Hittételek szilvaszedés közben

Hogy végérvényesen vége lassan az ősznek is, a szilvaszedés a legfőbb bizonyítéka.
A Duránci szilva szedése. Mert hogy ez egy késői fajta, de nagyon édes, jó illatú és torkot símogató pálinka is lehet belőle.
Igaz, nem ebben az évben mert most a korábbi évektől eltérően kevés volt a termés. Így a pálinka elmarad (részben) de a lekvár főzése már megtörtént. Szilvalekvár ugyanis, amely nem sütőben készül hanem üstben, mindaddig fő, amíg olyan sűrűvé nem vélik, hogy a kanálról önszántából nem esik le. Tartósító szer sem kell hozzá, a szilvafőzés két napos munka, vagy inkább két napra széthúzódó munka.

A fára csak Kisbori merészkedett, az ágak között vitézkedve rázta le a szilvát, mi pedig kapkodtuk a földről, nem a kötényünkbe, hanem a vödrökbe. (Vigyázz! Rázás következik! -hangzott a figyelmeztetése, hogy a kobakunkra ne essen a hulló gyümölcs).

Az egyáltalán nem monotón szilvaszedést beszélgetések kísérik. Mint a kukorica fosztást régen, vagy a kenderkóc fonásakor az unaloműző beszélgetés, nem is beszélve a gobelin készítésről amelyre még talán a fiatalabbak is emlékeznek.

Most nem az egyhangúság elűzését hanem egy mai kor valódi kérdésével szakad meg a csend.

Azt kérdezi Kisbori a magasról a földi emberektől, tőlünk akik a szilvaszedés a földről című festménynek vagyunk a résztvevői (ha valaki ezt megfestette volna) hogy miképpen egyeztethető össze az evolúció a teremtéssel?

Két szilvakoppanás között megtorpan az ember ilyen kérdés hallatán.

Ám legyen! Ez talán még a szilvaszedésnél is fontosabb kérdés.

Az evolúció az élőlényeknek olyan fontos és lassú mozgása, fejlődése amikor a környezethez való alkalmazkodás révén alkalmassá válnak a faj fenntartására -mondom gépiesen- de másra is gondolok.

Arra, hogy milyen módon és mértékben és erővel fertőzték meg az agyunkat az evolucionisták, amikor egy -kétségtelen- nagy tudósra- Darwinra hivatkozva, fel akarták cseréltetni velünk a természet törvényének elsődlegességét a teremtéssel szemben.

Darwin ugyanis a Galapagos szigeteken a pintyeket szemlélve arra
jutott, hogy azoknak az egyedeknek amelyek kevésbé jól repülnek társaikhoz képest, nagyobb az esélyük a fennmaradáshoz, mert nem emelkednek magasra, így a szél nem sodorja be őket a tengerbe. Ez egy példa az evolúcióra.

Talán többet nem is érdemes erről beszélni, mert olybá lett uralkodó nézet a materialista világban az evolúció, hogy kizárt (elzárt) minden olyan elméletet előlünk amelyek másképpen (is) gondolták a természet törvényeit.

Mert, hogy másképpen is lehet gondolni mint azt az evolúcionisták teszik arra egy hasonlatot, nagyon egyszerű példát elmondok egy kérdés feltevésével.
Miért éri el a lombkoronát a zsiráf?
Egyik válasz változat a kérdésre, hogy azért éri el a lombkoronát a zsiráf, mert megnőtt a nyaka, a másik pedig az, hogy azért nőtt meg a nyaka, hogy elérje a lombkoronát.

Az első válasz és a második válasz között minőségi különbség van. Az egyik (a második) evoluciós elméleten alapszik a másik pedig nem ezen hanem -ha szabad- egy teleológikus formán vagyis a célszerűség elvén nyugszik. A célszerűség biológiai elvét nem volt szabad hangoztatni. (Csak csendben mondani)

Aztán hallottuk "fentről a fáról" a második feladványt, mit jelent az, hogy minden egy, mert ő, vagyis Kisbori, ezt egy ismerősétől hallotta aki filozófikus nagyságokban gondolkodik.

A Butrinti (Albánia) katedrálisban van egy padlómozaik emlékeztetem a társakat egy képre.
A mozaik kép a "minden egy" jele.

Mi is e szerint a "minden egy"? Az, hogy minden az egyben van. Kívüle nem létezik semmi, mert minden égi kapcsolatában él.
Az egyben a szeretet uralkodik, a szeretet a legnagyobb értelem, mert ez minden lénynek a lényege. A szeretetben él az ember és ez az élet csak egy pillanat amikor a szeretet megnyílik.
Minden mindennel égi kapcsolatban van. Ennek a szimbóluma az a kör alakú mozaikkép amely a katedrálisban van, - olvasom a kép megkeresésével kapcsolatban.

A "minden egy" lényege tehát egy transzcendentális jelleg, túl az érzékekkel leírható világon (túl tehát a materializmuson), egy szeretetben megnyilvánuló Isten kapcsolat, fordíthatjuk talán le a mi nyelvünkre.

Hát így zajlik egy szilvaszüret, valahol Dány és Kóka között a Felsőhegyen, ahol Kisbori a szilvaszedés kulcspontja, mert nélküle a fán marad a gyümölcs és a kérdései nélkül nincs más mint a zöldben-kékben csillogó hamvas szilvahéj, minden pálinkáknak és szilvalekvároknak a legfontosabb alapanyaga.