Itt vagyNépfőiskola

Népfőiskola


Meghívás emléktúrára

Március 16-ára (szombaton) "Kikeleti gyalogtúra"-t szervezünk és egyben tisztelettel emlékezünk a 48-as forradalomra és szabadságharcra, melyet a kitűzött kokárdánk is jelképez.

Az útvonal:

Indulás a Takarékszövetkezet előtti térről, szombaton, délelőtt kilenc órakor.

Tóth László halálára

Gyöngyházfényű gyémántkacagások élén eltörött az idő.
Lehulló alkony-napok súroló fénye fölszántotta földet. Jót nevet rajta az elmúlás.
Szürke fémhuzalok villámlása nyirkos tenyerek érintésére megállítja a szívet, míg meleg magma-tűztől perzselődik a föld.
Holnap már csikorgó sikítással üdvözli az ércmadár a felkelő napot.

Farsangi történet

Látszólag nem nagy esemény. Túlburjánzott itt vagy ott, vidékektől, népi szokásoktól, hagyományoktól függően.
Szép színes ha karnevál formájába mutatkozik, elrettentően csúnya ha a busókra gondolunk.

Lehet szolíd, visszafogott, kézfogóba hajló, mint nálunk, itt Dányban, három napig tartó vígságban, míg el nem jön húshagyó kedd napja.

Gondolat - töredékek (avagy bejegyzés egy évkönyv margójára)

Visszaemlékezni annyit jelent, mint újra érezni azokat az élményeket, amelyek máig hatóan élnek bennünk.
Az emlékezés persze lehet csalóka is, ha az ember legfrissebben megélt élményeit -múltbeli történetként- vetíti vissza, mintegy fordított projekcióként (belevetítésként) és így az átértékelt múlt nem más, mint a jelenvaló múltbafeledkezése.

Hol kukorékol a japán kakas a Rét közben?

A Rét köz -asszociáció: "Nincs egy árva fűszál a Rét-köz kelőben, (tudom, Aranynál "a torzs-köz kelőben- házai a mocsarasra néznek.

Erkölcsi és hitbéli....

Szívesen emlékszem vissza régi időkre, azokra a padokra melyekben ültem, azokra a tanítókra, tanárokra, professzorokra akiket hallgattam. Vagy akikre hallgattam?

Ez jutott eszembe két hír kapcsán melyekről röviden szólok.
Az egyik hír egy megtalált, már-már sárguló papírra vetett sorokban, másik egy beszélgetésben ölt testet.

Levendula

Egy kicsit messziről kezdem a történetet.

Azt mondja a kicsi lány a nagymamájának (miután az esti imádságot elmondták), "mama, ha majd te fölmész az Istenhez, a mennyországba, akkor szólj majd le nekem, hogy mit láttál."

Megtörtént ez a párbeszéd, tanú vagyok rá.

Kíváncsi a gyerek -mondja a realista.

Iskola a határon, iskola a falunkban

Milyen érdekes a világ, ha jól megfigyeljük.
Beszédesen érdekes!

Bandukoltunk a havas hómezőn Andrással.
Az ökumenikus ima hét legutóbbi alkalmával történtekről beszélgetünk. Milyen üde, friss, tartalmas és sokatmondó lehet egy baráti, vagy inkább lelki találkozás, mint amilyen az imahéten résztvevők találkozása volt.
Üzenetet érő találkozás!
Kiderül az alábbiakban miért.

Csillagos ég, merre van a magyar hazám...

Minden ember tudja. Talán már a karonülő kisgyermek is.
Vannak események, időpontok, dátumok, meghatározó élmények vagy hallomásból ismert tények, melyeket az ember nem csak észben tart, hanem úgy része életének, gondolatainak, érzéseinek, látásmódjának, mint ahogyan része az embernek saját érzékszerve, szeme, füle, receptorok test-szerte, vagy maga a gondolat.

Késhegyre szúrt szó

Családunk tagja külföldön tartózkodik egy ideje. Még tanuló.
Hazajön és mondja nekem, hogy ő valójában migráns.

Szívembe mar a szó. Mint áram szalad végig rajtam. Villanó kések hegyére szúrt szó, mely erőszakkal hanyattaszítja a puha létet.

Vízkereszt a tóparton

Kis csapat, lehetettek talán tízen, férfiak, nők, sőt gyerekek is, lassan kapaszkodtak fel a falu melletti dombon. Kis emelkedés, de hihetetlenül nehezen járható ebben a hideg időben, amikor a gépkocsik letapossák a friss havat, korcsolya pályának is beillő síkos-jeges felszínt képezve.

Meghívó határjárásra

Kedves Barátaink!

A hagyományos téli túránkat, (határjárás községünk körül), most nem a déli irányba, hanem észak felé indulva tesszük meg.

Az útunk célja, elérni Szentegyed feltételezett helyét, mely a tóparti településrészünk névadója lett.
Szent Egyed, görög származású Bencés szerzetes.

A középkorban vidékünkön számos kolostor volt. Ilyen lehetett Szentegyed is.

A hazatérő (befejező rész)

Az esti vacsorára, a disznótorra vendégeket vár a gazda.
Eljönnek a sógorok, testvérek, a két koma és természetesen családjaik. Így is lesz az legalább harminc fő, a gyerekekkel együtt.
Megadja a módját a vendégeskedésnek ilyenkor mindenki. Még az ilyen nehéz időkben is, amit most élünk.

A hazatérő (első rész)

Sötét, majdhogynem koromsötét volt még odakünn, amikor a gazda betette maga mögött a saroglya ajtót és kilépett a hambitra.
A meleg ujjast magára húzta de így is érzékelte a tél gyémánthidegét a karján, hátán.

Felnézett az égre. Csillagok ragyogtak távol és messze, fényesen, egyik-másik hunyorogva, alvásra készülvén.

Rejtőzködő énjeink

A ma emberének megadatott, hogy élete során számos különböző
élethelyzetet éljen meg. A ma emberének legnagyobb problémája, hogy élete során számos különböző élethelyzetet él meg. Évszázados értékeink, viszonyítási alapjaink, amelyeket lassan már csak tankönyvekből ismerünk, felborultak. Teremtettünk-e helyettük újakat? Szükségünk van-e rájuk?

Falu a hó alatt (második rész)

Hideg szél fújja át a teret a Zrínyi és Thököly utca között. Nyugati szél, hideg, téli szél a Szabadság utca felől.

Az ember hangulata Szent Margit szobrához érve ennek ellenére bensőségesen ihletett.

Falu a hó alatt (első rész)

Olyan nagyon vártuk már, hogy éghajlati övünk büszkeségét, a fehér hótakarót lássuk, míg körbetekintünk udvarunkon, utcánkon, vagy a falunk belső terein, azon túli határain.

Most itt van, bár -mint hírlik- nem marad sokáig.
Karácsonyunk sem lesz fehérben.

Egyformának, hidegen kiszámíthatónak tűnik minden. Nem borítja ránk láthatatlanságának köpenyét az érzéketlen világ.

Dányi Sebestyén népfőiskola 2018 - 2019

Kedves Barátaink!

Búcsúzik tőlünk a 2018-as esztendő. Két hét és néhány nap, máris itt van a szilveszter.

Sült tököt a plébános úrnak

Bár sütött a nap, de nagyokat taszított az emberen a délnyugati szél, ebben az időjárásszédült téli évszakban. Szűrte a gúnyát az élesen süvítő vihar, nem mozdult ki vackából még a kutya sem, hiába járta a postás szorgalmasan a maga útját.

Hullámvölgyben

Van úgy az ember, hogy kiábrándul, beleun olyan dologba amiért régebben még lelkesedett, időlegesen elfárad még gondolkodni is róla.
Telítődésnek nevezi ezt a pszichológia (szaturacio), mely nehezen oldódik. Makacs, rövid állapot ez, szélsőséges esete az életuntság, depresszió.
De ezen utóbbi már klinikai eset.

A kiábrándultság valamely dologba való belefáradás, nem tartós állapot.