Levetítették a Hunyadi című film második részét is. Az első rész után szerettem volna néhány szót mondani róla, de "majd a második rész után" gondoltam magamban.

Az ember ne keresse olvasmányélményét egy filmben. De ne is maradjon távol tőle.

Mondhatná valaki, hogy magánügy amit írok. Amit közzé teszek. Vagy amolyan kibeszélő, ami nem érdekelhet mást mint azt aki írja. Vagyis engem. Megengedem, talán így van.

Vagy mégsem?

Gondoltak egy merészet Galgahévízen. Nem szokványosat de nem is világrengető dolgot.
Emberit, amiből sajnos kevés van.

Arany János: Walesi bárdok című verséből való az idézet. Mondanom sem kellene talán. Ismerős.

Az életből is talán. Onnét is ismerős.

A vers apropója, hogy koszorús költőnket, Arany Jánost felkérték, hogy írjon egy köszöntő verset (dicsőítőt!) Ferenc József (a magyaroknak csak "ferencjóska") magyarországi látogatására.

Megírta erre a fent idézett verset.

Aztán itt van Sz. András. Nem köztünk él pillanatnyilag, de itt született, Dány a szülőfaluja, itt élnek (éltek) barátai, itt volt az iskolája.
Itt járta az erdőt, mezőt, élte meg a háborút, községünk "felszabadítását". Elhagyta a nyolcadik osztályt, félénken hallgatta a felnőtteket az 1956-os forradalom idején és a tsz szervezésekor feltette magának a kérdést: hogyan tovább?