Változás vagy változtatás

Végre vannak hírek az oktatás, tanítás területéről.
Eddig nem voltak?
Voltak, de azok mind panasszal teltek!

Ha valami rosszul kezdődik nehéz lesz azt újra a jó útra téríteni.

Márpedig a magyar oktatás helyzete attól a pillanattól kezdve, hogy nem volt önálló tárca, elindult ezen az úton.. Csak sodródott, kínlódott, panaszkodott, sírt és jajgatott.

Nem is érti az ember, hogy a tudás-hatalom, tudás-érték miként degradálódott abban a korban amikor szellemi termékekkel van teli a világ.

Nincs nap talán, hogy a dányi iskola mai helyzete ne jutna az eszembe.
Meg vagyok fertőzve az iskola szeretetével úgy általában is, amit nem tudok magamról levetkőzni.
Nem is lehet, mert lépten-nyomon iskolai emlékeim vannak, bármilyen emléktárgyat vegyek itthon a kezembe.

Három évvel ezelőtt emléktáblát helyezett el a Dányi Sebestyén Alapítvány (népfőiskola) a Szent Imre téri ifjúsági ház falára annak emlékére, hogy 350 évvel ezelőtt kezdődött Dányban az iskolai oktatás.

Iskolaépület sem volt ekkor még a maga természetes valóságában és tanító sem a mai értelemben hanem Pruszkay János licentiatus (egyházi beosztott) volt az oktató és a bizonyos szertartások végző, mert a török hódoltság után hosszú évekig elég pap sem volt az országban és tanító sem, akik végezhették volna ezt a szolgálatot.

Ha"ugrunk" egy nagyot az időben, fájó nosztalgikus érzések jönnek elő amikor 1983-ban egy olyan épületegyüttessel rendelkeztünk a tanítás területén, hogy meg lehetett oldani a csak délelőtti tanítást annyi osztályterem volt a közel 500 dányi diáknak.
Ma ez az iskola (komplexum) még 50 százalékban sincs kihasználva. Az emeleti részen nincs gyermekzsivaj.

Igaz vagy nem igaz, nem tudom ellenőrizni, de a gyermekek elvitele a szülőfaluból olyan helyekre történik, ahol normális, rendes időben és körülmények közötti dányi állapotot tekintve, nem tudnak adni többet a gyermeknek mint amit a dányi iskola tudott, nem csak 1983-ban hanem még talán 2010-es évek elején is.

Senki, de senki föl nem vetette, hogy egyszer az életben valahára beszélje ki a falu rendesen az oktatásban beálló változásokat, hogy "fehér" gyermek a felső tagozatban csak elvétve van és így lesz ez alsóbb fokon is.

Szófoszlányok keringenek a levegőben, de egy mindenre kiterjedő koherens értékeléssel nem találkozunk. Mindenki leveti talán ezt a problémát mint egy elhasználódott ruhát?

A felekezeti iskola abban a pillanatban amikor felmerült a fenntartói változtatás szükségessége talán még megmenthette volna az iskolát az elnéptelenedéstől, persze csak akkor, ha a fenntartói változás együtt járt volna igazgatási, oktatási, módszertani változásokkal.

Olvasom, hogy egy borsodi vagy nyírségi kis faluban, ahol szinte kizárólagosan cigány gyermekek járnak a falu iskolájában, a görögkatolikus egyház átvette az iskolafenntartói jogot.

Nálunk Tóthné Szabó Kati törekvéseiről hallottam ami az iskolafenntartás változására irányult, hogy a Kolping belép nálunk az iskola működtetésbe, mégpedig kizárólagos joggal.

Sem a Váci Püspökség, sem a Kolping nem tudott valamiért belépni a dányi iskolafenntartói körbe.

Vajon miért? Ki mondott nemet és mi volt ennek az oka? A környékünkön több felekezeti iskola működök, nálunk miért nem sikerült a változtatás?

Ha gyűjtenek aláírásokat olyan anomália megszüntetésére mint amit a kábítószer fogyasztás kiiktatása jelentett, (helyesen tették) akkor a dányi iskolás gyermekek (és szülők) helyzetének javítására miért nem indult ilyen akció?? Milyen okai vannak.

Nem is merem már leírni mert olyan sokszor tettem az elmúlt több mint másfél évtized alatt, hogy egyik ajánlásomat (legalább annak megvizsgálását) tegye napirendi megtárgyalásra a község (szülők,) és annak vezetősége, mert amilyen rosszindulatúvá vált a világ, még rámsütnék a bélyeget, hogy biztosan valami egyéni érdekem fűződik hozzá.

Nem fűződik egyéni érdekem ha csak nem annyiban ami másokkal is együtt, hogy szeretnénk az iskolánkat régi fényében látni.
A dányi gyerekeket a dányi iskolába járni és ott eredményeik felett örvendezni.

Nagy sötétség volt előttem eddig, hogy ez bekövetkezzék. Most talán lesz némi remény, ha időbe (sőt idő előtt) eszmél a falu, mert sok más mellett az iskolarendszer is tárgyalásra kerül.

Olvasom én is az oktatási miniszter jövőbeni elképzeléseit a magyar oktatási rendszer megváltoztatásáról (végre), azoknak az anomáliáknak az eltűntetéséről amelyek napjainkban adódnak és szembe mennek az oktatás és nevelés legfőbb elveivel.

Melyekkel?

Sok van ilyen.

Talán minden pedagógus ismeri azt a kísérletet amikor egy óvodában három csoportot alakítottak ki annak érdekében, hogy megfigyeljék miként viselkednek a gyermekek a különböző nevelői instrukciókra.

Gyurmát adtak a kisgyermekek kezébe, hogy azt formálják.

Az első csoport azt a nevelői instrukciót kapta, hogy bármit csinálhatnak a gyurmával és a gyurmából, senki sem fog a munkájukba beleszólni.

A második csoportban az volt a feladat, hogy csak kizárólagosan kerek formákat lehet csinálni.

A harmadik csoport vezetője azt kérte a gyermekektől, hogy mielőtt a munkához kezdenek, beszélgessenek egymással, kérjenek egymástól véleményt és mindenki előbb gondolja meg mit szeretne csinálni a gyurmából, hogy azt másoknak is szívesen megmutathassák.

Az első csoportban káosz ütötte fel a fejét. Egy ideig kezükbe tartották a gyurmát a gyerekek de aztán egymáshoz dobták, teljes volt a zűrzavar.

A második csoportban lévő gyermekek komor arccal ülte egy ideig, majd kényszeredetten munkához láttak de a a munkájuk nem tükrözött semmiféle fantáziát.

A harmadik csoportban remekművek születtek.

Ennyit a módszertanból azoknak, akik fanyalognak a szó hallatán.

Na, ilyenfélét javasoltam én a dányi iskolának nem is egyszer, de még a legutóbbi időben is (nem napjainkban), de kurtán elutasítottak mindig.

A tanításban nincs mágia!

A tanítás-tanulás egy olyan interaktív folyamat ahol a műveletek magasszintű pszichés eredményekhez vezetnek. Ezt lehet nevezni viselkedésnek is, előrehaladásnak, tudásnak is.

A dányi iskolába most kevés gyerek jár. Nagyobb részük roma származású.

Ez nem jó a gyermekek számára sem. A cigányoknak sem. (De éppen most lehetne a kis létszámú csoportok kapcsán eredményre vezető kísérletet és gyakorlatot végezni, mozgolódni, pedagógiailag megújulni)

Az új oktatási miniszter mint kutató pedagógus is (bár lehet, hogy nem pedagógus végzettsége van), azt az elvet vallja, hogy az un. komprehenzív oktatás a legcélravezetőbb a gyermekek számára, vagyis egy közösséget alkossanak a gyermekek, (cigány-nem cigány) de ez a közösség úgy dolgozzon együtt, hogy arra az inkluzivitás legyen a jellemző, vagyis a lehető legmagasabb oktatási-nevelési eredmény elérése.

Az iskola négy pillére: pedagógusok nevelő munkája az egyik, vagyis a pedagógus személyének fontossága, a másik az iskolai órán (tanórán) alkalmazott módszerek kiválasztása (nagyon sok közül lehet választani) a harmadik a gyermekek tanórán kívüli munkája, a negyedik pedig az iskola és a szülői ház kapcsolata, (szülők bevonása ott ahol ez célszerűnek látszik).

A jó pedagógusról nincs mit mondani, mert az magért beszél.

Az egyik ilyen jól működő iskolában, ahol különböző képességű gyermekek tanulnak együtt egy olyan módszert használnak a tanítási órák mintegy húsz százalékában, hogy minden gyermek kap feladatot, a tanítási óra szinte gyermekekre az ő képességükre van lebontva (a jó tanulók nagyobb terhelést kapnak), szociális kapcsolat van a gyermekek között és minden gyermek egyformán fontosnak tartja azt a munkát amelyet kapott, legyen az bonyolultabb vagy kevésbé az.

Ez nagyon jó és képzett pedagógusokat igényel.

A szülők bejárnak az iskolába "tanítani" minden olyan helyzetben amikor az adott témáról ők tudnak a legtöbbet. (többet mint a tanító)

A szabadidő elfoglaltsága ebben az iskolában az un táblajáték (sakk, go stb) amelyet olyan magas színvonalon művelnek egyes tanulók, hogy versenyeket (országos, nemzetközi) nyernek.

A gyermekek továbbtanulása pedig átlagon felüli ebben az iskolában, beleértve a középfokú iskolákat, gimnáziumot is). Nem kiválasztott gyermekekről van szó, simán a hagyományos nyolc osztályos iskolába járnak.
A családi háttér változó, még a szegregátumokból is járnak ide tanulók.

Ez az iskolai módszer (komplex instrukciós program) több általános- és középiskolába bevezethető, még Budapesten is van ilyen iskola.

Az oktatásba bekövetkező változásokat pedig fogadjuk kritikával ugyan, éles szemmel de jóindulattal.

Éppen itt az ideje a változtatásnak.

Talán minden szinten!