folytatás Szent István király ünnepére

Szent István Kis Legendájának elolvasása után belepillantunk a Nagy Legenda történetébe is.

A következőkben azt írom le, amivel, amennyivel több van a Nagy legendába, vagyis az egyszer leírtakat nem ismétlem meg.

A bevezető gondolat itt is a kereszténység megerősítése, elterjedése országunkban is. Barbárnak nevezi a kereszténység felvétel előtti magyarokat és ebben csak úgy érthetünk egyet, ha az alapeszménk a kereszténységbe gyökerezik.

A Legenda alapelve a kezdő mondatok egyikében olvasható: "Minden jó adomány és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá". Ezzel a Niceai zsinatra utal (325), hiszen az ember nem a szolgaság lelkét kapta hanem a Fogadott Fiúság lelkét. (Róm 8,15)

Pünkösd jelentőségéről szól később, a lángnyelvekről, a 11. század óta énekelt Veni Sancte szekvenciáról (Jöjj Szentlélek Úristen).

Szent István apjának, Gézának a látomása jön elő és ennek bibliai megalapzottságát lehet kiemelni a "Segítség az Úrtól jön, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett". (Zsolt 121,2-4) történő szakasz megerősítésével.
Géza fejedelem látomásában mondja el az Úr, hogy a tervét (az Úr tervét tudniillik) nem ő (nem Géza) teljesíti be, mert kezéhez vér tapad, hanem egy ifjú, azaz Szent István.
Adalbert cseh püspök érkezik Géza fejedelemhez aki hitét megerősíti, megszilárdítja.

Istvánt születése előtt már ismerte a próféta által, emlékeztet a jelenet Jeremiás 1,4-5 szakaszban olvasható igére. Az "István" latin szó, annyit jelent mint "koronázott".

Miután Krisztus katonája lett (István), legyőzte ellenségeit és elhatározta, hogy minden tettét, képességét az Evangélium hirdetésének szolgálatába állítja.

Sok embert meghív ba király, jött Asrik (Astrik) mellett András remete is lengyel földről valamint Benedek, aki Krisztusért ontotta vérét. Asrikot a király főpapi tisztségbe helyezte, hogy feje(főnöke) legyen a többi Isten-szolgának.

Géza halála után öt esztendővel István királlyá választatott, olajkenettel megkenve a királyi méltóság diadémájával megkoronáztatott.
Az egyházat gazdaggá tette, jelmondata a 1 Korintusi levélben olvasottak: "A gyöngék között gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek" .

Az Isten evangéliumát hirdeti, általuk gyarapodik az egyház: "Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk".

Konstantinápolyi jótétemények jellemzik (miként azt tette Rómában is), mint a hit hirdetője, ezért elnyerte az APOSTOL nevet, megtartotta a gyámolítás és a gondoskodás vígaszát.

Isten tettének igazságával mondja, "Boldog az irgalmasok mert nekik is irgalmaznak". Az irgalomnak és a kegyességnek karjaival ölelte át Krisztus szegényeit, velük Krisztust is.

Harcba indult ha a kereszténységet veszély fenyegette akár a határokon kívül is. "Ha látod Világnak Úrnője, hogy az örökséged szőlőjét ellenség pusztítja, a kereszténység zsenge ültetvényét irtja" akkor számíthatsz rám az ellenség legyőzésében -gondolhatjuk tovább Szent István szándékát.

Ha renyhének találtatik a király segítsége akkor akaratod szerint járj el és idézi Dávid szavait melyet a 2 Sám 24,17-ben olvasunk, hogy ne a nyáj szenvedjen hanem én, aki ebben bűnös vagyok. ("Forduljon kezed ellenem és házam ellen").

Szent István életében bekövetkezett az apostol szava: "Sok szorongás közepette kell bejutnunk Isten országába" "Megfenyíti az Úr azokat akiket szeret és megostoroz mindenkit akiket fiává fogad" utal ezzel szeretett fának, Imre hercegnek halálára. (Csak megjegyzem, hogy a Szekeres Misi atyának is ezen utóbbi volt a papi jelmondata).

Fiát örökösen Krisztusnak és a szűz Szülő anyjának ajánlotta, hogy országának majd ő legyen a vezetője, királya.
Erkölcstanító könyvecskét szerkesztett fia számára, hogy mindenekelőtt őrizze meg a katolikus hitet, erősítse az egyházi rendet, hozzon igazságos ítéleteket, teljesítse az imádkozás követelményeit, az irgalmasság és a többi erényt ékesítse.

Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, nincs olyan tanács amely megáll az Úr színe előtt. (Péld 21,30)- vallotta a király fiának Imrének 1031 szeptember 2-án történő halálakor.

István ajka alig nyílt nevetésre egész életében, szellemi magasságát egész életében megőrizte, igazolva a Bibliában olvasottakat: " Akkor is fájhat a szív amikor nevetünk, örömnek is lehet szenvedés a vége."

Úgy élt István, mintha mindig Isten ítélőszéke előtt állna, Krisztus a szívén, Krisztus az ajkán, Krisztust hordta minden tettében.

Halála előtt megígértette püspökeivel, palotájának nagyjaival, hogy nővérének fiát Pétert (Orseolo Péter Velencéből) válasszák királlyá és őrizzék meg az igaz hitet.