A Tanító 4

A községben különböző helyein fára szerelve vagy villanyoszlopra téve, behálózták a falut a hangosbemondó tölcsérei. Az 1950-es években ezen keresztül bombázták a lakosságot különféle propagandisztikus hírekkel.

A tsz-t szervező járási, megyei propagandisták ezt a hírközlő eszközt is felhasználták az emberek mozgósítására, beszervezéssel kapcsolatos hírek továbbadására.

A tantestületből, mint az egyik legnépszerűbb pedagógust, az úttörő csapatvezetőt (párton kívüli természetesen) kijelölték a tsz szervezéssel kapcsolatos hírek bemondására, mely gazdák írták már alá a tsz belépési nyilatkozatot, hol áll a falu a járási versenyben a beszervezés terén stb, stb

Attilát nagyon érzékenyen érintette ez a felkérés de nem tudott ellene semmit sem tenni, lévén éppen ebben az évben kezdte el a főiskolai tanulmányokat a szegedi tanárképző matematika szakán.

Arra gondolt magát győzködő szándékkal, hogy esténként a plébánián titokban hányszor jöttek már össze, azon tanakodtak, hogyan lehetne a parasztembereket -még akkor is ha nagy tapasztalattal bírtak a földművelés terén- tovább képezni, mit kellene tenni, hogy összefogjanak kisebb-nagyobb társulásokat hozzanak létre a gazdaságosabb termelés érdekében. Gyula atya e téren nagy tapasztalattal rendelkezett mert a két világháború között a nagy hírű érdi népfőiskolának lelkészként egyik vezetője volt és a KALOT jó példával szolgálna most is az együttműködéshez.

Németh Lászlót idézte magában aki a minőség forradalmáról írt, a szövetkezést nem ellenző munkájában, valamint a népi írókra, Veres Péterre, Erdei Ferencre, Illyés Gyulára, Szabó Zoltánra és másokra is akik a parasztság felemelkedésén dolgoztak.

Este a Bibliát lefekvés előtt nem nyitotta ki, e helyett a protestánsok himnuszaként számon tartott 90-ik zsoltárt énekelte, dúdolta "Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram téged tartottunk hajlékunknak"...aztán a második verset is félhangosan: "Te az embereket hagyod meghalni és azt mondod az emberi nemzetnek: legyetek porrá mint porból lettetek mert ELŐTTEM ezer év annyi mint a tegnapnak elmúlása és az éjszaka rövid vigyázása".

Magát most már teljesen megnyugtatva egy verset vett elő íróasztalából, egy papírra írt verset.
Zsebébe tette és lelkének legnagyobb békességében álomra szenderült.

Kora reggel a tanácsházba sietett, hogy a templomból tóduló emberek míg szétszélednek, hallják az általa hangszórab mondottakat.

A mikrofon elé lépett és lassan tagoltan olvasni kezdte:

Márai Sándor: Mennyből az angyal

"Mennyből az angyal menj sietve, Az üszkös, fagyos Budapestre, Oda ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok.

A vers utolsó sorait önkívületi állapotba harsogta: "Mondd el mert ez a világ csodája, Egy szegény nép karácsonyfája.. Csillagszóró csillog a fákról, angyal te beszélj a csodáról Más lóg a fán nem cukorkák, népek Krisztusa Magyarország.... Magyarország...Magyarország...

Angéla takarítónő talált rá -mint gondolta a merev testről holtan- és szaladt a szomszéd házban lakó orvosért.

A dányiak által mindig is szeretett "zsidó orvos" barátja mellé lépett és kivette kezéből a papírlapot.

A megrémült orvos a hangszóró bekapcsolását jelző gombra pillantott. Megnyugodott. Az erősítő piros lámpája nem égett.

Néhány mondat a történet valódi alakjáról, Dr Kálmán Attiláról.

A történet igaz, Attila itt volt tanító Dányban. Az események is igazak bár a cselekményeket összekötő szöveget, a történet hangsúlyozásáért kiszíneztem, de nem ez az írás lényeges oldala.

Lényeges az ami Attilával történt. Dányban is Dány után.

1960-ban elment az iskolánkból Kistarcsára, majd a fővárosban is tanított.

Tanítói diplomája mellé általános iskolai és középiskolai tanári képesítést is szerzett.

Gimnáziumi tanár volt szülővárosában Tatán aztán a Pápai református Gimnázium igazgatója. Az ELTE-n doktorált matematikából, az Antall és Boross kormányok alatt országgyűlési képviselő, e mellett az oktatási tárca államtitkára.

A tatai református gimnázium megalapítója és igazgatója.
Református egyházkerületi főgondnok, a református egyház világi vezetője.

Dányban még biztosan emlékeznek rá, Dóczi (Bader) András, Soós (Agócs Sándor osztályfőnöke volt, azon az évfolyamon tanult Buzma Böske és a tanár Lázár Julika akik még ma is élnek. Bennünket, is tanított mint azt korábban leírtam.

Tatán, szülővárosában van eltemetve, egy bordó-barna márványlap a síremléke, egy szomorúfűz figyalmeztet református voltára. Ide temették 2015-ben 77 éves korában.

Gondoljunk rá, a dányi forradalmárra, miként Dr Helméczy Mátyás akkori tanárunkra a forradalom 70-ik évfordulóján és mindenki másra is akik életüket áldozták vagy veszélyeztették a később megkapott szabadságunkért.