Szent István király ünnepére

A történelemkönyvek mellett érdemes elolvasni a középkori irodalom stílusában írt Szent István Kis Legendáját.

Van Nagy Legenda is. Sőt még Hartvik püspök által írt Szent Itván legenda is.

Én az alábbiakban a Kis Legenda vázlatos ismertetését fogom leírni, mely közel sem lesz hű mása a teljes Legendának. Inkább csak szemléltetője annak a könyvnek, amely Szent István mellett még több személyiség legendáját is leírja, így pl Szent Lászlóét, Szent Margitét, Szent Imre hercegét, Szent Gellértét és így tovább.

A legenda nem történelmi forrás, mert valakinek -jelen esetbe Szent Istvánnak- a történetét dolgozza fel ugyan, eltúlozva, kiszínezve olykor a valóságot.

De a legendának éppen ez a sajátossága. Sok igazságmagva van, segít elképzelni azt a személyt akiről íródik.
Éppen ezért ez az írás csak adalék mindahhoz a sok-sok eseményhez, kialakult képhez amely elénk tárja az első magyar szent életét.

A könyv már a bevezető gondolatban leírja, hogy a szentek Krisztusért hűségesen harcoltak és ha mi is ezt követjük, akkor -mint Pál apostol mondja- Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei leszünk.

A magyar barbárságnak (vagyis a kereszténység felvétele előtti időknek, véget kell vetni, hűtlenségben, tévelygésben a pogányok szerint élni, hogy legalább a kereszténység felvétele után élő magyarok üdvözülhessenek.

István apja, Géza fejedelem is keresztény lett és hogy országa is az lehessen ahhoz súlyos törvényeket kellett hoznia.
Ehhez elsőképpen is, a fiának a római császári nemzetségből hozott feleséget. (Mint tudjuk, a bajor Gizellát).

István Salamon királynak a bibliai példáját követte: "Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon." (Péld, 1-5).
István a fegyelem gyeplőjét szorosra fogta, hogy népe ne térjen újra a régi tévelygésre.

Bizonyos nemesek másképpen gondolkodtak erről, kiknek a szívében a féktelenség és rútság székelt, elvetették a király (István) meggyőződését, lelküket a sátánnak adva, fegyvert ragadtak ellene.
Amikor ezek dühöngése nem csillapult, István bízva az örök erényben, sokaságával elindult a gonoszok felé.

Az Istentől vezérelt király ellenségeit (a hit ellenségeit tudniillik) legyőzte, bűneikért elvett javaikat jó célra fordította, nem úgy mint a felkent Saul Amalek legyőzése után vagyonát elvette, hanem a bűnösök vagyonát Szent Mártonnak adta, akinek tiszteletére Bazilikát épített.

István a szent vallás bajnoka lett, ezért az emberek fiai előtt nagy tiszteletben állott.

Napról-napra növekedett a hívők egyháza, özönlöttek hozzá a világ különböző részeiből az emberek.

Megújította és gazdaggá tette Fehérváron Szűz Mária nevét viselő templomot.
Hogy a híveknek ne kelljen messzire menni ha a templomba imádkozni indultak ezért megparancsolta, hogy minden tíz falu építsen templomot. Az Egyház élére papokat és püspököket helyezett, hogy tekintélyükkel is oktassák a népet.

A Bibliában olvasott (Mt 5,16), hogy a "ti világosságotok is világítson az embereknek", Rómába küldött az érdemesek közül néhányat, hogy oda a jó hírünket elvigyék, István első vértanú tiszteletére pedig egyházat alapítsanak

(Csak megjegyzem, hogy látjuk most már a festés miatt leszerelt mellékoltárok mögött is ez az evangéliumi üzenet olvasható a templomunkban.)

István király, hogy maga is példa legyen, a saját testét (jellemét, hitét) alakította úgy, hogy igazán Isten temploma lehessen ő maga, királyi személyében is.

Éjszakai álmában égi látomás mentette meg attól, hogy gonoszok ellene törjenek, ezt felfedezve, ellenük győzelmet aratott.
Hasonlított ez Dávid király esetére, amikor őt egy angyal mentette meg a filiszteusoktól.

Előfordult az is, hogy katonái tévedésből ellenségnek tartottak népeket, nekirontottak, ezt István király nem tűrte. Alkalmazta a bibliai intelmet, (Péld. 29,11) mely szerint a bolond egész mérgét azonnal kiontja, de a bölcs lecsillapítja. Ti! kiáltott katonáira, miért hágtátok át az Istentől rendelt törvényt, miért nem voltatok irgalmasak, az ártalmatlan embereket miért büntettétek? Ahogyan ti cselekedtek, úgy cselekszik veletek szemben az Úr is.
A törvénysértőket megbüntette István és az országút mentén kettesével felakasztották őket. Így jár az, aki nem nyugszik meg az Isten által hozott igazságos törvényben!

István később egészségében megfogyatkozott, hosszan tartó betegség, gyöngeség nehezedett rá.
Ezt használták ki ellenségei és életére törtek.
A gyilkos fegyver pengéje támadás előtt a köpeny alól a kőre esett, így a király megmenekült.
Az esetet legfőbb bizalmasai követték el, nemes emberek, akik István kereszténnyé lett hite miatt nehezteltek rá, mikor már erejében megfogyatkozott akarták láb alól eltenni.
Könyörögve kérték a merénylők a király kegyelmét, három nap múlva az íteletet meg is hallhatták. Látásuktól megfosztották őket (vagyis életben hagyták) ártó kezeiket viszont levágták.

"Rátok száll minden amit a földön elkövettetek, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit a templom és az oltár között öltetek meg", idézte Jézust amit az írástudóknak és a farizeusoknak mondott. ( Mt 23,35)

Az Úr megtestesülésének 1038. évében, -áll az évkönyvben- Henrik római császár idejében halt meg.

Az ő felfoghatatlan jósága fedte föl, mennyit ér ő Isten előtt, csodák sokasága bizonyította ezt az emberek látták.

Örömködött mindenféle bajban senyvedő jámbor ember, aki gyógyulást érdemelt.

Az ő felfoghatatlan jósága mutatkozott meg az Isten színe előtt, csodák felcsattanó örömével mutatta meg ezt az emberek előtt az Isten.

Amikor sírját felnyitották, jó illat szállt fel, minden beteg ember meggyógyult aki közelében volt. A vakok visszakapták látásukat, a sánták járni tudtak, a leprások bőre kitisztult.

1083-ban augusztus 20-án István királyt Székesfehérvárott szentté avatták.