Változtatás idő előtt, idő után

Mindent a maga idejében. A változtatást is. Sem elsietni sem lekésni nem szabad.Mindennek rendelt ideje van! A mának is!

A történelmi-társadalmi folyamatoknak is.

Bármennyire szeretnénk megváltoztatni valamit -akár az életünkben is-, a közösség, a társadalom életében is, míg annak nem jön el az ideje, siettetni nem érdemes. Nem segít a megoldáson. De ha itt az idő, akkor lépnünk kell!

A magyar állam születésének 1025-ik évfordulóján, azaz 2025 augusztus 20-án tartott egyházi ünnepségen a szentmise szónoka (prédikációt tartó papja) Marton Zsolt volt a Váci Egyházmegye püspöke.

Tartalomban gazdag, az ünnephez szóló és bennünket tanító, kitűnő előadásmóddal tartott beszédének egyik pontján -amikor arról szólt, hogy minek is, kinek is tarjuk Szent Istvánt- többek között ezt mondta "...egyesek szerint erős kezű uralkodó" volt.

Mit jelent az erős kéz vajon olyan esetben amikor a történelmi lét (vagy nemlét) forog kockán?

Néhány gondolat ennek hátteréről amely úgy hiszem a megyéspüspök úrnak is eligazító ismeretet jelenthetett.

Géza fejedelem halála után harc indult a vezetői tisztségért. Erre "bejelentkezett" Koppány is.

A rockoperában így énekel István: esküt tettél jóatyámnak, elfogadtad akkor a helyed".. -mármint Koppány vezér.

Mi volt ez a hely? Nem fizikailag persze, hanem a vezetői rangsort illetően. Ki volt Koppány, hogy jogot formálhatott első vezetőnek lenni a magyarok között?

Koppány? Tar fia volt. Feltehetően. Árpád vére csorgott ereiben, hiszen Árpád fejedelem dédunokája. (egyes kutatók szerint). Az ősi jog szerint akár még a vezetői tisztségre is jogosult volt. Géza fejedelemsége idején hercegi rangot viselt.

Gondoljunk vissza a vérszerződésre, ahol kimondták, hogy Árpád véréből kell mindig a törzseket egyszemélyben vezető embert választani.

Árpád véréből való volt István is.

Két Árpád-utód egy posztra!

Mikor élesedett a küzdelem a hatalomért Koppány és István között?

Géza fejedelem meghalt. Géza fia István vagy egy másik ágon, Árpád véréből származó Koppány foglalja el -képletesen szólva- a trónt?

Koppány idősebb volt Istvánnál. Az idősebb jogán (szeniorátus) valóban Koppányt kellett volna választani vezérnek. "Engem illet Géza trónja" énekli az operában Koppány. De Koppány erről a jogáról lemondott Géza fejedelemnek. "Esküt tettél jó atyámnak, elfogadtad akkor a helyed" -szól a rockoperában. Miért? Mi okból mondott le jogáról, hogy fejedelem lehessen, kinek vagy minek a hatására, ki vagy mi késztette őt erre. Nem tudni.

Volt-e ok arra, hogy változzon a törzsi rend, a szövetség ereje, hiszen nagy sikerek birtokában volt.

A magyar törzsszövetség erős hatalom volt. Gazdag tudással, harci tapasztalattal rendelkezett.
Erős, egységes közösség, törzsekre bontva. Bíztak egymásban, hittek egymásban, a közös célt, hogy a Kárpátok karéja vegye körül majd a letelepedésük helyét, mindannyian várták és tettek is érte. Rettegték nevét, közeledtét szerte a vidéken.

A környező népek a magyarok erejét tudták és kevés közeli-távoli birodalom szállt vele szívesen szembe. (volt azért néhány)

Ne feledjük, hogy így vagy úgy, ilyen vagy olyan közösségben éltek a magyarok más népekkel hol együtt, hol külön, -ahogy a józan ész diktálta-, valójában a honfoglalásig több ezer, ha nem tízezer év volt a hátuk megett, amit megéltek. Kikkel igen, kikkel nem, az mindig a helyzetre adott válasz volt.

Ezt az évezredes, évtízezredes magyar meglétet féltette, vagy félthette Koppány amikor István törekvésivel találkozott.

István élete más erőkben gyökerezett mint Koppányé.

Koppányt a törzs nevelte és tartotta.

Istvánt nyugatra küldte apja, Géza fejedelem tanulni. Az akkor is már -bizonyos értelemben- fejlettebb nyugatra.

Nyugaton megformált közösségek vagyis államok éltek.
Ez egy magasabb közösségi szerveződésű kategória. (Mint például a feudalizmus után jött a kapitalizmus).

Bevált az a régi, kipróbált, sikeres közösségi szerveződés amely elvitte a magyarokat a törzsszövetségig. És a honfoglalásig.

Mi lesz majd a következő időszakban ha ez a kipróbált és bevált együttélési forma megszűnik? Ez aggasztotta Koppányt. Meg persze a hatalom vágya.

Koppány -a maga módján és álláspontja szerint- nem volt a közösségének ellensége. A népének javát akarta. "Bizánc jelét magamra vettem" -válaszol Istvánnak az operában, hát akkor mi a bajod velem?

István mélyen hívő keresztény ember, aki a kereszténységet már megtapasztalta, Szent Márton segítségét is kéri ahhoz, hogy helyesen hozza meg a döntését.

Ez a döntés nagyon fájdalmas, de ugyanakkor eltökélt, határozott és szilárd volt. Tudta, hogy harcot, belharcot, testvérharcot kíván, -mai nyelven szólva polgárháborút.

Istvánnak német felesége volt, akinek hona erős bástyája volt kereszténységnek. És a kereszténység a honnak. És erős volt maga is katonailag.
Egy új rendszerben, egy új kihívás előtt állt, mely a törzsi szövetségben lévő magyarok képében jelentkezett, már csak népének érdekében is, hitének védelmében is kényszerű vagy észszerű okokból vállalnia kellett a harcot, a "másként gondolkodókkal", vagyis Koppány híveivel.

Véres küzdelemben eldőlt a harc.

Koppány, Somogyország első embere vereséget szenvedett.

De István támogató erők mellett valójában idegen hatalmak segítségével győzött.

Nagyon nehéz magyar sors ez!- ha belegondolunk.

Figyelmeztetően nehéz!

Koppány testét négyben vágták és egy-egy részét elvitték Győrbe, Veszprémbe és Esztergom városfalára valamint Erdélybe, Gyulafehérvárra.

Tegyünk egy pontot ennek a négy városnak helyére a térképen. Kössük össze a szemben lévő helyeket egy-egy vonallal.

Kereszt alakot kapunk!

Rajtunk van-e ez a kereszt még most is? Vicellin német vezér által meggyilkolt Koppány testének keresztje és az ő vére?

Vajon a mi kereszténységünk kibírja-e azt a próbát amely ránk nehezedik talán egy testvérháború képében mint ahogyan kibírta annak idején a vándorló, "ezer" helyen lévő ősi magyarság megpróbáltatásának száz kínját, nehéz súlyos vállalásait, hogy el ne pusztuljon, hogy életbe maradjon és ne kerüljön a sok-sok népek és nemzetek sorsára, akiknek ma írmagjukat sem maradt - ez a mi megoldandó kérdésünk.

Ez a mi igazi felelősségünk! Terhünkből eredő , sikeresen megoldott képletünk.

Miről szól ma ez a képlet?

Ha egy nagyon rossz tendenciának vagyunk a tanúi a 21-ik században, mégpedig annak, hogy fogy a templomi népesség száma országunkban, Európában is kevesbedik a keresztények száma, de fogynak az igehirdető a papok is és ezer veszéllyel leselkedik ránk, a tudományos-technikai forradalom új vívmányiban jelentkező, bennünket foglyul ejtő (és méginkább gyermekeinket fogva tartó) szinte démoni erő, és hamis elvek és álpróféták marcangolnak bennünket akkor Koppány vére kiált hozzánk?

Nem biztos, hogy valós következtetés ez.

István vagy Koppány?

Elrendeltetett, eldöntetett kérdés.

Egy évezred kereszténysége él bennünk, Szent István által, állami keretekben. Minden ellenerő ellenében, mely a történelmi sorsunkban, akár a közelmúltban is nehezedett ránk, szent türelemben viselt, de olvasztótégely tüzének lángjába égetett és tisztult hitünk Szent István fényében ragyogott előttünk és felettünk.

Sok évezredes magyar múlt áll mögöttünk.

Ha nem hinnénk Koppánynál is magasabb,törzs- szövetségeknél is erősebb hatalomban, akkor lenne miért keseregnünk. Ha nem lenne erős hitünk, akkor lenne miért aggódnunk.

Mi a történelmi igazság?

Valóságosan az, hogy az utóbbi két évezredben több és nehezebb dolgok történtek mint azt megelőző évezredekben.

2025 augusztus 20-án tartott egyházi ünnepünk pedig mérhetetlenül erősebb a valamikori táltosok misztikus táncainál.

Most Szent Istvánon át az Egekig érhet hitünk, de hamis táncok, táncosok könnyen elvihetik a figyelmünket, bennünket ostorozó mezőkre, mert itt lejtik táncaikat körülöttünk a Baál-ok és bálványok sisere hada.

Körülöttünk?

Vagy bennünk!