Kényes kérdések.......

Kényes kérdésnek nevezzük azokat a bizonytalanságainkat, amelyekre magunk sem tudjuk a teljes, kimerítő választ.
De kényes kérdés az is, amelynek megvédésére vajmi kevés esélyünk lenne, ha valamely vitában az egyik vagy a másik fél álláspontjaként érvelni kellene. Mégpedig úgy, hogy a másik felet meggyőzzük igazunkról.

De a kényes kérdések sorába tartozik az is, amikor a fennálló és uralkodó hatalom nézetét, vagy uralkodó szemlélet álláspontját nem osztjuk egy-egy kérdésben. Ekkor inkább csendben maradunk, mintsem a nyílt színtéren megszégyenítő vereséget szenvedjünk. Még ha igazunk is van.

Látunk ma ezekre példát. De mennyit!
Láttunk erre példát máskor is. És fogunk ezután is, -biztosíthatok erről mindenkit.

Itt van például a fentiek bizonyítékaként egy olyan társadalmi jelenség, amikor talán száz milliárdok is elúsztak a semmibe, bár a megítélés ideológiájának helyességét senki sem vitatta.
A magyarországi cigány etnikum társadalmi beilleszkedésére vonatkozó állami támogatásra gondolok.
Hogyan segítették az állami milliárdok pl Dány község cigányainak gyorsabb társadalmi integrációját?
Elúsztak a pénzek a semmibe. Valójában egy-két ismert személynek, akik az országos cigány önkormányzat vezetői voltak, zűrös ügyeit gyarapította. Ezért számonkérés nem volt és talán nem is lesz. Erősítve a demokrácia szent eszméjét.
Mi lett volna akkor, ha ezeket a pénzeket, amelyek a cigány etnikum javát voltak hivatva szolgálni, a helyi önkormányzatok kapják, változatlan céllal?
Válaszoljuk meg a kérdést együtt.

A másik ügy a menekültek kérdése.
Jaj, dehogy merek én ebben állást foglalni, mert nem tudom 15 sorban azt teljes értékűen kifejteni, -több hely pedig nincs a számomra, ha nem akarok végeláthatatlan elemzésbe kezdeni.
De egy dolgot azért leszögezek. Az én nézetem szerint van migráns ami nem más mint gazdasági szempontjai szerint a jobb élet reményében országot váltó, és van elüldözött, vagyis menekülni kényszerülő szerencsétlen felebarátunk vagyis menekült, akiknek azok égették fel házát, mezejét és minden jószágát, akik erről gazdasági kapzsiságuk miatt nem őszintén beszélnek. /Lásd Közel-Kelet felbomlása, Anglia, Francia ország, USA szerepe./
És van természetesen az árvák könnyeiből is hasznot húzók, ezek az illegális fuvaroztatók, a tengeri lélekvesztők koporsóinak ácsolói.
És vagyunk mi is, akik keresztény módra és felebaráti szeretettől áthatva ezeknek megítélését önállóan szuverén módon átengedjük az éter hullámain futó híreknek,és várjuk hogy majd valakik elmesélik nekünk, hogy van földi boldogság és égi boldogság, de az utóbbit ne vegyük készpénznek mert még nem beszéltünk olyannal aki erről minket , vagyis az égi boldogságról, személyes tapasztalata révén tájékoztatott volna. Marad hát az egy ,bevált igazodási pont, élj a mának, ne törődj mással csak magaddal. Ez így kifizetődő.

És van még kényes kérdés. Itt van például a magyar foci helyzete.
Ne is beszéljünk róla! Majd megmondja azt a megmondó ember -hű mennyi ilyen van- és mi pedig fogadjuk el. Mert akár elfogadjuk, akár nem, így van jól, ahogy van.

Tényleg így van jól?