Népfőiskola

A helyi önkormányzat képviselő testülete a helyi értékek felkutatására és számbavételére bizottságot hozott létre.
A téma jelentőségét az is mutatja, hogy a bizottság vezetője az alpolgármester.

A helyi értéktár elkészítését, vagyis a fentebb írt feladat elvégzését kormányrendelet írja elő.

A régivel kezdem.

A Sebestyén helyi népfőiskola több mint egy évtizede minden évben szervezi a Csíksomlyóra való zarándoklatot Pünkösd napjára, amely most május 17 és 21-e közötti időben lesz.
A részletekről korábban írtam.
Most ismét azért írok, róla, hogy az előző írásban kifelejtett elérhetési lehetőséget pótoljam.

Ki ne tudná folytatni Petőfi Sándor versét, miszerint "a négy ökör lassacskán ballagott". Petőfi: Négyökrös szekéren című verséről van szó.
Vagy mégsem csak erről?

Amikor kisiskolás voltam -ne tessék megijedni, nem magamról akarok írni viszont az ismertetni kívánt helyzet szereplője voltam sokadmagammal együtt- a vasárnapi kismise után, édesapám -rendszerint ő- mindig megkérdezte tőlem, miről prédikált a pap.
Erre számítani lehetett.

Az árvalányhaj egy Kárpát-medencei honos növény.
Védett. Eszmei értéke nem túl nagy, mindössze ötezer forint. Ha valaki kitép a földből egy árvalányhaj nevezetű növényt, akkor ötezer forintra is megbüntethető. Így már valami.

Ebben az évben -szerencsére van mit- folytatjuk azokat a programokat amelyeket már előző évekről is ismerünk.
Természetesen megújítva és változó tartalommal bővítve.

Most csak ennek egy kis szeletéről tájékoztatom a tagjainkat, szimpatizánsainkat és mindenki mást is, akinek érdeklődésére számot tartunk, számot tarthatunk.

Most a zarándoklatokról lesz szó.

Néhány évvel ezelőtt járt a dányi Sebestyén népfőiskola -mint civil szervezet- egyik rendezvényén Kunkovács László.

Erről az emberről azt kell tudni, hogy sokféle végzettsége van, de a legfontosabb ezek közül az, amelyet az etnográfia és a fotoművészet területén kifejtett.
Kunkovács kulturantropológus és humanista.
Kivételesen megnyerő ember.

Talán többen ismerik, talán nem azt az első olvasatra furcsának tartott írást amelyik Wass Alberttől származik, nem szó szerinti idézésben de azt megközelítően az alábbiak szerint.

Volt egy ember, aki az ő házának udvarán oszlopot épített. Nem építette ezt másból, mint apró homok szemcsékből, és a homok szemcséket köddel kötötte össze.
Az emberek látták ezt, fejüket csóválva mondták: bolond.

Miért van? Miért van ez, vagy az, vagy a másik, harmadik?

Sokszor tesszük föl magunknak ezt a kérdést ha valaminek nem tudjuk azonnal megmondani az okát.
És ne tessék korszakos eseményekre gondolni. Olyanokra amelyek kibillentik a világ tengelyét. Vagy gondoljunk erre is.

Tessék csak arra gondolni, hogy mi jelenik meg egy kisgyermek mosolyában.

Nehéz szerepet szán az idő az embernek, ha a múltra gondol, Kedves Barátaim!

Immáron harminc éve annak amikor először találkoztunk.
Kibír-e vajon három évtizedet a barátság az emlékek megkopása nélkül?

/folytatás/

A csillagok járása nagy király születését igéri. A fényes csillagutat kell követni, hogy a király születésének helyszínére érjünk -vélik a babiloni mágusok.

".... a csillag, melyet napkeleten láttak, vezette őket." Ezt írja Máté Evangéliumának 2,1 - 12 szakaszában.

Az adventi koszorú égő gyertyáinak lángjai ugrándozva ropták táncaikat, legkisebb unokám, a három éves Bálint szembogaraiban. A gyermek rezdületlen szempillával hosszan nézte a lángokat.

Az emberek -egyrésze- névjegykártyát használ.Nem mondom, nekem is van. A névjegykártyán az emberek arculatukat mutatják meg, vázlatosan. Ez vagyok,, így hívnak itt lakom, telefon imél,szakma, foglalkozás stb. A jó menőknek minőségi papíron és kivitelben mindez. Az enyém nagyon egyszerű formájú. Ez is megteszi.

A településnek is van arculata. Névjegye. Vagy kártyán, vagy anélkül. De van.

Sokat és sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket.
Nem a végkövetkeztetés miatt, hanem azért, mert a cikk végén előhozakodó véleményem megalapozására indokoltnak látom ezt, de egyben az idézetet illetően személyesen érintett is vagyok.

Még mielőtt leírnám javaslatomat, közzé teszek egy nekem íródott levelet.

Nem hirdette óriás plakát. Nem hirdette kisebb plakát sem.
A dányi plébános viszont hirdette, hogy Szent Erzsébet napjára eső vasárnap, a 11 órás szentmise hálaadó mise lesz. Azok kérték, akik ezen a napon gyűltek össze először a templomban ezt követően az egyik dányi vendéglátó étkezdében, hogy együtt ünnepeljék azt a nevezetes dátumot, hogy 60 évvel ezelőtt végeztek a dányi iskolában.

Nagy felelősséget éreztek a fiuk, hogy rájuk bízza a család kisebb vagyont érő kincsét, a lábasjószágot, tehenet, üsző- és bikaborjakat.

A fiúk ebéd után találkoztak a Dallos tónál.
A Dallos tó az utcabéli telek végében volt. Szemüveges L A ajos házának falát az innen nyert agyagból rakták. A kitermelt föld mint tátongó sebhely éktelenkedett az ápolt, gondozott kertek közepén. Ez a roncsolt terület mint az Édenből ördög által kiharapott mennyei valóság utáni kép csúfította a tájat.

Búzapirítóan meleg volt a nyár. A nap magasan állt az égen, árnyékot is alig vetett az akác az árokparton. Kiégett a papsajt is, csak a macskatövis szúrós tüskéi meredeztek fenyegetően az ég felé.

Úgy beszéltük meg a tanár úrral, hogy az Őrs vezér téren találkozunk a metro bejáratnál. Ő Budán lakik, könnyűszerrel eléri a Déli pályaudvari végállomást, negyed óra múlva kiszállhat a szerelvényből.

A "Tiszta" nem más, mint a Hosszútiszta, azaz a Sebestyén tábla.
A sápi kanyarral szemben,, Dány felé. Na, de ezt mindenki tudja. Mindenki, akinek a dányi iskolában oktatták, tanították Sebestyén Sebestyén nevét és hősi példáját. Remélem, ez most is így van a dányi iskolában.