Itt vagyNépfőiskola

Népfőiskola


Mégegyszer a csíksomlyói zarándoklatról

A Dányi Krónikán megjelent zarándoklati felhívás és egyéb módon lefolytatott szervezés nyomán, mai napig 44 fő jelezte, hogy a június 1 és június 5 közötti időben tartandó zarándokútra velünk együtt /mármint a régebbi zarándokokkal együtt/ kíván jönni. Így alakult ki, most már minden jelentkezőt számba véve a létszám.

Merre is van a lepel...?

Nem nehéz kitalálnia a kedves olvasónak, hogy ez az írás húsvét másnapján születik. Egy-két gondolatot írok csupán abból az élményeimből, amelyek a húsvéti ünnepek alatt, vagyis nagycsütörtök és húsvéthétfő közötti időben értek.

Ötvenkét sírdomb egy kereszt alatt

A magyar nemzeti történelem könyveknek nem sok oldalán, lapján olvassuk községünk nevét.
Az egyetlen kivétel talán, a dicsőséges tavaszi hadjárat isaszegi csatája.

Elhozza a szép tavasz a szeszélyes áprilist is.

Fel a zászlóval magasra.....!

Az 1848-as forradalmat kísérő magyar szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratának egyik fényes győzelmét érték el a magyar seregek Isaszegnél, 1849 április 6-án.

Községünk Dány is érintett volt mint közbeeső állomás és hadi út a magyar forradalmi történelem e számontartott eseményében.

Büszkék vagyunk rá és sohsem feledjük!

Eldőlni látszik

Az ember örökösen keresi helyét a világban. Élete végéig.
A hely, amit keresünk kitűntetett az életünkben, mert valami, valaki vonzóvá teszi. Általában a legmeghatározóbb korszak az ember életében, hogy helyet válasszon magának valahol, a gyermekkor. A gyermekkori élmények a nyíladozó értelemben komoly, erős helyet foglalnak el, olyant, ami az élet végéig megmarad.

A nagymamám kenyere és a látványpékség

A nagymamám finom, ropogós, maga sütötte kenyerére még mindig emlékszem. Látom behunyt szememmel, amint kiméri komótosan a lisztet, megszitálja, előkeresi a kelesztő szakajtókat a fehér kenyérruhákkal, a dagasztó teknőt a "kaparóval" és közben mondja nekem, szaladjak át a szomszédba Panna ángyomhoz, kérjem el a kovászt tőle.

Konkrétan...

A Dányi Krónikán ezzel a címmel olvastam egy felhívást.
KONKRÉTAN

Molly néni földicseresznyéje

Mi dányiak, hozzászoktunk ahhoz, hogy a ház körüli kertünkben ugyanazokat a növényeket ültetjük, amelyeket láttunk szüleinktől, nagyszüleinktől. Jól van ez így -nem mondom- mert aki még így cselekszik, nem csak a hagyományt folytatja, hanem a konyhát is ellátja szükséges anyagokkal. Általában krumplival, babbal, borsóval, paprikával, paradicsommal, karógyökerűekkel.

Csak a memorizálás kedvéért....

.....hívom fel szíves figyelmét mindazoknak, akik március 18-án szombaton az ifjúsági házban /Szent Imre tér/ szeretnének találkozni azokkal a fiatal őstermelőkkel, akik mezőgazdasági jellegű egyéb más főfoglalkozás mellett arra szövetkeztek, hogy Kárpát-medence feledésbe ment zöldségfajtáit újraélesszék és elterjesszék.

Sok - sok fehér rózsa

Ki - be járt a metsző hideg márciusi szél a nagykabáton, az alföldi takaros kis falu temetőjében. Még az időjárás is szűkre fogta az emberi megelégedettséget a világ dolgának alakulása felett.

Gyümölcsoltó......Boldogasszony

A népi időmegfigyelés, a csillagok járásának ismerete, a légkörből szerzett, tapasztalaton alapuló előrejelzés olyan tudás volt a parasztember számára, de egyáltalán a föld népe tudáshalmazában, amelyek elfelejtődnek, vagy inkább a tudat mélyére süllyednek, /tudatalatti tudás/, de az ember ontogenetikus /egyedfejlődésbeli/ időhalmazában a kollektív /azaz mindenki számára ismerhetővé tehető/ tudat

"Latorca partján, a nóta más....."

Tavaly huszan mentünk, az idén is szeretnénk menni. Legalább huszan, de harmincan, negyvenen. Egy szép időpontban, Szent István királyunk ünnepe után, augusztus 21 -e és 25-e közötti időben. Az útunk ez alkalommal is Kárpátaljára visz, a magyar történelem egyik legsűrűbb helyére. És az egyik legszebb Kárpátokon inneni tájra. Kedves magyar emberek közé.

"Minden bú, minden baj, minden bánat elkerüljön...."

Teljes illetéktelenül, mondhatni, amatőr módon tudok csak szólni arról a széltében-hosszában elterjedt /jó/ hírről, ami a magyar filmsikereket jelentette az elmúlt hetekben. Aminek egyikét-másikát persze -jó magyar módon- mindjárt le is lohasztott a politika és annak kommentárjai! /Enyedi Ildikó filmje/.

Hagyjuk magunkat megszólítani

Mármint a természet által.
A föld, mélységet és igazságot hirdet. A lég /levegő/ könnyed hűséget, az erdő titokzatos szépséget, rétek, vizek, tavak, suttogó titkokat, a szél messziről jött híreket mond.

A kuyafáját!

Elég bizarr volt, nem mondom, hogy ott álltam az iskola tanulói és pedagógusai előtt, egy nagy hodály-féle épületben, ami tulajdonképpen strand volt.A nyolcadik osztályosokat búcsúztató beszédet bízták rám.
Jó beszéd volt -nem akarom magamat fényezni-, de hogy mi is volt a mondanivalóm lényege, arról egy szó sem jut eszembe.
Ez az álom rövid története.

Valeyrac Exotics /vagy valami más/

Milliónyi ősök élnek bennünk változatlanul. Milliónyi ősök tapasztalatait hordozzuk és adjuk hozzá a mi életünk tapasztalatait, hogy ezzel is több legyen az utódainknak.

A föld az őselem. Az egyik őselem. A föld hordozza az életet. Emberek, élőlények életét.

A vidék kincse

Amit a vidék kincseként most megnevezünk, az nem csak a vidéké, hanem az országunk kincse is.

Tanka Endre professzor nehéz, súlyos de valós gondolatokat fogalmaz meg akkor, amikor a termőföld feletti önrendelkezésről ír és ezen túlmenően sürgeti a földhasználat nemzeti keretek közötti szabályozását is.

Azok a szép napok......

A régi, ismert sláger mintájára, azt is írhatnám, azok a szép pillanatok.
Gödöllői élményről szeretnék szólni, dányiaknak, több dányi nevében, akik ezeket a pillanatokat átélték.

Semmi, csak benne a fősodorban.... /áramlás/

Most egy kiváló, nem hazánkban élő, de magyarként is számon tartott ember felfedezésével kezdem írásomat, jóllehet nem róla írok. De hát a cím miatt kénytelen vagyok ezt csinálni.

Ki a magyar, mi a magyar?

Bizonyára mással is előfordul, nem csak velem, hogy időnként belelapozunk Dány községről, Kozár Gyula atya által írt könyvben.
Ez történt néhány napja velem is.

A könyvben szerepel a XIX század történései között, hogy Sina Simon megvásárolta a Grassalkovich kastélyt és hozzá tartozó birtokokat. Így lett községünknek ura is, már ami a földek egy részének birtoklását illeti.