A Tanító

Bagyadtan kelt föl az októberi nap, mint ha elment volna a kedve megvilágítani a földet. Tompa árnyakat rajzolta ki ablakú parasztház első szobájában.
Itt lakott Attila a dányi iskola egyik tanítója fejjebb magasabb öccsével.
Álmából ébresztette a tanítót az utcán elrobogó, maga után sűsű felhőt húzó parasztszekér.
Ösztönösen az ágy mellett lévő széken heverő Biblia után nyúlt és olvasta máris a 42-ik Zsoltár kezdő sorát: "Mint szarvas a forrás vizére, úgy kívánkozik a lelkem hozzád Istenem.
Szabolcsra gondolt, Amerikába vándorló testvérére, aki lelkész volt ott egy magyar gyülekezetbe.

Az ajtót puhán csukta be maga után, hogy fel ne ébressze még alvó öccsét.
Halkan köszöntötte az éppen udvarra lépő, testes házadóját, Albert bácsit, aki kedvesen ugyan de alig hallhatóan dünnyögte a választ, magának is tanító úr.

Hűvös volt a reggel, szinte osont egyre gyorsuló léptekkel a házak fakerítése előtt és pillanatokon belül a tanácsház kapujának kilincsén volt a keze. Kulcsa volt az épülethez.

Attila, a tanító, az Öreg tó városában, Tatán született. Innét került a Budai Tanítóképzőbe, azt jó eredménnyel elvégezve, a megyei tanfelügyelő, Gergely Péter Dányba irányította matematikát és fizikát tanítani

Dányba kerülve gyorsan átlátta az óramű pontosságával működő falu mindennapjait, az öregesen lépkedő falusi ritmust, a sokszoknyás parasztasszonyokat, zsíros kalapjaikat szemükbe húzó férfikat. A látszólagos nyűgös nyugalom ami körüllengte a falu belső életét, feszültségről tanúskodott.
Az 1950-es évek megnyomorított Magyarországa sűrűsödött benne.

Az iskola színesebb világról árulkodott.
Izgalmas tanítási órákat tartott és az óraközi szünetekben is a gyermekek között volt. Körbe vették a hálás tanulók, körjátékot, kidobósdit játszott velük és időnként a kos szarvára emlékeztető kormányú kerékpárját is kölcsön adta nekik.

Jó pedagógus közösségbe könnyen beilleszkedett a pályáját kezdő tanító, különösen Matyival volt jó a kapcsolata, aki erős partnernek bizonyult a sakkjátszában.

Attila fizika órái élményszerűek voltak. Saját maga készítette szemléltető és demonstrációs eszközeit, szellemes volt, jó humorú, lehetetlen volt nem rá figyelni az órán.
A gyermekek különösen szerették tréfás, a kísérletek során megmutatkozó, a változásokra figyelmeztető felhívásait: "most ugrik a majom a vízbe" -szokta volt mondani a sikeres kísérletek előtt.

Az 1956-os forradalom idején tanítási szünet volt. Dányban is.

A munka szinte megállt a faluban. Emberek csoportokba verődve beszélgettek az utcán egymással fojtott hangon, érezhető ingerültséggel.

Este az októberi litániákon megtelt a templom emberekkel, férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel. Mintha tanácsot kérni jöttek volna össze a templomba az emberek, úgy figyelték a miséző pap minden szavát és fennhangon mondták, még nagyobb áhitattal mint máskor szokták a litánia könyörgését: Uram irgalmazz nekünk!

A falutól déli irányba fekvő, kis akácerdő húzódott a kövesút mentén, Isaszeg fele menet.

Két ember az esti szürkületben egy dombocska mögött hasalva figyelte az utat. Attila volt az és Mátyás.

A szovjet katonai konvojnak Budapestre menet itt kellett elvonulnia.
A tankok érkeztek elől, utána a gumikerekűek. A tankok lesöpörték az úttestre szúrt nagy szegeket, éles vasdarabokat amit a két pedagógus a gumikerekű járművek megrongálására szánva az uttesten előző pillanatokban szétszórt.

Attila és Mátyás szótlanul ballagott az út mentén álló pléh Krisztusig. Csalódottak voltak, de elszántak.

A Krisztus kereszt háta mögött egymással szembefordulva, jó erős, férfias kézfogással még szót váltottak.Elmész? kérdezte Mátyás fiatal kollégáját. El, mondta halkan a tanító és határozott léptekkel az áéjszakai erdőnek indult.

Ismerte Attila a tájat az erdőt. Sokat járt itt tanítványaival és számháborút játszottak a dányi gyerekek, melyben olyan jártasságot szereztek, hogy bátran kiálltak a környező iskolák gyermekeivel szemben, többször győztes csatát vívni.

Átlépve a Csárdakaput, Hideglapos, Nyírkútlapos következett. A Királyúton haladva, tudta, hogy a Nagy nyíladék után balra, a Senki erdejébe ér, majd nem sokára lakott településre, Isaszegre érkezik.

A fővárost akkorra már körülzárták a szovjet csapatok, bemenni, kijönni nem lehet. Még a madár sem repülhet át a vesztegzáron.
Egyedül az élelmiszerszállítók mehettek át az ellenőrzésen.
Mindenkit igazoltattak és aki gyanúsnak minősült, azok hátán tompán puffant a puskatus. Még jó, hogy nem lőtték le őket.

A főváros egyetlen működő piacára két élelmiszert szállító autó futott be.
Az egyik TEFU feliratú teherautó platóján csirkéket szállító kosarak voltak.
Egy ember bújt ki a csirkéket szállító kosarak egyikéből. Leszedte a ruhájára tapadt csirketollakat és bátran körbenézett.

Attila volt a "csirkés fiú", a dányi tanító.