Kisjakab

A dányi búcsú, valójában a templom búcsúja Szent Jakab ünnepéhez kötődik.
Az emberek sokasága ünnepelte régen ezt a napot és mára sem merült feledésbe, bár a régi hangulatát már nem éri el. Társadalmi okok miatt.

Honnét ered a címben szereplő "Kisjakab"?

Jézus tizenkét tanítványa között két Jakab volt.
Az egyik, aki a dányi templom titulusa is az a régebbi Jakab, János apostol testvére, Zebedeus fia.

A másik Jakab, a Kisjakab Alfeus fia.

A tanítványok (apostolok) közül többnek volt megkülönböztető neve, Jakab és János "boanergesz" volt, ami annyit jelent: a mennydörgés fia, hirtelen haragú emberek. (Lásd Jézus átvonulása Samarián).

De a tanítványok közül Tamás Didimusz volt, iker másképpen, Júdásból is volt kettő, a Jézust eláruló volt "iszkarióti", Simonból az egyik a "buzgó", Máté volt a vámos és így tovább.

János kedvenc tanítványa is volt Jézusnak Leonardo da Vinci festményén Jézus mellett ül az emeleti teremben ahol az utolsó vacsorát Jézus elköltötte a tanítványaival, a kenyeret és a bort megáldotta, amivel az Oltáriszentséget tette a szentmise legfontosabb mozzanatává.

Ha csak egy szót szánunk még Jánosra és az Utolsó vacsora című képre, feltehetjük a kérdést, hogy miért János van Jézus mellett?

Azt (is) írják egyes kutatók, hogy az emeleti terem Zebedeus tulajdona volt, aki egyébként gazdag zsidóként talán még a Nagytanács a Szinhedrin tagja is és a az ünnepi vacsorához biztosította a termet. János pedig azért van Jézus mellett, mert zsidó szokás szerint a vendég mellett a házigazda ül, és Zebedeust János, a fia helyettesítette.

Azt mondja Kozár Gyula atya, hogy a dányiak udvariasságból, hogy ti. Jakab apostol ünnepét tartják vasárnap, hogy a kisebbik Jakab meg ne sértődjön, hát az ő tiszteletére pedig hétfőn tartották az ünnepet de már másformában mint azt előző nap tették.

Kisjakab ünnepén baráti összejövetelek voltak a falu különböző pontjain kiemelten a helyi kocsmákban gyűltek össze a barátok. Voltak akik az erdőre mentek, voltak akik a rétre vagy valamelyik barát házába. A cél az volt, hogy sajátos belső, érett hangulatot tudjanak teremteni, méltó módon ezt valóra váltani.

. Bensőséges és jóhangulatú találkozásokon erősödött a barátság, egész kis fórummá is vált az összejövetel. Ha keressük a falunk kötelékének elvesztését ami egybefűzte az embereket, akkor annak egyik okát a megszűnt régi jakabolásban kell megtalálni.

Jakabolni persze csak az tudott, Kisjakabot tartani csak azok voltak képesek, akik a Nagy Jakabot is megtartották. Ez pedig az ünnepre való készülés előzményeiben nyert valóságot és a csúcspontját mindig a vasárnap 10 órakor kezdődő szentmise adta. A felsorolt előzmények nélkül nem lehetett ízes, tartalmas a Kisjakab.

Az ünnep soha sem jön a légből. Az ünnep mindig annak előzetes tartalmából fejlődik ki. Az előzetes tartalom pedig a a sajátos dányi létmód, amelynek egyik jellemzője volt, hogy meg tudta különböztetni egymástól az eseményeket, dolgokat. Ünnepelni ünnepnapon kell, mulatni a lagziban és a bálteremben, dolgozni pedig a földeken vagy a család életét biztosító más munkahelyeken.

Volt mit ünnepelni Kisjakab tiszteletére is. A aratásnak, sőt a cséplésnek is vége volt, a könnyebb munka következett, a dinnyehordás. Vagyis a megérett dinnyék piacra, legfőképpen a Hallerra, de kisebb pesteleji piacokra is történő szállítása.

A hétfői Kisjakab tartása talán párját ritkító egyedi jelenség, így dányi értéknek is tarthatjuk, bővítve ezzel a dányi értéktárban foglaltakat.

Kisjakab ma már nincs! Volt, de eltűnt, holott a dányiak most is itt vannak a helyükön. Hát akkor miért maradt el a "jakabolás" szép hagyománya?

Naív ez a kérdés! Miért, hát miért?

Azért mert az előzmények nincsenek meg. A búcsúra való készülődés felelős és izgalmas percei hiányoznak.

Hiányzik a vasárnap olyanféle megszentelése amikor tűt nem lehetett leejteni a templomban egyik szentmisén sem, annyian voltak.

Mindennek társadalmi oka van. Nem az emberekből hiányzik az ünnep kellő tiszteletet tanúsító szándéka, hanem azokból az elterelő társadalmi jelenségekből amelyek látszólag könnyebbé teszik az ember életét és mindennapjait, pedig valójában megfosztják őket, pl a lelki élményektől és a szabadságtól és kínál, teremt olyan pótcselekvéseket amelyek a mobilitás révén kinyítják a távlatok, a távolságok kapuit.

Pedig a legnagyobb és leginkább kívánatos távlati kapu mindig itt lehet köztünk, csak meg kell tanulnunk, el kell énekelnünk a maga helyén a dányiak ősi énekét: Ó Szent Jakab apostol községünk védszentje téged dicsőít ma a (dányi) hívők serege.

Meglátjuk, ha ez így lesz, akkor még Kisjakabolni is tudunk újra.