"Hová lett a Turul?"

A "régenvolt" dányi búcsú színhelyén most egy közpark épül.

A Dányi Sebestyén Alapítvány (dányi népfőiskola) jól felfogott és kellő alapossággal mérlegelt szándéka volt, hogy községünkben Árpád fővezér szobra mellett felállítsa Turul madár szobrát is.

Sokan látták, kérdezték mit ábrázol, kinek, kiknek állít emléket a két műalkotás (fafaragás), Árpád alakja és a Turul?

A népfőiskolások a szobrok helyének kijelölését kérték a helyi képviselőktől és a képviselők úgy döntöttek, hogy az említett helyen, a szabadságharcok emlékét idéző kopjafa mellett, két közüzemi műtárgy között legyenek a szobrok felállítva. Az Alapítvány tagjai e döntés birtokában, jóindulatú segítők közreműködésével a kijelölt helyen talapzatára emelték a szobrokat.

A fafaragó művészi munkáját, Árpád alakját és a magyar mondák egyikét képező Turul madarat tavasz folyamán már látni is lehetett az említett helyeken. Örülünk annak, hogy sokan meg is nézték, meg is jegyezték, rögzítették a tudatukban a látottakat és most (ma, tegnap) arra járva csodálkoztak nem látták a Turult a helyén és ezt az interneten is "szóvá tették". Helyesen jártak el.

Örülünk, hogy a szobor összeforrt már most is a dányi emberek lelkével, hiszen a fentiek ezt bizonyítják.

A Turult tartó oszlop természetes valóságában jelent meg minden változtatás (faragás) nélkül, így is szép volt, de úgy gondoltuk, hogy a talapzatnak nem csak tartani kell a szobortestet hanem eggyé is kell válni azzal. Ezt megköveteli nem csak a harmónia, nem csak az esztétika, hanem a mondanivaló súlyossága is.

A szobor oszloprészén egy Zala megyei fafaragó dolgozik ezekben a percekben is, napokon belül újra lehet látni együtt Árpádot és édesapjának Álmosnak a képét megjelenítő Turul madarat.

Tudjuk, hogy ebben az esztendőben augusztus 29-én lesz a mohácsi csata ötszázadik évfordulója.

Az évfordulóra emlékezve a mai napon (julius 2-án) az I vh emlékparkban a székely zarándokkapu szomszédságában este már lehet látni egy frissen felállított kopjafát.

A település ezen részén három emlékmű áll ezután.

Hogy miként kerültek egymáshoz közel és mi indokolta a felállításukat azt sokan tudják azok közül akik figyelemmel kisérik a Dányi Sebestyén Alapítvány munkáját.

Reméljük a község méltó módon fog a magyar történelmi tragédiák között is talán az egyik leggyászosabb eseményről megemlékezni, mert sikereiben, gyászaiban, győzelmeiben és vereségeiben együtt, él a nemzet.

Az emlékezésre az Alapítvány a szobrok felállításán túl is késznek mutatkozik.

Hogyan változik meg a tér úgy is mint egy sajátos ökoszisztéma, úgy is mint üzenet, mondanivaló és eleven emlékezet, azt meg fogja tapasztalni mindenki aki ennek megtekintésére szánja magát.

Egy nagyon sajátos történelmi légkör lengi be a teret ha az ember akárcsak esti sétáját téve erre jár és értő módon, lelki felkészültséggel közelít az emlékművekhez.

Itt vannak a honfoglalásunk emlékére utaló alkotások Árpád és Turul képében, egy nagy történelmi korszakot lezáró vereség melyre a "Mohács"kopjafa emlékeztet, itt gondolhatunk egészen bensőséges meghittséggel a 48-as és az 56-os forradalmainkra, szabadságharcunkra egy másik kopjafa képében előttünk állva, itt van az első világháború emlékére állított Jézus szobor a dányi hős elesett katonák neveivel,
itt áll őrt Trianon keresztje.

A magyar dicsőséges és egyben szomorú események egymásmelletisége szólít meg bennünket akik a fák leveleinek juliusi susogásában, a történelmi emlékezet megtartó erejével és hitével jár erre és rájön arra, ez tesz tesz bennünket magyarrá, dányivá, kereszténnyé és hazafivá.

Mit látunk szemeinkkel? És mit a lelkünkkel, érzéseinkkel, tudásunkkal?

A szabadtéri oltárfőn Jézus gyámolítja a sebesült katonát és e köré sorakozunk fel mi is dányi emberek, számokkal a homlokunkon, 895, 1526, 1848, 1914, 1920, 1956 , történelmi idők éppen szolgálatban lévő, emlékező sorkatonái hol fájó, hol győztes büszkeséggel erőt merítve a múltból.

Van abban talán valami üzenet-érték nekünk, hogy éppen most kerültek a kijelölt helyükre a szobrok.

Éppen most amikor előestéjét tarthatjuk a sokáig bűnösen elfeledett Pozsonyi csatának.

Jövőre lesz 1100 éve, hogy végleg megkapaszkodhattunk a Kárpát-medencében választott történelmi helyünkön, ugyanis 907-ben, vívtuk meg győztes ütküzetünket a túlerőben lévő bajorokkal, frankokkal.

Árpád népe nem hagyta megérdemelt jussának elrablását és mint annyiszor a történelem során vitézségünk és rátermettségünk örök példáját adta a nemzeti függetlenségi törekvéseknek.

Ha akarjuk, minden a maga helyére kerül!

A Turul is helyére kerül és mi is vitézlett elődök utódai a helyünkön akarunk maradni a féltőkkel, az őrzőkkel, az értőkkel, az új utakat keresőkkel, beleértve azokat is akik nyitott szemmel járják az utcáinkat, tereinket.

Végül megjegyzem, hogy:

Mohács emlékezetének kopjafája -mint a legújabb köztéri alkotás- egy versidézetet hordoz: "Sír vagyok, elhullott magyarok sírja" Mohács 500.