Évvégi hálaadásra

IDÉZET BÁLINTFY BÉLA RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNOS PRÉDIKÁCIÓJÁBÓL

Még néhány óra és az idő megmérhetetlen (és beláthatatlan) tengerén egy buborék ismét szétpattan, hirdetve a mulandóság és változandóság örök törvényét. Még néhány óra és megszólalnak a templomok nagy harangjai, hogy hirdessék, nagy halottunk van…. Esztendő elment tőlünk örökre, vissza nem tér soha.

Még néhány óra, s aztán bezárul az idő kapuja dühöngve, hogy 365 napnak minden örömét és bánatát, megvalósult és szertefoszlott reményét, csalódását örökre elrejtse szárnyai mögé.
Előttünk a nagy megásott sír, melybe készül beleszállni az az idő, melynek bölcsője mellett állottunk nem is olyan régen. …Esztendő, de kevés ideig voltál velünk. Csak
nemrég köszöntöttük érkezésedet, és most újra egybegyűltünk, hogy megsirassuk távozásodat, hogy mielőtt végképpen átadnánk téged a múltnak, a feledésnek, elmondhassuk fölötted halotti búcsúbeszédünket. Mert búcsúzunk tőled. S mielőtt végkép itt hagynál bennünket, néhány szóban elmondjuk neked boldogan, hogy amíg együtt voltunk veled, mit kaptunk tőled ebben az esztendőben. Elsősorban is megtartottál bennünket, azért jöttünk el most olyan szép számban, hogy Te Deumot zengjünk utolsó órádban, amiért egész évben velünk volt az Isten kegyelme. Köszönjük neked…... Év, és rajtad keresztül az idők Urának, hogy ebben az esztendőben is tudtunk örülni, hogy a bánat és gond felhője néha felszakadozott, és láthattuk a kéklő égen a ragyogó Napot. Köszönjük, hogy ebben az esztendőben is megadtad nekünk a mindennapi kenyeret. Köszönjük, hogy ebben az esztendőben is munkálkodhattunk a
magunk és mieink testi-lelki jólétének előbbre vitelén. De az örömök mellett volt részünk sok fájdalomban, csalódásban és sikertelenségben is. Mert az úton, melyre ezelőtt 365
nappal léptünk, egyik-másik vándortársunk örökre elmaradt tőlünk, és elmaradásával veszteséget okozott körünkben, és nehezen gyógyuló, sajgó sebeket ütött sokunk szívén.
Igen, az év első napján többen indultunk el az élet útjára, mint amennyien megérkeztünk ez utolsó nap estéjére. A hiányzók útközben elfáradtak, kiesett kezükből a vándorbot,
kimerülve megásott sírjukba buktak. Véghetetlen Isten! Mily szomorú, fájó visszaemlékezés! Ez év kezdetén még teljes volt a család: együtt volt apa, anya gyermekek és nagyszülők, és így együtt, kéz a kézben indultak el boldogan, egymást támogatva, teli reménységgel. És hány család fölött áldozott le a boldogság napja. Hány családban állottak ebben az esztendőben betegágy körül, hallották szenvedő szeretteik jajkiáltását, siránkoztak a haldokló ágya körül. Vajon mindezekért Te Deum jár Istennek? Igen: adjatok hálát mindenben, mindenkor és mindenért Istennek, int bennünket a Szentírás szava.
A fölséges Istennek te Deum jár a halál miatt is. …..
…Téged Isten dicsérünk – még a halál órájában is. De Istennek te Deum jár a sikertelen munkáért is. Mert a sikertelenség közepette is Ő az, aki bátorságot önt belénk, hogy el ne csüggedjünk, el ne veszítsük végképp kedvünket. …
…..vándorok vagyunk. Az élet nagy útjának vándorai. Ez az életút összeköti az emberi élet két nagy állomását, a bölcsőt a sírral. Ma ennek az életútnak kisebb megállójához érkeztünk. Letesszük egynéhány órára a vándorbotot, de csak azért, hogy holnap, amikor egy új útszakasznak nézünk elébe, újra megragadjuk és menjünk tovább, mert megállnunk nem szabad, az idő nem vár, elrohan felettünk. S ha voltak is
ebben az esztendőben sikertelenségek, ha az út fel is sebezte lábunkat, semmi kislelkűség, semmi csüggedés. Csak kézbe azt a vándorbotot, vállra ismét az életkeresztet, és csak
tovább. Bármennyire is göröngyös az út, bármi várakozzék is ránk a jövőben, csak előre.
Mennünk kell, mert vár bennünket a kötelességteljesítés, vár bennünket a hivatásunk lelkiismeretes betöltése. És velünk lesz az Isten, aki ugyanaz tegnap és ma és mindörökre,
aki velünk volt ebben az esztendőben és velünk lesz az elkövetkezendőben is, hiszen ígéret fűzi hozzánk. Ő nem hagyja el a Benne bízókat….

…Szent kegyelmedért, sok lelki vigaszért, amelyben részünk volt az eltelt esztendőben. Téged Isten Dicsérünk.

Amiért megtartottál minket és családjainkat szeretetedben, Téged Isten dicsérünk.

A mindennapi kenyérért, melyet megadtál asztalunkra ebben az esztendőben is, Téged Isten dicsérünk.

Erőért, egészségért, életkedvért, melyet tőled kaptunk, Téged Isten dicsérünk.

Az ifjú évek gondtalan, vidám örömeiért, az élet delén lévők munkásságáért, az élet őszének aratásáért, Téged Isten dicsérünk.

Az élet szenvedéseiért, a megpróbáltatásokért és sikertelenségekért, melyekkel mind közelebb emelsz magadhoz, Téged Isten dicsérünk.

Dicsérünk Téged a halálért is, mert megszerzi számunkra az elveszett paradicsomot, és eljuttat szent színed látására.

Az év utolsó estéjén mindenben és mindenért dicsérünk, Téged Uram. Ámen.

http://www.youtube.com/watch?v=gbsqlNFMA0k