Népfőiskola

Ha az embernek elege lesz már a világ zajából, ebből az elképesztő káoszba süllyedt hangzavarból, ha az embernek elege lesz már a napi hírek bántóan alacsony színvonalú, de egyben agresszív tolakodásából, a butaságokból, ha az embernek elege lesz már a dölyfös úrhatnám pöffeszkedések láttán, és elege lesz a kicsinyes hatalommániákusok szintén kicsinyes "törlesztéseiből", akkor nincs más út, mintho

Még az 1970-es években történő esemény amikor az öreg csángó bácsit kérdezték, hogy honnét jött, azt mondta, Gyoszénből. Tudniillik a Szeret folyó völgyén túli faluból Moldvából Diószén nevű faluból érkezett Csíksomlyóra emberünk. Máskor is jött? -kérdezték tőle. Mindenkor amikor engedtek -mondta- "Met vót amikor nem engedtek, sem főden, sem bilétát nem adtak a trénre".

Azt is írhattam volna, hogy az Unió. Mert latin szóval a szövetség, az egyesülés unió. /Lásd 1848 szabadságharcának 12-ik pontja: "Unió Erdéllyel".

Amikor befejeződött a második világháború, Európa népei, országai, kivétel nélkül, akár a győztes, akár a vesztes oldalon voltak, rendkívül rossz állapotba kerültek.

5. Hogyan fogadott a tantestület?

Sikerrel beilleszkedtem a tantestület társadalmi életébe, mely ebben a községben semmilyen módon sem kötődött a párthoz, vagy annak fiókszerveihez.
Sokkal inkább a vallásosság dominált a mindennapok társadalmi életében.

Dr Helméczy Mátyásról írok, azzal a tanulsággal számolva, hogy egy vázlat is hihetően bizonyítja, az erős egyéniségek kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk.

Piros Pünkösd napjáról több mondás, köztük néhány dal született népünk ajkán az elmúlt századokban.
Húsvét öröme a Szentlélek eljövetelével lesz teljes.
A második Isteni személy megváltásunkra lett emberré, kereszthalálával és feltámadásával örök reménnyé. Szó szerint értve az örökkévalóság igéretét.

Ma már hétköznapi, régen inkább vasárnapi történetek voltak a kirakodó- és állatvásár emberek között megtörtént eseményei. A vásárok ugyanis vasárnap voltak. /Vasárnap - vásár-nap/

Azért, hogy elkerüljem a találgatást a cím kapcsán, sietek azt megmagyarázni, mert a lényeges dolgok csak az alábbiakkal bizonyíthatók. Az "elmesúrlódás" Széchenyi István kedvenc szófordulata volt, amely a korabeli nyelvhasználatnak nagyon is megfelelt.

A Dányi Krónikán megjelent zarándoklati felhívás és egyéb módon lefolytatott szervezés nyomán, mai napig 44 fő jelezte, hogy a június 1 és június 5 közötti időben tartandó zarándokútra velünk együtt /mármint a régebbi zarándokokkal együtt/ kíván jönni. Így alakult ki, most már minden jelentkezőt számba véve a létszám.

Nem nehéz kitalálnia a kedves olvasónak, hogy ez az írás húsvét másnapján születik. Egy-két gondolatot írok csupán abból az élményeimből, amelyek a húsvéti ünnepek alatt, vagyis nagycsütörtök és húsvéthétfő közötti időben értek.

A magyar nemzeti történelem könyveknek nem sok oldalán, lapján olvassuk községünk nevét.
Az egyetlen kivétel talán, a dicsőséges tavaszi hadjárat isaszegi csatája.

Elhozza a szép tavasz a szeszélyes áprilist is.

Az 1848-as forradalmat kísérő magyar szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratának egyik fényes győzelmét érték el a magyar seregek Isaszegnél, 1849 április 6-án.

Községünk Dány is érintett volt mint közbeeső állomás és hadi út a magyar forradalmi történelem e számontartott eseményében.

Büszkék vagyunk rá és sohsem feledjük!

Az ember örökösen keresi helyét a világban. Élete végéig.
A hely, amit keresünk kitűntetett az életünkben, mert valami, valaki vonzóvá teszi. Általában a legmeghatározóbb korszak az ember életében, hogy helyet válasszon magának valahol, a gyermekkor. A gyermekkori élmények a nyíladozó értelemben komoly, erős helyet foglalnak el, olyant, ami az élet végéig megmarad.

A nagymamám finom, ropogós, maga sütötte kenyerére még mindig emlékszem. Látom behunyt szememmel, amint kiméri komótosan a lisztet, megszitálja, előkeresi a kelesztő szakajtókat a fehér kenyérruhákkal, a dagasztó teknőt a "kaparóval" és közben mondja nekem, szaladjak át a szomszédba Panna ángyomhoz, kérjem el a kovászt tőle.

A Dányi Krónikán ezzel a címmel olvastam egy felhívást.
KONKRÉTAN

Mi dányiak, hozzászoktunk ahhoz, hogy a ház körüli kertünkben ugyanazokat a növényeket ültetjük, amelyeket láttunk szüleinktől, nagyszüleinktől. Jól van ez így -nem mondom- mert aki még így cselekszik, nem csak a hagyományt folytatja, hanem a konyhát is ellátja szükséges anyagokkal. Általában krumplival, babbal, borsóval, paprikával, paradicsommal, karógyökerűekkel.

.....hívom fel szíves figyelmét mindazoknak, akik március 18-án szombaton az ifjúsági házban /Szent Imre tér/ szeretnének találkozni azokkal a fiatal őstermelőkkel, akik mezőgazdasági jellegű egyéb más főfoglalkozás mellett arra szövetkeztek, hogy Kárpát-medence feledésbe ment zöldségfajtáit újraélesszék és elterjesszék.

Ki - be járt a metsző hideg márciusi szél a nagykabáton, az alföldi takaros kis falu temetőjében. Még az időjárás is szűkre fogta az emberi megelégedettséget a világ dolgának alakulása felett.

A népi időmegfigyelés, a csillagok járásának ismerete, a légkörből szerzett, tapasztalaton alapuló előrejelzés olyan tudás volt a parasztember számára, de egyáltalán a föld népe tudáshalmazában, amelyek elfelejtődnek, vagy inkább a tudat mélyére süllyednek, /tudatalatti tudás/, de az ember ontogenetikus /egyedfejlődésbeli/ időhalmazában a kollektív /azaz mindenki számára ismerhetővé tehető/ tudat

Tavaly huszan mentünk, az idén is szeretnénk menni. Legalább huszan, de harmincan, negyvenen. Egy szép időpontban, Szent István királyunk ünnepe után, augusztus 21 -e és 25-e közötti időben. Az útunk ez alkalommal is Kárpátaljára visz, a magyar történelem egyik legsűrűbb helyére. És az egyik legszebb Kárpátokon inneni tájra. Kedves magyar emberek közé.