Közkívánatra: El Camino az ÚT

2010. 08. 15. Az ÚT. CAMINO. 1. etap
Saint Jean P. Portba 10 órakor érkeztünk, a zarándok irodát gyorsan megtaláltuk, mivel ezt jól láthatóan jelezték különböző caminos jelekkel a vasútállomásról. Az irodában segítőkészek voltak, regisztrációs lap kitöltése után regisztráltak és kettő euró ellenében megkaptam a hőn vár Credenciált, vagyis a zarándok útlevelet. Elbúcsúztam Seigitől, mert nem akartam aznap tovább menni, mindenképpen pihenni, megszállni szerettem volna S. J. P. P.-ba. Főképpen tisztálkodni, mert ragadtam a kosztól. Hát mit ad isten, itt is mindenütt telt ház volt (mindenütt a c
2010. 08. 17. 3. etap. Roncesvalles-Zubiri 26 km.
Este elhoztam a kajáldából 2 db bagettet. Reggel ezt ettem meg egy szalámival. 21:30-kor volt villanyoltás, 4:30-kor felkeltem, mivel ha tovább pihizek kb. 150-en támadjuk be a két mosdót. Elmondom, mikor elmentem mosakodni, már voltak egy jó páran. 6:20-kor elindultam fejlámpával, mert reggel jobban lehet menni. Itt 6-kor még korom sötét van. Három km-t megtettem, eszembe jutott a bot. Hát ott felejtettem, én mondom, vissza nem fordulok érte. Biztos Jézuska így akarta, vigasztaltam magam. Végül is át segített a pireneusokon, ezzel vágtam lábon a csajszit, erre és ennyire volt teremtve. Fényképezni nem tudok az úton, mert nincs kártyám, csak maximum 2 képet. Remélem Pamplónában kapok memóriakártyát. Ez az etap nem volt látványos, de azért beszúrtak egy-két bazi emelkedőt. 13:10-re beértem Zubiribe, megszálltam egy 30 ágyas Alberguebe 15 euro, ez van. Szép és rendezett kis városka (kisebb, mint Dány). Az, hogy a Camino nem lett üzlet, hát ezt nem így látom. A szállásom árát a kajával szorítom le, 6 euro volt a boltban bagett, felvágott és persze 1 sör. Így meg lesz a reggelim is. Most a kisváros folyópartján ülök és írom a naplóm. Kihoztam Kriszti jégzseléjét és itt kentem be a lábam vele, mert büdös, mint az állat. Most azt hiszem mára ennyi, megyek és pihenek a következő etapra. Hát ez a pihenés nem igen sikerült. Összekerültem egy csomó spanyollal, ezzel még nem is lett volna baj, de volt vagy 4 gyerek korú is köztük. A szobából elmentek este 8-kor 11:30-kor jöttek vissza, felriadtam, azt hittem riadó van, beszóltam, az meg csak lesett rám, mint a birka. Akkor jöttem rá, hogy a spanyoloknál ez életforma. Na, reggel visszaadtam nekik, felhúztam a telcsómat 4:15-re, persze csörgött, mint állat, igyekeztem lassan megtalálni. Szép nyugiban felkeltem és visszakapták az éjszakai kölcsönt.

ompletto felirat volt látható). Nem volt más választásom, tovább kellett mennem, vagyis el kellett kezdenem a „nagy utat”. Gyors döntést hoztam és 12-kor elindultam a világ végére. Úgy gondoltam, hogy az úton találok Alberguet, szállást. Bevállaltam fáradtan, éhesen az utat. Úgy voltam, Jézus is szenvedett, mit sírok itt. Nagyon kemény volt az út, szó szerint az hittem öt km után, ha nem tudok hamarosan megszállni, akkor végem, lenullázom magam. Hát az égiek megsegítettek, kb. hat km után Orisson-ban Albergen találtam szállást. Harminc eurót kellett leszurkolnom a szállásért, de ilyen boldogan nem fizettem még ennyi pénzt szállásért. Leküldtem egy sört és irány a megérdemelt fürdő. A nyelvtudásom itt is kiütközött, mert azt hittem, nem lesz kaja vagy valami hasonló. Próbáltam lejmolni egy kis bagettet a szalámimhoz, amit hoztam az útra, de nem adtak, csak szendvicset pénzért. Ránéztem az árlapra 3 euro volt egy szenya. Így maradtam az üres télinél, magában ettem. Bevágtam az arcomba egy fóliás körszeletet és lefeküdtem.

Mikor elfoglaltam a szobában a helyemet, már két spanyol lány ott volt, Mercedes és Angelina, a többiek később értek be. Mire észhez tértem, már tele volt a szoba. Emeletes ágyak (fa) a szálláshelyek, ebből volt 3 db, azaz 6 férőhely. Csak szunyókáltam, mert mindig felébresztettek, jöttek-mentek. Egyszer csak csönd lett. Később kinyílik a szobaajtó és egy hölgy kérdezi, mikorra szeretném a vacsorát. Csak lestem ki a fejemből, hogy mi van? Mondtam, inkább már reggeliznék, azt mondta este 6-kor szokott lenni a vacsora. Ekkor már 19:20 volt, mikor lementem vacsizni, már mindenki előtt üres volt a tányér. Láttam a fejeket, jé, megjött, becsápoltam középre az egyetlen üres tányérhoz. Kaja volt bőven, babfőzelék, sült hús, süti és bor. Esküszöm, úgy éreztem magam, mint az oviban. Mindenki beszélt mindenkihez, spanyol és francia, én meg lestem ki a fejemből. Gondolataimat az a csevegés hang zavarta meg néha, mintha halandzsa nyelven beszéltek volna. Na, gondoltam nekem ebből elég, neki állok most már a napló írásához. Elkapott kifelé menet a szakács vagy ki, mikor látta, hogy lelépek. Mondja ő stempli low pay, mondtam, hogy rendben. Megkaptam a második pecsétemet és kifizettem a vacsorát. Most megyek és visszafekszem, mert kemény lesz a hétfői nap is.

2010. 08. 16. 2. etap. ORISSON-RONCESVALLES
Összeszedtem reggel 7:30-kor a motyómat és irány surány, kipihenten és teli ambícióval. Kértem a pultostól egy kis meleg vizet a kulacsba, beleküldtem 4 db 3/1-bent. Elköszöntem és elindultam Roncesvallesba. Már leküldtem 3 km-t, hopp a fényképezőgépem hol van, uzsgyi, vissza, nem találtam a szobában sehol. Kérdem a tulajt, nem adta-e le valaki a gépet. Mondja nem. Vissza a szobába szétkaptam az ágyam, mint a fóti lábtörlőt, nincs sehol. Akkor kipakolás módszeresen a hátizsákból, a legalján megtaláltam a fényképezőgépet legnagyobb örömömre. Ami meglepett, utol értem egy két pelegrinót, nagyon kemény emelkedők jöttek, azt hittem sokszor, itt a vég. De a Pireneusok látványa teljesen lenyűgözött. Mindent lelegeltetnek az állatokkal (ló, marha, juh). 15 km volt az ellenőrzőpontig, kaptam is egy pecsétet, meg betoltam az arcomba egy hideg Colát. Kifikáztam a tulajt (francia) a V. B.-N elért eredményükért. Kussolt is rendesen, ő meg mondta, hogy most van Budapesten az úszó E. B., és már szereztek egy aranyat. Elköszöntem tőle, mondta, hogy van még Roncesvalles-ig 11 km. Ami ezután jött az volt maga a rémálom. Olyan két km emelkedő jött, hogy a legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom. 20 km-nél megálltam pihenni azonnal begörcsölt a vádlim. Lepakoltam módszeresen, kiteregettem mindent, zokni, törcsi, alsó gatyó stb. Elővettem a kenceficéimet és bedörzsöltem jól a lábam. Körülbelül 15 percig pihentem, addig megszáradtam a cuccaim. Jó volt pihenni, mert megint jött egy gyilkos 500 m. Felértem 1430 m magasra, a csúcsra.

Onnan gatyafék 300 m, megint a lábaimba görcs hegy, pihenés, futás a pakkal lefelé. Utol is értem csörtetve egy pelegrinót. Egyszer csak megpillantottam Roncesvallest. Azt a megkönnyebbülést, amit éreztem… Beestem az irodába, rögtön ki is rúgtak, mondták, majd 16 órára jöjjek vissza. Hát én úgy el voltam fáradva, fél órát csak ültem és pihentem. Semmi kedvem nem volt a zsákomat cimbálni, majd leszakadt a vállam ettől a súlytól. Ott hagytam a hátizsákom, mondtam, ha ezt ellopja valaki, az komplett hülye, hát vigye, szakadjon meg vele. Ott hagytam, elmentem kajálni. Elkértek a kajáért ezek a rablók 13 eurót. Más lehetőség nem volt kajálni, mert csak ez az egy étterem volt és kész. Vagy fizetsz, vagy éhen halsz. A kaja az szart sem ért, csak ők voltak ezt ki is használták. Négyre visszamentem az irodába, regisztráltak és a szállásért meg elkértek 6 eurót. A szállás egy kőből épült nagy hodály vagy 500 férőhelyes emeletes vaságyak. Össze voltak tolva, így át is gurulhattam volna ahhoz a kb. 25 éves lányBayone-pályaudvarZigi az osztrák CaminosKoreai lányok ők is a Caminora készülnekS.J.P.P.vasútállomásútban a zarándokiroda feléZarándokiroda-pihenőhely a pireneusukban 850m-en-legelésző pónikCaminon az első szállásom/Orisson/RoncesvallesRoncesvalles 0,5kmRoncesvallesRoncesvallesPireneusokPireneusokFrancia árus az autója oldalára írja fel az az napi zarándok adagot,én voltam azon a napon az első magyarZubiri-/egy spanyol peregrinoval/Zubiri /az Arga folyó partján festői környezetben írtam a naplóm mai etapját/Zubiri albergue(szállásom)hoz, aki mellettem alszik. A szállások koedukáltak voltak. Káromkodásról biztosan nem tudok leszokni, mert úgy bevágtam a vaságyba a fejem, hogy ki is jött a számon a baszd meg szó. Most 18 óra van, megpróbálok fürödni és pihenni. A tisztálkodási lehetőség az jónak mondható, csak az volt a baj, hogy majdnem hideg vízben fürödtem meg.

2010. 08. 17. 3. etap. Roncesvalles-Zubiri 26 km.
Este elhoztam a kajáldából 2 db bagettet. Reggel ezt ettem meg egy szalámival. 21:30-kor volt villanyoltás, 4:30-kor felkeltem, mivel ha tovább pihizek kb. 150-en támadjuk be a két mosdót. Elmondom, mikor elmentem mosakodni, már voltak egy jó páran. 6:20-kor elindultam fejlámpával, mert reggel jobban lehet menni. Itt 6-kor még korom sötét van. Három km-t megtettem, eszembe jutott a bot. Hát ott felejtettem, én mondom, vissza nem fordulok érte. Biztos Jézuska így akarta, vigasztaltam magam. Végül is át segített a pireneusokon, ezzel vágtam lábon a csajszit, erre és ennyire volt teremtve. Fényképezni nem tudok az úton, mert nincs kártyám, csak maximum 2 képet. Remélem Pamplónában kapok memóriakártyát. Ez az etap nem volt látványos, de azért beszúrtak egy-két bazi emelkedőt. 13:10-re beértem Zubiribe, megszálltam egy 30 ágyas Alberguebe 15 euro, ez van. Szép és rendezett kis városka (kisebb, mint Dány). Az, hogy a Camino nem lett üzlet, hát ezt nem így látom. A szállásom árát a kajával szorítom le, 6 euro volt a boltban bagett, felvágott és persze 1 sör. Így meg lesz a reggelim is. Most a kisváros folyópartján ülök és írom a naplóm. Kihoztam Kriszti jégzseléjét és itt kentem be a lábam vele, mert büdös, mint az állat. Most azt hiszem mára ennyi, megyek és pihenek a következő etapra. Hát ez a pihenés nem igen sikerült. Összekerültem egy csomó spanyollal, ezzel még nem is lett volna baj, de volt vagy 4 gyerek korú is köztük. A szobából elmentek este 8-kor 11:30-kor jöttek vissza, felriadtam, azt hittem riadó van, beszóltam, az meg csak lesett rám, mint a birka. Akkor jöttem rá, hogy a spanyoloknál ez életforma. Na, reggel visszaadtam nekik, felhúztam a telcsómat 4:15-re, persze csörgött, mint állat, igyekeztem lassan megtalálni. Szép nyugiban felkeltem és visszakapták az éjszakai kölcsönt.