Civilizáció előny - hátrány?

Emlékezetes kép nekem: kigyulladt a dányi kiserdőben elhelyezett szeméttelep.

Nem most volt. Nem tegnap, hanem több mint húsz éve.

Én tudom, mit jelent ez annak, aki el is akarja a tüzet oltani.

Ott voltam a dányi vállalkozókkal, mindazokkal akik erő- és munkagéppel rendelkeztek.

Termelték ki a homokot a kókai út menti erdősávban, szállították a járművek, öntötték a kigyulladt gócokra. Fojtották a tüzet. (A hivatásos tűzoltók "levonultak", nem tudtak mit kezdeni az égő szemétheggyel.)

Én álltam a telep mellett, csodáltam azokat akik oltották a tüzet, a dányi vállalkozókat, és felettébb büszke voltam rájuk. És hálás nekik , mind a mai napig.

Ezek a mi embereink! Ezek dányiak és önszántukból segítő emberek akik szállították az oltóanyagot egész éjszaka.

Ma is csak megilletődve tudok gondolni rájuk.

Szolidaritásból (és kötelességből) én sem mozdultam el az égő-parázsló tűzfészek mellől, míg az égett és füstölt. Napokig szédelegtem ezt követően a temérdek dioxintól amit belélegeztem. És mások is voltak velem, hosszabb-rövidebb ideig, akiket sokáig gyötört a méreg. (Még az oltást követő napokon is az egészséget károsító szintet mértek a Köjál emberei.)

Kész csoda, hogy nem kerültünk kórházba. Vagy még ennél is súlyosabb következményekre nem jutottunk.

Nem gondoltam akkor, hogy ez a hősi helytállás, (mert minden nagyképűség nélkül nevezhetem annak), amit másokkal együtt tanúsítottam, majd az életem eddigi legrosszabb szakaszának lesz a kiinduló pontja.

Olvasom napok óta az Ökörtelekvölgyi tűzesetről szóló híreket. Az emlékek láncolatát indította el ez bennem. Az ökörtelekvölgyi hulladéktárolóba van a dányi kommunális hulladék is.

A hulladéktömeg irdatlan méreteket ölt világszerte.
Ez a civilizáció "ajándéka".

Az akkumulátorok, a vegyszerek, és seregnyi más, a tudomány és technika vívmányai pusztítanak bennünket.

A civilizáció szó eredete a civilitas, a város, a fejlődés szinonímája.

Pusztít vagy megment bennünket a civilizáció?

Civilizációs betegségekről tudunk, ideg-bántalmakról, pszichés elferdülésekről, személyiségzavarokról mortál és morbid esetekről, vagyis egészségromlásról, halálról.

Civilizációs sikerekről is tudunk, mint pl a tudomány fejlődése, a meghosszabbodott emberi életkorok, az ember kényelmét szolgáló tárgyak, eszközök. Sőt luxusigényeket is kielégítő szolgáltatások, épületek, tárgyak, használati eszközök.

Nézzünk körül egy letűnt korra emlékeztető képben a falusi háztartásokban.

A földet egyszerű eszközökkel művelték. Szerves trágyát használtak a talajerő visszapótlására.
Házilag készült szappannal mostak mosakodtak.
Természetes táplálékkal etették a gyermekeket.
Életszerűen böjtöltek, hittel és állhatatossággal.
Szerves anyagokkal tüzeltek, mint pl a fa, a növények fás szárai, sőt ezt megelőzően az állatok ürülékei is fűtőanyag volt.
Gyalogoltak úton, mezőn, szántóföldeken, zarándoklatokon.
Az élet konfliktusos gócait bölcsességgel, türelemmel, hitük erejében bízva viselték.
Meggondoltak voltak cselekvésikben.
Bizalom és remény táplálta őket, földi életen túl mutató öröklét erejével.

Ne is mondjunk többet ennél, Pedig tudnánk, jól gondolod.

Nézzük ezeket a ma folyó napok, évek tükrében.

A földekre műanyag trágyát szórnak a talajerő részleges és egyoldalú pótlására.
Különféle vegyi anyagokat tartalmazó, csábító, illatosított tisztítószereket használnak.
Tápot adnak a csecsemőknek, kisgyermekeknek, vitamin címén bámulatos a skálája a kémiai szereknek.
Túleszik magukat, féktelen mennyiségben és variációban.
Elemi szénnel, egyszerű szénvegyületekkel tüzelnek.
Még néhány száz, vagy néhány tíz méterre is mobilizáló eszközökkel mennek.
Az életben adódó problémákat színtetikus anyagokkal oldják, hallucinogén anyagokkal, gyógyszerekkel, radikális módon, a békés türelem és egyetértés helyett.

Én sem vagyok jobbára kivétel.

Nem mondom, hogy tessék választani a két út között, mert nincs választás. Csak előírt sablonok és logaritmusok vannak, ezek követése.
Szolgalelkűség.
Bizonytalanság, kishitűség.
Boldog tudattalanság, hírekben foglalt álnokság és önző, másokat kihasználó sugallat.

Sodródás van mint az árbóc vesztette hajó a nyílt tengeren. Szabadságnak álcázva.

Semmi sem végzetszerű. Ez sem.

A hit tana, a Biblia tanítása, Jézus példázatai és élete, vagyis minden, aminek követése valóban az ember javát szolgálja, vagy szolgálná nem akkor született amikor azt mondhattuk a korról, hogy civilizált kor, a mai értelemben. Mégis meggyőző erejű tud lenni ma is.

Van-e értelme múltba tekinteni és tanulságokat keresni? Messze múló korokba nézni, miként az élet eredete is messze nyúlik.

Sok-sok ellentmondást viselő napjaink lenyugvó tisztaságát szolgálják a tanok, ha azok eredete nem e világból, nem a tárgyiasult világból származnak.

Tanulság az, hogy nincs más út, mint az örök érvényű tanítások iránymutatásai alá helyezni a mai tudományos-technikai forradalmat és azok vívmányait, valamint a társadalom vezetését szolgáló emberek döntéseit, és nem utolsó sorban feléleszteni az ember szabad akarata mellé téve az ember embert szolgáló küldetését és ezzel elérnénk azt, hogy a társadalmi kontroll nem az emberek (és népek) akarata szerint való fejlődés szerinti lét, hanem egy magasabb értékű szellemi-lelki-teremtő rend. Ez megtestesítője és kiszolgálója annak az útnak amelyet haladásnak, civilizációnak mondunk és ezen akarat útját kell követni.

Nem más ez, mint az Igazság, a Kegyelem és a Törvény egysége egy szolgáló Isteni Rendben.

E nélkül ugyanis elveszik a még oly jó szándékú (bár sokszor álnokságot szülő) civilizatórikus emberi törekvések sora is.