A Tanító 2

Attila Budapestre jutva, jelentkezik a Ferenc körúton harcoló fiatalok parancsnokánál, akit egy búvóhellyé kialakított pincében talált meg.

A Százados, aki a Sas egység parancsnoka volt szívesen fogadta a mindenre elszánt fiatalembert. Mi is a neved öcsém? kérdezte a "Százados". A te neved ezután ez lesz: a Tanító.

Sikeres akciókba vett részt, bár neki csak egy "dióverő" névre hallgató puskája volt. Azt is csak egyszer használta, amikor őrségben lévén, az állj! parancsra egy dzsip tovább akart menni.

Emberéletet nem akart ontani, csak a nép vagyonára vigyázni, őrködni és mindenek felett a forradalom tisztaságát és becsületét őrizni.

November 3-án úgy gondolta a Százados a csoport parancsnoka, hogy vége a forradalomnak, győzött Magyarországon is az igazság. Ezt belátta a szovjet parancsnokság, elvonult a térről.

Attila nagybátyjához ment, akinél a forradalom napjaiban pihente ki a napi izgalmakat. (Úgy tudta Dányban a pedagógus közösség, hogy Pestre utazott rokonlátogatóban, míg a tanítás szünetel.)

November 4-én a szovjet csapatok körülvették a fővárost és iszonyatos ágyú- és puskatüzet zúdítottak a városra.

Attila nagybátyjától megszökött és a Corvin közbe akart menni. Ez volt a forradalom talán legnagyobb és legszervezettebb csoportja.

Az utakat lezárták, így a Corvin köz helyett kalandos és veszélyes próbákon helytállva a Széna térre ment. Ott még fegyverben voltak a forradalmárok.

Szabó bácsi, a parancsnok bölcs, tapasztalt harcos éppen feloszlatta csoportját a harcok alól. Van amikor vérre van szüksége a forradalomnak, van amikor életre. Ennek ideje jött el. "Felmentek mindenkit az esküje alól" -mondta könnyes szemmel a nagy harcos.

Néhány perc múlva iszonyatos aknazápor zúdult rájuk, de Attila egy árokba kerülve sértetlenül életbe maradt. Azóta is sokat gondolt erre a percre és kérdezte, vajon van-e valami terve az Istennek velem, hogy életbe hagyott?

Attila az iskolába fáradtan érkezett. Fejfájásra panaszkodott, émelygett a gyomra.
Az igazgató Domokos nyakas kálvinista látva beosztottja állapotát hazaküldte egy kicsit pihenni.

Alpár a Valkói utcában lévő szálláshelyén napokat töltött, míg össze tudta magát szedni, munkába állni.

Folyton öccse Zsolt volt a fejében: mi lesz vele ha őt letartóztatják.
Ha majd valaki felismeri a fényképét mint annyi másnak aki Budapest utcán harcolt.
Vagy lesz talán olyan is, aki a vallatás alatt megtörik és mondja: "köztünk volt még egy fiatalember akinek nem tudom a nevét, úgy szólítottuk, hogy Tanító".

Utána fognak menni. Felróják neki, hogy a nagyapja főispán volt, édesapja pedig főjegyző.

Igaz, hogy a nagypapa már meghalt az édesapja pedig éjjeliőr volt az egyik gyár telephelyén. És különben is, ő csak a közösség vagyonára vigyázott.

Csuromvizes volt az inge minden ébredéskor.

Félelme és aggódása nem maga miatt, hanem testvérének sorsa miatt volt.

Az iskolában is változások történtek. Két tanárt elvittek, az egyik Mátyás volt. A másik István, aki rajzot és zenét tanított.

Az öreg iskola falára festették egy éjjel a fenyegetést : "Le a két kulacsos pedagógusokkal". (Attila ezen mosolygott: kik ezek, akik még helyesen sem tudnak írni.)

Az öreg orvos, a plébános, Attila és László titokban találkoztak a plébánián, esténként ha már mindenki a házába vonult. Mi a teendő?

Úgy gondolták, hogy Attiláról minden gyanút el kell oszlatni ami a forradalom alatt történő távollétét illeti. Ennek egyik módja, ha alkalmazkodik a rendszerhez, elvállal minden olyan megbízatást ami a terelést szolgálja. Az orvos is, a plébános is tapasztalt emberek voltak, halálközeli helyzetből menekültek.

Attila belátta ezt. Eljön még az idő, hogy átmentsük magunkat egy jobb életre.

Kettőzött erővel vetette bele magát az iskolai munkába.

Új módszert vezetett be a tanításba, iskola után is a gyermekek között volt. Kirándulni vitte őket, a szomszédos falvak iskolai csapatával megmérkőzni. Gyalog Kókára a szőlők között, míg a vízlabda sajátosságáról beszélt (melyről a dányi tanulók még nem is hallottak) és közben fontos fizikai tételekre, mint pl Archimedes törvényére mutatott rá. Cserkészmódszereket alkalmazva megtanította a gyermekeket a sátorverésre, kötözésre, segítségnyújtásra, a Morse ábc-re.
Népdalokat tanított délutánonként, segített Lászlónak a kémia szakos kollégájának a néptánc szervezésében.
Munkatársnőjével Eleonórával és Lászlóval cigányoktatást szervezett a kultúrház hátsó termében.

Attilát megismerte az egész falu. Beköszönt a nyitott udvarokra, érdeklődött hollétük felől, sőt az utcán is szóba elegyedett velük, a ház körüli munkát is segítette Albert bácsinak, a Valkói utca lakosainak.

Megtanulta a falu nyelvét. Szokásait, énekeiket, ünnepeiket, gondjaikat. A legnépszerűbb tanító volt a községben.

A párttitkár felkereste az iskola igazgatóját és rosszallóan mondta, már a környéken mindenhol van úttörőcsapat csak nálunk nincs!
Bezzeg a gyermekek kilencven százalékát hittanra íratják a szülők.

Iskolai ünnepélyt tartottak melyben kihirdették a
gyermekek előtt, hogy ezennel a dányi iskolában is van úttörőcsapat.

Be is mutatták a csapat vezetőjét, aki furcsa fehér ingben, sárga váll-lappal, síppal a szivarzsebben az ifjúság elé állt: Attila volt az, a szeretett tanító.
Meg is szólalt Pista a nyolcadik béből való tanuló, csak úgy halkan a környezetének mondva : "beugrott a majom a vízbe".
A gyerekek értették a célzást és röhögtek rajta.

Attila arcán -aki észervette ezt- kiült a szomorúság.

.