Itt vagyTartalom / Mozaikkockák, forradalmi pillanatok Dány életéből
Mozaikkockák, forradalmi pillanatok Dány életéből
Iskolánk egyik tanára volt 1956-ban Dr Helméczy Mátyás.
Így emlékezik a dányi eseményekre:
"Nemzetőr társaimmal védtem a község csendjét, közös vagyonát. Néhány kisebb megbeszélést tartottunk a község forradalmi vezetőivel. Szerencsénkre Dány békés település, nincsenek atrocitások, nincsenek mások tulajdonára áhítozó tolvajok.
Este nagygyűlés volt a kultúrházban.
Felizzottak a kedélyek. Néhány helyi pártkorifeust (pártnagyság) akik megjelentek a gyűlésen, meg akartak lincselni. Végül is tanácsomra, hogy ne ingereljék tovább a tömeget, elmentek.
A gyűlésen helyi forradalmi bizottságot választottak és nemzetőrséget is.
Ismerték a politikai múltamat, így engem is beválasztottak. A labdarúgó eredmények nyomán is népszerű voltam. A Himnusz eléneklése után ért véget Dány első forradalmi gyűlése.
Másnap, vagy harmadnap, pontosan nem emlékszem, a templomkertben lévő hősi szobornál (megjegyzésem, nem itt hanem az első világháborús emlékműnél GA), nemzeti és templomi zászlók alatt tartottunk nyilvános gyűlést. Éppen én kerültem sorra, hogy beszámoljak mi történt Budapesten, amikor a távolból mély, erős, monoton zúgás hallatszott. A szomszédos Valkó (heyesen:Zsámbok) község felől egy szovjet tankoszlop bukkant elő.
Óvatosan lassan közeledtek, hogy tovább menjenek Budapest felé. Megragadtam az egyik nemzetiszínű zászlót. Kiálltam az útra a tankok elé, s többen bátran követték a példámat.
A tankoszlop első nehézpáncélosa lassan közeledett. Parancsnoka látva, hogy nincsenek köztünk fegyveresek, derékig kiemelkedett a páncéltoronyból és intett, hogy menjünk el az útból.
Nem mentünk! Helyette kiabálni kezdtünk oroszul: Igyitye damoj (menjetek haza), s kint az iskola bámészkodó tanulói is átvették a hangot és harsogták oroszul ezt a kívánságot. A gyerekek ezt az orosz mondatot gyorsabban tanulták meg mint eddig bármelyiket.
A páncélos parancsnoka láthatóan tanácstalan volt. Felvette a telefont és jelentést tett valamelyik magasabb rangú tisztnek aki az oszlopban hátrébb volt.
Mintegy másfél perc telt el, míg végülis döntött.
A legelső páncélos vezetője kezével intett, hogy álljunk félre.
Nem mentem! A társaim is kitartottak!
A páncélos lassan, de kérhetetlenül közeledett felénk
Már csak két-három méterre volt tőlünk amikor az irdatlan páncélkolosszus megfutamodásra késztette közülünk a legkevésbé bátrakat.
Én sem bírtam tovább az idegjátékot. Az egyik utolsóként álltam félre. Megmutattam társaimmal együtt, hogy nemzeti forradalmat és szabadságharcot akaró nemzettel kerültek szembe."
Ennyi a szó szerint idézet Dr Helméczy Mátyás tanár, dányi pedagógus életrajz könyvéből melyet Sorsregény címen írt.
Helméczy Mátyás ekkor 31 éves, de a dányi iskola -mint iskola- első munkahelye volt.
Jogi doktorátussal és történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomával rendelkezett.
Mint "osztályidegen" (édesapja katonatiszt volt a Horthy hadseregben, édesanyja egy jómódú polgári családból származó lány, akinek édesapja még disznópásztor volt, de leleményessége, szorgalma és okossága révén Debrecen hatodik leggazdagabb adófizetőjévé vált.
Dr Helméczy Mátyás, akit úrifiúként saját szülei személyautójukkal vittek iskolába, Dányba érkezve semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, sőt megjárta -a szüleivel együtt mint kitelepítettek a Hortobágy kényszermunkatáborát.
Minden bizonnyal az iskolánkból ment volna nyugdíjba, annyira szerette községünket és az itt lévő embereket, pedagógus társakat, de a forradalom után vele szemben eljártak a hatóságok. Kistarcsai táborba, majd az Andrássy úti kínzóhelyre került.
Végül Dunaharasztin kötött ki, ahol házat épített magának (saját kezűleg szinte) és nevelték feleségével együtt nyolc gyermeküket. A feleségét, Erzsike védőnőt Dányban ismerte meg, itt kötöttek házasságot, itt születtek első (iker) gyermekeik.
Mint taná, a legjobb történelem tankönyveket írta az általános iskolásoknak.
Dunaharaszti első Pro Urbe címmel kitüntetett polgára.
2013-ban halt meg, nyolvannyolc éves korában.
Ha elővesszük Kozár Gyula atya Dány község történetéről írt könyvét, a könyv felvezetőjét ő írta kérésemre, tessenek elolvasni.
Dr Helméczy Mátyás, Dr Kálmán Attila történetéről szól az a kis novella amit Kálmán Attila Forradalmi Emléklap belső oldalára írtam (a dányi népfőiskola adta ki) és az 1956-ban nyolcadik osztályos gyermekek kapták, akiknek osztályfőnökük is volt (őt követte Dr Kálmán Attila e tisztségben, amikor deportálták a forradalom után)
Hálás szívvel emlékezünk rájuk még élő iskolatársaimmal együtt.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges

