A Mikulás elveszett listája

Hosszú és enyhe volt az ősz, úgy tűnt, hogy a tél még hírmondót sem küld a világba. A Mikulás aggódott is emiatt, hiszen ha nem köszönt be a Tél, akkor a Varázslat sem indul útjára. Ha pedig nincs Varázslat, akkor Ő hogyan fogja meglepni a gyerekeket?

A Tél vonakodva bár, de megérkezett. Amerre csak járt szikrázó hideg, szállongó hóesés járt a nyomában. A Varázslat is útjára indult...gyermeknevetés, kacaj csendült, vidám zsivajjal teltek meg a délutánok. A hólepte dombokon, lejtőkön szánkók siklottak alá, s a tavak jegén táncolva suhantak tova a kipirult korcsolyázók.
A Mikulás látva, hogy minden rendben van, megkönnyebbülve fordult bokros teendői felé. Számtalan dolga akadt az évnek ebben a szakában. Hiába sürgölődött-forgolódott körülötte sok-sok segítője, alig győzték a munkát.
Így eshetett meg, hogy december hatodikán, épp hogy eltűnt a napkorong a horizont mögött, szánjával leszállt egy kicsiny falu határában. Dünnyögve keresgélt zsebeiben.
- Ejnye! Hát hová tettem? -dörmögte a szakállába.
- Mit keresel Mikulás? -kérdezte Rudolf, a rénszarvas.
- A listámat keresem, barátom! Nem tudom, hogy hová tettem!
Azon volt minden gyerek, akikhez ma be kell térnem!
- Mondd csak, biztosan nálad volt?
- Igen! Az előző faluban még a kezemben volt! Ó, jaj! Nem! -kiáltott fel a Mikulás- magam mellé tettem és... lefújta a szél... Most mi tévő legyek? Hogyan derítsem ki, hogy hol várnak rám?

Ha segítene a Mikulásnak, olvassa el a "Mikulás Dányon" című hírdetést!