Ikonikus a dányi öregiskola

Az ikonikus latin-görög szó, valamely jelnek a képszerű megjelenítését jelenti.

A mi jelünk ebben az esetben a dányi "öreg" iskola,amely a Pesti ut 5 sz alatt van.

Ha kimondjuk a nevét, képszerűen itt áll előttünk az épület és nem csak áll, némán, mozdulatlanul, hanem meg is szólít bennünket.

Bennünket, élőket? De még a holtakat is!

Nagyapám 1898-ban született. Már ő is az iskola diákja volt. És nem is az első turnusban, hanem a hat éves elemi oktatás során a tőle nyolc évvel idősebbek is itt kezdték meg a tanulmányaikat. Mi volt akkor ez a tanulmány? Az elemi kötelessége az embernek, hogy írni tudjon, olvasni, számolni, ismerje a Kisbibliát, és még egy sor más dolog is amit a hat évfolyamos kisdiákok összevont osztályban megtanulhattak. Ekkor csak három osztályterme volt.

Ki ne tudná ezt? Mely dányi embernek, felnőtt embernek nem "ugrik" be e szó hallatán legalább egy, vagy több élménye, mely ehhez az épülethez köti őt.

Igen "köti" mert olyan épület ez mint a fa, mely gyökeret ereszt a földben, a gyökér köti a fát, el nem indul.
A mi gyökereink egy része ez az iskolaépület.
Nem is az épület magában, hanem az az élmény ami hozzákapcsol minket.

A falunkban 1673-ban már iskola-szerű oktatás volt. Ez abban a fatemplomban történt, amely a Szent Imre téri iskolaudvar, vagy annak határvonalán lehetett és a tőle néhány méterre ma is megtalálható, látható, Menyhárt György által emeltetett kereszt jelképezi is.

A 350 éves dányi iskolai oktatás emlékére a Szent Imre Ifjúsági Ház falára egy emléktáblát tett a dányi Sebestyén népfőiskola.

Dány község iskolatörténetének, oktatási históriájának igencsak pontos képe van.

Az öregiskola épülete az idők folyamán felújíttatott. Sokszor került kritikus helyzetbe, hogy a döntéshozók lebontásra ítélik, de hála Istennek ez csak múló képzelet maradt.
Ma is áll, szilárdan, szelíden figyelmeztető jelként előttünk, hogy a községünk történetét őrizni és tisztelni kell minden korban.

Nekem és még néhány társamnak akik nem csak tanulóként jártunk ebbe az épületbe hanem tanárként, tanítóként is a gyermekkori élményeken túl még rengeteg emlékünk van, és ezeket az emlékeket őrizzük is halálunk percéig. Testünk szellemünk, emberségünk része lett ez az épület. Olyan mint a családi kötődés, a barátság, mert soha el nem évülő sorsa ez az embernek.

Az, hogy mára már megfogyatkozott az ide járó dányi gyerekek létszáma, mélységes bánattal tölt el bennünket. Engem mindenképpen de azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül.

Olyan helyi jellegű bánat ez nekünk mint az országnak a Trianoni megcsonkítás. Vajon lesz-e ember aki ennek okát kristálytisztán kikutatja? Ha nem lesz, akkor súlyos, feldolgozatlan stigmaként kísér minden jóravaló dányi embert a sötét emlék a történelem során, mint ahogyan ezt nemzeti tragédiáink is teszik.

A Dányi Széchenyi István Általános Iskola a megmaradt tanulókkal és egy szinte új tantestülettel készül megünnepelni az öreg iskola építése kezdetének 140-ik évfordulóját.

Erre hívják a dányiakat, mely október 21-én lesz a dányi művelődési házban, délelőtt 10 órakor.

1885-ben kezdték meg az iskolaépület építését és a következő évben már el is kezdődött az oktatás.

Amikor a templomunk olyan sérülést szenvedett, hogy ott szentmiséket már nem lehetett tartani, az uj iskolaépület helyet adott ennek.

Nem elég figyelmeztető jel ez nekünk?

A dányi iskolai oktatás a templomban kezdődött és az iskolai oktatás céljait szolgáló épület később templommá vált. Ez az iskolaépület mára majdhogynem kifogyott a gyermekekből.

A dányi gyermekek számukra idegen iskolákba kezdik más településeken a tanulást.

Amikor éppen szépen megújul a templom a megkezdett belső restaurálással és festéssel, vagyis szép belső teret ad a dányi embereknek a méltó hitélethez, az öreg iskolánk pedig éppen a legfontosabbat, a dányi gyerekek egy részének távolmaradásától szenved.

Mert ne feledjük el, az iskola nem csak épület, nem csak egy tárgy, hanem élő valóság is, amely a mi lelkünkből, emlékeinkből sohasem marad ki, abban mindig élni fog.