Dányi krónika

Mi magyarok, sokfélék vagyunk.
Összeköt bennünket a nyelvünk, a magyar nyelv, a magyar történelem.
A népünk történelme, története.

Ezt a színességet fejezi ki a Csíksomlyói búcsúban a csángók megjelenése a maguk színes és mégis egyszerű ruhájában.

Talán az életkor velejárója, hogy éjszaka többször felébredek, mint ahogyan volt ez néhány évtizeddel ezelőtt.

Van idő ilyenkor gondolkodni. Számbavenni múltat, jelent és elképzelni a jövendőt.

"Nem ellened, érted haragszom"

Magasröptű gondolattal kezdem.

Radnóti Miklós a Hetedik eklógában így ír:"Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert". (Lager Lejdenau Zsagubica felett a hegyekben)

Értjük-e ma mi is a hexametert?
Értjük-e egymás szavát. Ugyanazon nyelvét. Indítékát! Vágyait! Fájdalmait! Problémáit! Törekvéseit!

/Katt a nagyobb képért!/

/Katt a nagyobb képért!/

Mindig így volt a kormányváltások után mint ahogyan most van, vagyis úgy, hogy az egyébként politikától mentes, sőt attól távol álló "intézménybe" vagyis egy fodrászüzletbe belépvén arról beszéltek a hölgyek heves gesztikulálások közepette, hogy milyen volt a sükösdi gyerekek szereplése az országgyűlés első ülésén, május 9-én.

/Katt a nagyobb képért!/

Kedves Barátaim!

Az ország életében mindig is fontos mérföldkő volt a legmagasabb társadalmi szintnek, a törvényt hozó testületnek, az országgyűlés tagjainak megválasztása.

Most sincs ez másképpen.

Az oktatás új alapokra kerül. Mindannyiunk örömére.

De örömünk csak akkor lesz felhőtlen, ha ebből a pozitív változásból a mi községünk is részesül.

/Katt a nagyobb képért!/

A kislány hamvas, szépen öltözött, sima arcú, kiegyensúlyozott és láthatóan boldog.
Vállán egy szimbólikus tarisznya, fehér nemezelt, derékig érően simul a testhez.

Az iskola udvara zárt, U alakú, az iskola épülete és a templom zárja körül. Sokan várakoznak az udvaron.

Emlékszem iskolai munkám során arra, hogy ha egy osztályban vagy akár annak kisebb közösségében, egy baráti társaságban egy gyereket elkülönítettek a társak, annak mindig rossz vége lett.

/Katt a nagyobb képért!/

Árpád küldetése ősi papkirályi mivoltából ered. Az volt a feladata, hogy gyűjtse össze és egyesítse a valamikori nagy hun népeket.
Az Etelközben vérszerződést kötöttek, szellemiségük, üzenetük most is itt él közöttünk. A másokat kirekesztés nélkül elfogadó utódokban, kik már vér szerint kevesen vannak, de felvett magyarságukban sokan.

Aki a Kispatak hídjának Zsámbok felőli oldalán jár, lát két új szobrot a játszótérhez közel.

Az egyik Árpád fővezér, a másik a Turul madár.

A dányi népfőiskola (Sebestyén Alapítvány) döntött úgy, hogy ez a két szobor elkészüljön. Ezt megírta a dányi önkormányzat lapjában is Sződi Sándor.

Két irodalmi műről olvashatunk az alábbiakban.

Hogy mi az összefüggés a kettő között, azt nem most, de rövid időn belül megtudjuk.

Mint ahogyan azt is megtudjuk, (majd), hogy miért írtam mindezeket.

Arany János:

Rege a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul, ágra,
Száll az ének szájrul szájra,
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének

/Katt a nagyobb képért!/

/Katt a nagyobb képért!/

A választási eredmény (rangsor alapján) utolsó mondat félreértelmezhető. (Vagy félresikerült?)

Nem vállalkozhatok teljes körű elemzésre. Ahhoz, hogy ezt megtegyem, sokkal több adatra lenne szükségem, mint például bő húsz évvel ezelőtt tettem, amikor négy község, Dány, Valkó Vácszentlászló és Zsámbok települések eredményeit egy nagyobb lélegzetű munkában bemutattam. Azok önkormányzati választási eredmények voltak.

Én nem mondom neked, hogy menj el szavazni.
Nem az én feladatom, hogy téged szavazni küldjelek. Mert ez kizárólag és egyértelműen a TE feladatod. A TE dolgod!

Ma nagyon sok "közéleti" ember van. Olyan "menj el szavazni" félék.
Sokaknak ez az összes közéleti tevékenysége: "menj el szavazni"!