Sokadalom

Leírom addig, míg egészen a hatása alatt vagyok.

Délután 15 órakor kezdődött a Győr - FTC (mindegy mi a neve) kézilabda szuperkupa rangadó közvetítése a televízióban.

Nagyon szerettem volna megnézni, jobban szeretem a kézilabdát mint a focit.
Néztem is amíg az állás 7:7, vagyis döntetlen volt.

Nem nehéz szívvel, inkább boldogan hagytam ott a képernyőt magára, mert ennél is jobban érdekelt ami Gödöllőn van. Elmentünk hát oda.

A Gödöllői Premontrei Apátság Szent Ágoston templomának ugyanis a búcsú napja van.

Forgatag a templom körüli téren, a templomot övező árnyas parkban hamisítatlan vásári hangulatot tapasztaltunk, mint általában falusi búcsúkat kísérő szabadtéri rendezvényeken. Legfeljebb a zene volt visszafogottabb (élő zene volt) és a megvásárlásra kínált portékák minősége volt a jobb mint máshol, a falvakban, városokban, csupa kézműves terméket láttam.

(akár csak Csíksomlyón)

A búcsú programja megjelent az interneten is, ezért célzottan, a 16 órakor kezdődő, altemplomban rendezett műsorra mentünk.

A templomhajó fenséges, csendes, árnyalt festéssel, szoborral. A három hajót egymástól hatalmas oszlopsor választja el. Nem először mentünk a templomhajón végig.

Megnéztem mindent míg lassan elértem az áldoztató rácsig amelynek két végén van az altemplomba való lejutás lépcsője.

Nincs közöm hozzá ugyan, de mégis büszkeség tölt el, míg lassú lépteim közepette a templom tervezőjére, Nagy Lászlóra gondolok akit jól ismerek és ismerhetnek a dányi népfőiskolások is mert Veresegyházon átutazva megálltunk és a veresi templomban ő tartott nekünk honismeret-vezetést. Az édesapjával egy évfolyamon jártunk Szegeden, de ő a matematika szakra én a biológiára.

Az altemplom kicsi. Nem volt pénz, hogy nagyobbat építsenek.

Az altemplomba 16 órakor Kórus és Szkóla koncert volt, ezt akartuk meghallgatni.

Ismerős ugy-e mondás, amit éppen Zsolt atya is szokott volt mondani, hogy egy újmisés áldásért érdemes egy pár csizmát elkoptatni.

Ennek mottójára írom, hogy ezért a koncertért érdemes volt a kézilabda meccs nézését félbeszakítani és Gödöllőre menni.

Nem szeretnék többet láttatni magamról mint amennyit tudok a zenéről, közte a kórus művekről, de annyit azért megkockáztatok, hogy egy átlag ember ismeretével rendelkezem.

A koncert befejezése olyan hatással volt rám, hogy kényszerítve érzem magam ennek elmondására.

Az utolsó előtti ének a protestánsok által kedvelt zsoltár volt. Hogy kedvelik a protestáns testvérek azt onnét tudom, hogy az ökumenikus imaalkalmakkor gyakran el is éneklik.

A Zsoltár a Károli nyomán kiadott Biblia nyomtatásban a Második Könyvben foglaltatik e címmel: vágyódás Isten temploma iránt.

Csak a szövegét tudom ide leírni de ez még magában is felemelő, énekelve pedig nagyon hatásos e mellett.

"Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik utánad a lelkem Istenem!
Isten után szomjazik a lelkem,
az élő Isten után:
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Zsolt. 42-2,3

A befejezés az Ősi magyar Himnusz éneklésével ért véget, melyet a kórussal együtt, fennhagon énekeltünk: Boldog Asszony Anyánk, régi nagy pátrónánk....

ÁLLVA. Vagyis felállva, mint ahogyan ezt a himnuszok éneklése megköveteli!

Azt hiszem, a vágyódás, miként a Zsoltár címében van a templom után, bennünk is erős a mi templomunk iránt, ami a hosszúnak érzett távollétet illeti templomunkból, ez a templom festése miatt történt (valójában egy-két hónap volt) szerdán, szeptember 3-án megszűnik és elfoglalhatjuk a régi helyeinket a padokban, míg felettünk-mellettünk-előttünk a szép festésben is gyönyörködhetünk.

Legyen a dányi templomban minden vasárnap sokadalom!!