Itt vagyBlogok / buborék's blog / INDIÁN HOLOKAUSZT

INDIÁN HOLOKAUSZT

  • user warning: Table './d6_danyikronika/node_counter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT totalcount FROM node_counter WHERE nid=9337 in /data/web/d6_danyikronika/modules/dashplayer/dashplayer.module on line 184.
  • user warning: Table './d6_danyikronika/node_counter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT totalcount FROM node_counter WHERE nid=6322 in /data/web/d6_danyikronika/modules/dashplayer/dashplayer.module on line 184.

Beküldte buborék - Ekkor: 2013 August 11

FotoFoto

INDIÁN HOLOKAUSZT:
"Bár még mindig vannak amerikában indiánok, de ez nem az európai telepesek emberségén vagy tisztességén múlott. Ha semmi mást csak a Mexikói felföld azték lakosságának holokausztját vesszük figyelembe 1519-1680 között, a létszámuk kb. másfél millióról alig 70 ezerre csökkent. A példák sora azonban hosszú. Pár évvel a spanyol hódítások után a csodálnivalóan magas színtű azték civilizáció szó szerint megszünt létezni.

Ugyanezen periódus alatt Közép-Amerika lakosságának 85-95%-át vesztette el fegyveres tömeggyilkosságok, "törvényes" kivégzések (uralkodók és sokszor teljes udvartartásuk) háborúk, föld és vagyonelkobzás, felkelések, rabszolga sors, üldözések, túlhajszolás, éhezés, alultápláltság és fertőző betegségek miatt. 1555-re Haiti és Hispaniola teljes őslakossága áldozatul esett az európai hódítóknak. Akik túlélték fegyveres leigázásukat, napi 18 órát kényszerültek a cukornád ültetvényeken dolgozni. A nők olyan kemény munkát végeztek, hogy meddők maradtak, vagy halott csecsemőket szültek. A túlélők közül nagyon kevesen érték meg a tizenéves és mégkevesebben a felnőttkort. Az indián munkaerő kihalása után Afrikából elhurcolt rabszolgákra várt hasonlóan brutális sors.
Az indián holokauszt azonban, akárcsak Hiroshima, vagy a több évszázados rabszolgatartó rendszer nem téma Amerikában, nem szokás, szinte illetlen túl sokat foglalkozni vele a "szabadság hazájában". Az európai bűnöket soroló holokauszt emlékház nemzetközi és kormányszintű felhajtással már egy évtizeddel korábban kaput nyitott Washingtonban, míg másik végletként a körülbelül 20 millió rabláncra fűzve "importált" afro-amerikai sokszor végzetes kálváriájának sehogy sem akaródzik emléket állítani a fővrosban
Az indiánok végzetét jelentő, mégis bálványozott felfedező emlékét idéző Kolombusz Nap ma is nemzeti ünnep és senkit sem zavar, hogy a kontinenst elözönlő kalandorok, zsoldosok gyilkosok, vallási fanatikusok és gyors meggazdagodást remélő emigrációs hullámok egy indián asszony szavaival az őslakókat "belefullasztották az Amerikai Álomba".
Varjútoll indián főnök: Barátaim, hosszú ideje élünk ezen a vidéken, és soha nem akartunk elmenni oda, ahol a Nagy Fehér Atya lakik, és nem akartunk soha semmiért bosszút állni rajta. Az ő népe az, amelyik eljött a mi földjeinkre, és büntet minket: sok rosszat tesz velünk, és csak a rosszra tanít minket. Mielőtt ti fehérek átkeltetek a Nagy Vízen, hogy idáig merészkedjetek, attól az időponttól máig egyszer sem akartatok fizetni egy földért sem, amelyik hasonlóan értékes volt, mint a mienk. Pedig barátaim, ez a föld, ahová jöttetek, számukra a legdrágább. Ráadásul csak a miénk, és rajta nőttünk fel. Itt éltek ősapáink, és ebben a földben is nyugszanak. És én is ebben szeretnék.

Joseph népörszi főnök: Nagy terhet cipeltem a vállamon gyerekkorom óta. Rájöttem, hogy nem vihetjük közösen a fehér emberrel. Mi olyanok voltunk, mint az őz, ő olyan volt, mint a grizlimedve. Nekünk kicsi országunk volt, neki nagy. Mi megelégedtünk annyival, amennyit a Nagy szellem adott nekünk, a fehér ember nem. És elpusztítja a folyókat és hegyeket, ha nem kell már neki.

Kolombusz partraszállásakor kb. 8 millióra volt tehető a tainok száma, mikor távozott, alig 100 ezerre. Egy 1542-es felmérés készítői csupán 200 taino túlélőt találtak.
A késői műltszázadi revíziós történelemszemlélet eredményeképpen a zsurnaliszta John Leo azt írta 1991-ben, "Az indiánok európai ( és amerikai) kezelése maga volt a borzalom, és az itt élők tízmillióinak halála a történelem legnagyobb katasztrófájának egyike." "Amerika az indián őslakosság genocídiumára és az afrikai népek rabszolgaságára épült - írta a Hollywood Reporterben a neves fiatal filmrendező, Spike Lee.
Hogy Lenin, "az állami terror teoristája" mennyit tanult a történelmi amerikai módszerekből és mennyi volt a saját devinanciájának és brutális hatalmi vágyának következménye, az külön tanulmányt érdemelne.
Az indiánok sorsa felett szemet hunyt a korabeli Európa, holott már Euripides óta tudott volt, nincs nagyobb szomorúság a földön, mint a szülőföld elvesztése. Bűneinek súját enyhíteni próbálva a Vatikán és a keresztény országok történelme évszázadokon keresztül úgy próbálta beállítani, mintha Kolombusz szinte lakatlan földrészre érkezett volna, amelyet be kellet népesíteni, szűzföldjeit meg kellett művelni, aranyát ki kellett bányászni, pogány őseit meg kellett téríteni, mintegy a civilizáció és az isteni ige terjesztése, és közvetve az egész emberiség érdekében.
A XIX. században élő, bölcsességéről híres indián törzsfőnök, Seattle nem véletlenül utasította vissza a közös istenség - és közvetve hirdetője, a keresztény egyház - ráerőszakolt teóriáját: " A ti Istenetek nem a mi Istenünk. A ti Istenetek (csupán) a ti népeteket szereti, de gyűlöli az enyémet... a fehér ember Istene nem szereti a mi népünket, mert akkor megvédene. De mintha árvák lennénk, sehol nem remélhetünk segítséget. Hogy lehetünk így testvérek?... A ti törvényadó Istenetek egyetlen szava se volt soha vörös börű gyermekeihez, akiknek megszámlálhatatlan sokasága egszer benépesítette ezt a hatalmas kontinenst, ahogy a csillagok a világmindenséget. Nem, mi két távoli faj vagyunk, különböző eredettel és különböző végzettel."

Eskiminzin Aravajpa - apacs főnök: Ha nem történt volna meg a nagy mészárlás, nem ennyien lennénk most itt. Mert kit hagytak meg közölünk, aki ideállhatna mellém? Amikor békét kötöttem Whitman hadnaggyal, a szívem büszke volt és boldog. De Tucson és San Xavier emberei meg voltak zavarodva. Nem hagytak senkit sem életben, fejeket vágtak le, a szívekbe késeket döftek. A vérünket szomjazták. És a végén Tucson emberei írták meg az eseményeket, az ő szemszögükből, mert nekünk senkink sem maradt aki elmondhatta volna, hogy mi is az igazság.

Thomas J. DiLorenzo szerint a plains indiánoknak a szövetségi hadsereg általi kiirtását a vasúti részvény társaságok magas szintű politikai kapcsolatai tették lehetővé, azzal a közös céllal, hogy - genocídiumtól se visszariadva - elrabolják az indiánok tulajdonait. 1865 nyarán William Tecumseh Sherman generális kapta meg a nemes feladatot, hogy fegyverrel biztosítsa a republikánus pártvezetéssel anyagi összefonódásban álló vasútipar nyugati irányú terjeszkedését. DiLorenzo így idézi a feladatot buzgón vállaló generálist: "Nem fogjuk hagyni, hogy egy pár rongyos indián akadályozza vagy megállítsa a vasútvonalak terjedését... Megtorlást is alkalmazó elszántsággal kell kell fellépnünk a sioux (indiánok) ellen, akár a férfiak, nők és gyermekek exterminációja árán."

Egy évvel később, 1867-ben úgy utalt a gyakorlatban megvalósított politikára, mint "az indián probléma végső megoldására". "Ez nagyságában felmérhetetlen bűncselekmény a humanitás ellen - a rabszolgasorsba taszítás és emberi lények tízmillióinak kizsigerelése - az egyik amerikai holokauszt. Az indián őslakosság exterminációja a másik." írja a közös sorsról Randall Robinson. Az európai telepesek érkezése előtt konzervatív mérlegelések szerint is legalább 25 millió indián élt Latin Amerikában. Egy évszázaddal később, az azték és inka birodalmak lerohanása és elpusztítása után alig 4 millió.
Talán Lisa Martinovic szavai a legkifejezőbb bizonyitákai a jövőbe igyekvő, változónak látszó világ mútba ragadt stagnálásának: "Végül is mindannyian mérgezettek vagyunk egy olyan kulturális örökség álltal, amely olyan generálisokat szül, akik azzal dicsekszenek, a mi istenünk jobb, mint másoké; olyan nemzet vagyunk, ahol az ügyvédek jó pénzért döntenek róla, ki jogosult polgári jogokra és ki megkínzásra, és olyan sajtóorgánummal rendelkezünk, amely együtt nevet az elnökkel, aki azzal viccel, nem találja a tömegpusztító fegyvereket, amiket a háború igazolására álmodott."

Joseph népörszi főnök: Erősen hiszem, hogy a szenvedés és a sok vér elkerülehető, ha szívünket még jobban kitárjuk. Elmondom neked, hogy látja egy indián a dolgokat. A fehér embernek sok szava van erre, de ahhoz, hogy az ember igazat mondjon, elegendő néhány is.

Nem félelmetes és visszataszító visszhangja ez a múltnak? Nem hasonló megfontolásból rombolják és fosztogatják ma az ősi mezopotámiai kulturális örökséget, mint annak idején a városépítő, piramisépítő, templomépítő, útépítő, piactérépítő, kurgánépítő, obszervatórium-építő indián kultúrát? Nem ugyanazokkal az eszközökkel - börtön, kínvallatás, megfélemlítés degradálás, kisemmizés, éheztetés, vízmegvonás, természeti kincsek kisajátítása, kulturális gyökértelenítés, idegen jogrendszer, gazdasági kényszer - operál a a domináns hatalom ma is?

A Nagy Indián Törzsi Tanács
Chicago polgármesteréhez - 1927

Miért ne taníthatná az iskola többre a gyermekeinket, mint népünk egyszerű legendáira és bölcsességeire?!
Mi azért öljük a vadat, hogy legyen mit ennünk, és nem azért, mert élvezzük. Bszélj a gyermekeidnek az indiánok jócselekedeteiről, amiket a fehérek tettek, akik ősi földjüket elvették tőlük! Mesélj nekik az indián hősökről, a nagyfőnökökről és azok hőstetteiről! Írd bele a történelemkönyvekbe, hogy hány indián harcolt a világháborúban! Meséld el azt is, hogy adtuk életünket egy országért, melynek nem voltunk polgárai; egy zászlóért, amelyik alá soha nem állhattunk , és egy népért amelyik nem adott nekünk jogokat! Csak annyit kérünk tőled, Fehér Főnök, hogy tiszteld népünk emlékét.

Dan George főnök: Sokat átvettünk a kultúrátokból, és szeretném, ha ti is megismernétek a mieinkből egy keveset. Sok szép és tanulságos dolgot találnátok benne. Mert mostanában, amikor ilyen időket élünk, attól tartok, hogy ti elveszítitek a tiéteket.
Canassatego mingó főnök a Kárpát medence őslakosai számára is aktuális gondolatai: Tudjuk, hogy földjeinknek mostanában megnőtt az értéke. A fehérek persze, azt hiszik, hogy mi ezt nem is sejtjük, de mi tudjuk, hogy a föld értékálló. És az a kevés áru, amit cserébe érte kapunk, az hamar tönkremegy és használhatatlan lesz."
(Forrás:Tornádóteam blog) «Gondolatébresztő»

Forrás:Tornádóteam blog

A civilizált Amerikát barbár európaiak fedezték fel. Az indiánok gyönyörű, tiszta városokban éltek, mezőgazdaságuk és kereskedelmük virágzott. Nagy hangsúlyt fektettek a személyes higiéniára és kultúrára. A mosdatlan, barbár telepeseket csak az arany érdekelte. A világ legnagyobb népirtása következett, és a bennszülöttek jogaikat Amerika ma sem védi.

http://www.youtube.com/watch?v=47Sx1Aexd00