Itt vagyTartalom / "Akinek nincs semmije, az annyit is ér "

"Akinek nincs semmije, az annyit is ér "


Beküldte detto - Ekkor: 2011 March 20

Tele van a sajtó Lázár János FIDESZ frakcióvezető kijelentésével, mely szerint: "Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem". De vajon csakugyan felháborító-e a hódmezővásárhelyi polgármester kijelentése?

Szerintem felháborító. De nem azért, mert Lázár János őszintén hangot adott polgári értékrendje egyik fő elemének, hogy ti. nem szégyen, ha valaki kemény munkával összekapar valamit. Eddig rendben is volna a dolog, ha nem folytatta volna a magvas eszmefuttatást és nem tette volna hozzá, hogy akinek mindez nem sikerült, az annyit is ér, vagyis semmit.
Nekem az se nagyon tetszik, ha valaki ezt gondolja. De hogy ki is mondja különösen az után, hogy a büszkén említett eredményeket az egyetem óta különböző önkormányzati és parlamenti feladatokból sikerült összekaparnia, mondjuk ki őszintén: közfizetésből gazdagodott meg. Figyelem! Nehogy félreértés essék. Én helyesnek tartom, ha az olyan kitartó, szorgalmas, fontos és felelősségteljes posztot betöltő emberek, mint Lázár János jó fizetést kapnak és ebből jól élnek és félre is tudnak tenni. Ez helyes. Sőt, tovább megyek. Lázár János eddigi munkásságával azt is felmutatta, sok ember bizalmát volt képes megszerezni és megtartani.
Csakhogy Lázár Jánosnak tilos elfelejtenie, hogy fizetését, gépkocsi térítését, ilyen-olyan juttatásait döntően azok adó befizetéséből kapta, akiknek amúgy nincs semmijük. Akik nem vagyonkát gyűjtenek, csak némi aprót pottyantanak bele egy kis perselybe, amiből karácsonyi ajándékot vesznek a gyereknek. Akik néha nem veszik meg az új csonkharisnyát, hogy jobban megkíméljék magukat a műláb okozta sebüktől, mert fagyizni vitték az unokát a héten és azzal elment a zsebpénz.
Én azt is értem, Lázár János büszke arra, hogy a gyerekének svájci számlán gyűlik a pénz, hogy jól induljon el az életben (a hódmezővásárhelyi önkormányzat ülésén erről is beszélt). Sokan szeretnénk megtenni ugyanezt, de nincs rá módunk. Nem azért, mert nem dolgozunk, hanem azért, mert legtöbbünk munkájáért ma Magyarországon még nem fizetnek annyit, mint mondjuk pár száz kilométerrel nyugatabbra. Nálunk még csak a politikusoknak van versenyképes fizetésük és néhány vállalkozás képes nyugati béreket adni. Lázár Jánosnak tudnia kell, ma a magyarok többsége akármilyen tisztességesen is dolgozik, épphogy megél.
Lázár János egy olyan ország vezetője, ahol az emberek igen nagy százalékának lényegében nincs semmije. Ha annyit is érnek, amennyijük van, Lázár János egy semmit érő ország egyik vezetője. Aki meg egy semmit érő országot vezet, az semmit se ér. Annak annyi az élete.
/meosz/

Lopók között szegényember,
Szegényember sose fél,
Minek félne, szíve, lelke
Erősebb a többinél.

Lopók között szegényember,
A Jóisten megsegél!
Nincs tehene a szegénynek,
De ha van is elvetél.

Lopók között szegényember,
Szegényember kapanyél.
A világot megkapálni,
Szegényember annak él.
József Attila
(1924. február 11.)

„Manipuláció” és bocsánatkérés

Lázár János vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: a nyilvánosságra került, „manipulált” szövegrészletben nem az emberekről, nem a szegény emberekről, a hátrányos helyzetben lévőkről beszélt, hanem a "megélhetési politikusokról".

A tájékoztatón lejátszott felvétel tanúsága szerint a következő hangzott el:

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abba a miliőbe nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára, aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam. Ez helytelen lenne, teszem hozzá, de a jövedelemnyilatkozatok alapján, mint hogyha érdekes dolgok derülnének ki."