BKNSZ vezetők jártak nálunk

A "BKNSZ" rövidítése a Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetségnek.

A szövetség a rendszerváltást megelőző évben, 1989-ben jött létre, tehát saját magát is rendszerváltónak tarthatná.

De nem tartja!

Mert a BKNSZ nem politikai szervezet egyrészt másrészt viszont a most Dányba érkező népfőiskolások tapasztalt, nagy szakmai múlttal rendelkező emberek, így nem csak túl, de át is látnak a politikán.

És a számunkra ez a fontos. A szakma. Közművelődéssel és a közösségépítés helyi fellegvárainak építésével foglalkozunk évek óta, ki-ki a maga helyén, más-más beosztásban.

A BKNSZ megalakulásában mi, a dányi népfőiskola is részt vettünk, mivel néhány hónappal a szövetség megalakulása előtt, községünkben már életre hívtuk a II Rákóczi Ferencről elnevezett népfőiskolát. (A helyi alapításban rajtunk kívül, Turai János akkor Dányban szolgáló plébános atya is részt vett).

A tanácskozást a Szent Imre Ifjúsági Házban tartottuk, bár mi felajánlottunk több helyszínt is erre, de a dányi szép emlékek ide, az ifjúsági házba kötik a vendégeket mert számos szép, tartalmas rendezvényen vettek itt részt. Ez volt ugyanis a "székhelyünk" sokáig. ("Dány a tiszta forrás")

A BKNSZ elnöke Nagy Julia népművelő, tanár, budapesti lakos személyesen most is jelen volt a konzultációnkon, sőt azt maga moderálta, vezette.

Falusétával kezdtük a "ráhangolást", így megnéztük vendégeinkkel Árpád szobrát, a Turult, a Mohács 500 kopjafát, Sebestyén szobrát (sajnos a tájházba nem tudtak bemenni, bár szerették volna ezt is megnézni, ez a hiányosság az én lelkemen szárad) aztán a község 750 éves fennállására szolgáló emlékművet és természetesen az új dányi büszkeséget, a templombelső üzenet-értékű művészi kivitelezését.

A látottakat összefoglalóan azt hangsúlyozták, hogy a szobrok nemzeti örökségünk kifejezői. A hazának ugyanis nem csak földje van, a történelmi értékek sokféle módon kifejezhetők. Művészi alkotásokban is. A szobrok ennélfogva nem azért vannak, hogy megtörjék egy közterület puszta látványát, nem csak esztétikai okokból fontosak, (ezekért is) hanem kifejeződik bennük a nép kultúrája, hite, egész történelmi valósága.

Ehhez nekünk ragaszkodni kell. Erre bennünket emlékeztetni is kell.Így élnek tovább köztünk az elvek, eszmék, népünk javai és ezt mindig látnunk is kell. Itt vannak tehát a szobrok képében a felhívó jelek amelyek a felejtés ellen dolgoznak.

A tanácskozáson természetesen a népfőiskola jövője is szóba került.

Egyetértettünk abban, hogy változások előtt állunk a szellemi élet és a kultúrális munka területén is.

Emlékeztettek arra, hogy az új kultúrális kormányzat eszmei célja és mondanivalójának lényege, hogy a kultúra eszköz is, ezzel hozhatunk létre egy nemzeti minimumot amellyel folytatni lehet a nemzetépítést. A nemzeti minimum nem "minimális cselekvést" jelent, sőt ennek ellenkezőjét, egy csúcsra járató kultúrális mozgalmat amelyben MINDENKI érdekelt.

A kultúra nem lehet továbbra senki kezében politikai és ideológiai eszköz, sőt inkább fegyverként kell felfognunk amely a társadalom alapvető szövete lesz és ezt gondozni, gyógyítani, fejleszteni kell, hogy -miként Kerkai páter mondta a KALOT megalakulásakor száz évvel ezelőtt- életerős nemzetté válhassunk.

Ebben van nekünk szerepünk, mindannyiunknak akik túl tudják gondolni a saját korlátaikat és egy belső megújulással közösséget tudnak fenntartani.

Emlékezetes és maradandó élményeket teremtő tanácskozáson vagyunk túl és azt remélem, (nem csak gondolom), hogy új, értékeket teremtő szelek törnek be hozzánk is és mi a saját életünknek és a dányi közösségek életének hitben, reményben megújuló forrásai tudunk lenni.

Összejövetelünk, találkozásunk szombaton Dányban egy borongós napnak induló reggelen kezdődött, de kellemes, napfényben fürdő, világosságban fejeződött be -valóban így volt- ahol egymás megvendégelése és szeretetátadása is történt.