Ami a sírig is elkísér

Több volt az idegen mint a dányi a temetőnkben szerdán délután egy órakor.
Sőt, Dányban élők közül is -amint láttam- csak öten voltunk jelen.

Idegen embert temettek a dányi temetőben?
Alig lehet ez másként -gondolja a kívülálló.

A nem "kívül álló"-nak nem volt idegen Dóczi András Mihály akinek halálhíréről olvashattunk a temető hirdető tábláján, aki végső nyughelyét a dányi temetőben jelölte ki.

Dóczi András geológus-olajmérnök volt, élt 83 évet.

Néhány szót a történelemről:

Dányban a bíró választás után a kilencszáz huszas évek végén bírónak választották Dóczi Andrást.

A bírónak hat gyermeke született, három fiú és három lány.

A bíró úr úgy döntött, hogy gimnáziumba adja a legkisebb fiát, Andrást.
Nem volt ez mindennapos esemény a porlepte kis falunkban, sőt a kivételek között is számbavehető, mert a bíró úr fia Gödöllőre a Premontrei rend gimnáziumába került kisdiáknak. (Az agrár egyetem fő épülete most). Ő volt az első ember a falunkban aki diplomát szerzett, jogász lett. A boldog békeidőnek" mondott, két világháború közötti években a diplomások között túlképzés volt, többen váltak munkanélkülivé. Ők voltak a diplomás munkanélküliek!

András -most már Dr Dóczi András- a községházára került gyakornoknak, de pályaíve őt a második Bécsi döntés (Felvidék vsszacsatolása, 1940) után a híres magyar vidékre, röpítette. Gömör megyében lett vármegyei aljegyző Rimaszombaton.

A háború után hadifogság következett, majd az osztályidegen ellenség kenyerét száraz, ínséges kenyerét ette, majd, munkásnak állt az útépítésen dolgozott az aszfaltszőnyeget símította, még a diplomáját is elhallgatta, hogy a munkahelyén megtűrjék.

Aztán oldottabb világ következett, lassan visszaszivároghattak a diplomás emberek is. Így lett ő jogtanácsos az egyik munkahelyén.

Eközben Szegedre költözött tanár végzettségű feleségével és két fiú gyermekük már e szép napsugaras városban született akiket András (Mihály) és Tamás (Péter) névre kereszteltek.

A jogtanácsosként dolgozó ifj Dóczi András, éppen úgy mint az életének bármely szakaszában amikor elszólított a kötelesség, vágyva jött a családjával együtt idős szüleihez és testvéreihez, tágabb értelemben a rokonokhoz, a szülőfaluhoz.

Az 1950-es évek második felétől amikor eltörölték a kuláklistát, szépen élő szegedi család minden évben a nyarat Dányban töltötte. A két gyermek itt szerette meg az élet kincseit, úgymint a testvériességet, aztán azt a sehol máshol nem található világot: szabadságot, nyugalmat, hogy mindig mindennek szabott ideje és rendje van és ez a rend az emberben a végtelen csíráját hordozza napkeltétől napnyugtáig, egy láthatatlan erő kozmikus misztériumaként.

A kisebbik fiú Tamás orvos lett, később tanszékvezető egyetemi tanár az orvosi egyetemen Pécsett. Külföldön Svájcban és Angliában is végzett orvosi gyakorlatot, (idegsebészetet), tudományos munkái német és angol nyelven jelentek meg.
Az orvostudományok kandidátusa, később a nagydoktori címet is megkapta tudományos munkájáért majd a Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta.

András, az idősebb testvér geológus lett a Szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott.

András, mint geológus olajmérnök a dányi olajfúrásokat is irányította és egy tanulmányt is készített, hogyan lehetne Dányban hasznosítani a termálvizet, miután az első fúráskor csak meleg vizet de olajat nem találtak. (Csak a másodikban).

( A dinnyföldön a rend őre András volt, az unokatestvérek szó nélkül követték parancsait.

Andrást ma temettük a dányi temetőben, abban a sírban amelyben nagyapja, a bíró is nyugszik. ide temetkezett Dr Dóci András is a tanár végzettségű feleségével együtt.

Most a fiuk csendes nyugalma kezdődött ott ahol elődei nyugszanak. A feltámadáskor együtt lesz azonnal a család.

A fenti rövid történet a dányi rokonaknak fontos is, ismert is.

Nem ezért mondtam el mindezt.

Egyetlen ok miatt.

András gyermekkorának a nyári szabadidejét testvérével, Tamással mindig itt töltötte. Vendégül látták őket apja testvérei szálláshely a szülői házban volt, a Fő utca felső harmadában, ahol Nepomuki Szent János vigyázta a a szobor alatt csörgedező kis patak vizét.

Dr Dóczi András temetése 1975-ben volt, bátyja Máté bácsi vitte a sírhoz testvére hamvait hordozó urnát.

Andrásnak és Tamásnak a dányi élmények meghatározókká váltak, életükben sokszor merítettek ebből erőt.

Olyannyira erős volt a dányi kötődés, az emberek viselkedése a két testvér számára, hogy bizonyos esetekben, az élet nehéz perceiben normaként szerepelt, amit az is fémjelez, hogy a temetési szertartást végző Zsolt atya a család információja alapján a földi lét utolsó perceiben is említést tett róla.

Vannak dolgok amelyek örökké emlékezetesek az ember életében, elkísérik az embert az utolsó pecekig.