Itt vagy
Még egyszer a piros ruhás angyalkákról karácsonyi üzenet gyanánt
Gondolom, minden kedves Dányi Krónika olvasó rájött arra, hogy a piros ruhájú angyalkák itt élnek köztünk. Itt Dányban. Nem írom meg, melyik utcában és azt sem, hogy melyik fiatal családban van ez a négy kicsi gyerek, akik közül a legnagyobb talán első osztályos korú, a legkisebb pedig a -gondolom én- nagyon várt kis trónörökös, talán ha két éves.
Angyalkák piros ruhában
Évtizedekkel ezelőtti gyermekkorunk zimankós télidejében, amikor a fák meghalt ágain mint öreg apó fehér szakálla csüngött a zúzmara, átölelte az éjszaka szerelmesen az eget és reggelre olyan vastagon borította a frissen esett puha hó a földet, hogy azt az útból ellapátolni is alig lehetett.
Mikor volt az "akkor"
Beszédes szám egy település kora. Úgy van ez, mint a jó bor, annál nemesebb minél idősebb. Feltéve ha nem hanyagolják el. Minden időben elvégzik azt a lelkiismeretes, gondozó munkát amely nem csak a tárgyak karbantartására, fejlesztésére, gyarapítására, hanem az emberi minőség (erkölcs, tudás, világnézet stb) megőrzésére és fejlesztésére (nevelésre, növelésre) is irányul.
Egy cseppet csupán az tengerből!
Egy cseppet veszünk abból a tengerből, amely tenger a mi falunk története.
Helyesbítés, egy névcsere miatt
Kedves Olvasók! Barátaim!
Előző írásomban így szól egy mondta: "Jól látjuk ezek után, hogy az 1272 csak Sebestyén gyógyulásának éve."
Helyesen úgy van, -másütt ez többször megfogalmazódik, hogy 1272-ben nem Sebestyén, hanem Benedek gyógyult meg.
De azt gondolom, hogy a figyelmes és kedves Olvasók ezt észrevevén, elírásnak vélik, ami fedi is a valóságot.
Az igazság kedvéért
Az ember számbaveszi időnként valamikori ismerőseit, tanítóit, előljáróit, a településünk köztiszteletben álló tagjait, mindazokat akik a legértékesebb munkájukat hagyták ránk, az erkölcsi példaadást, a tudásbéli hatalmakat, a hazafiságot, a térrel, néppel való azonosulás szeretve viselt kincseit.
A legfontosabbakat.
Az örömmel viselt bilincseket.
Az idő inverze avagy Karácsony közeledte
Visszatekintés:
A Teremtés hat napig tartott. A hetedik napon a Teremtő is megpihent.
Hat nap alatt létrejöttek vizek, szárazföldek, élőlények, csillagok, égbolt és legvégül az ember.
Mindez az Időben volt. Azt mondhatjuk hát, az Isten időt is teremtett.
Ez nem megy senkinek azóta sem. És ezután sem fog menni.
Attila hazament
Otthonából. Az otthonból. A szülői házból. A magányból. Az egyedüllétből. Az elhagyatottságból. A reménytelenségből. A kitaszítottságból. Az érzéketlenségünkből. A maga vívott küzdelemből. A sötét, nyirkos éjszakából. Az udvari árnyak fénytelenségéből. A feszítő némaságból. Az együttérző pillantások tehetetlenségéből. A harcból. A maga vívott küzdelemből. A gyengülő testből.
Nem csak emlékezés
Nagyon szép a rektori díszterem a gödöllői egyetemen, azzal a feltárt freskóval, amely szemben van a belépővel és azonnal rabul ejti a rá csodálkozót. Az egyetemnek új neve lett, mely az agráriumra való utalás mellett felvette az élettudományi nevet is.
Hol rontott, ki rontott?
Egy valamikori élőképpel szeretném bevezetni e címnek megadott kérdésre a feleletet. Ha egyáltalán kimerítő, pontos felelet lesz ez.
Gyanítom, hogy nem az!
Mégis belekezdek.
Az élőkép egy konstruált csatajelenet, amelyet évről-évre megrendeznek az isaszegiekkel karöltve a 49-es dicső tavaszi hadjárat "játékosai" a fényes isaszegi csata színhelyén, illetve szomszédságában, a Szoborhegyen.
