök volna akkor nem volna idő. Az örökkávalóság ugyanis időnélküliség.

Egy nagyon kemény filozófiai fogalommal állunk szemben, ha az időt elemezzük!

Azt még felfogjuk és tanuljuk is az iskolában, hogy van múlt idő, jelen idő és jövő idő. A múlt idő a jelenbe fut és a jövő idő a jelenből indul. A múlt már nincs, a jövő pedig még nincs.

Azt mondják a filozófusok, hogy az idő mozgás. A tárgyak mozgása. A tárgyak változása az idő.
Amikor pirkadat van, tudjuk, hogy rövidesen felkel a nap. Aztán eltelik 24 óra és ismét pirkadat lesz. Ez a napnak a mozgása. (Látszólagos és valódi mozgás). Ezt a 24 órát időnek mondjuk, ez a változásnak a kifejezője.

Szent Ágoston sem tagadja, hogy a tárgyak változása idő lenne.

A mozgás igaz, hogy idő, de az időt, a mozgás tartalmát kifejező időt is mérni kell.

Ez kibővíti az idő fogalmát, mert nem csak a mozgás kifejezője az idő (mechanikus idő) hanem az időnek is van "ideje". Ezt nevezi TARTAM-nak Szent Ágoston. A tartamot hordozó idő a TEREMTETT idő.

Azt mondja Szent Ágoston, hogy az idő tartam (vagyis nem csak mechanikus valóság) ennek a tartamnak a mérője a LÉLEK:

Ez minőségi különbség az idő tekintetében.

A LÉLEK figyel, vár és emlékezik- mondja az egyháztanító szent.

A tárgyak változására szolgáló időt pl azt, hogy született az ember, testi valóság ezáltal, él és meghal, ezt mechanikus vagy fizikai idővel mérjük, azt mondjuk, ennyi vagy annyi ideig élt, ez az idő tárgyi eleme ( a test tárgy) de van az időnek egy alanyi eleme is, amely a múltat a jelent és a jövőt SZEMLÉLI és ez a LÉLEK.

Szent Ágoston a negyedik században élt.

Másfél évezred múlva egy francia filozófus, Henri Bergsen is úgy véli, hogy a mechanikus, vagyis a tárgyi idő mellett van alanyi idő is a lélek műve mely annak a felismerése, hogy az ember nem csak fizikai valóságában él, hanem a transzcendensben is, a fizikán túl, a metafizikában létezik.

Az ember ideje a teremtett idő, amit Bergsen -miként Szent Ágoston is- TARTAM-nak nevez.

A teremtő időben élő ember világa a lelki világ. Egy minőségi világ, a lelki élet ideje.

A teremtő idő ÉLET, egy hatalmas lendület és győzelem a holt anyag felett.

Ha a temetőben járunk a halottak napján, vagy más időben és látjuk a síremlékeken azt az évszámokat amelyek a holtak földi életére vonatkoznak, akkor jusson eszünkbe, hogy ez csak a fizikai időre vonatkozik, nem az ember teljes életére.

Mert a teljes élet a fizikai léten túl egy másik idő, egy tartammal bíró idő ami egyben teremtő idő is. Vagy méginkább az Isten teremtésének a tárgyakon túli emberi vonatkozása.
Az ember lélekkel bíró lény.

Nem véletlen hát, hogy a székely emberek a temetőt lélekkertnek nevezi mert benne a lelkek földi hordozói nyugszanak.

Így lesz az egyszerűnek induló temető látogatásból egy lényegi időt meghatározó és magában foglaló lelki élmény is.