A megemlékezések kapcsán

A Dányi Általános Iskola egyik tanáraként és később igazgatójaként, azután a önkormányzati közszolgálat vezető testületének élén sok, nagyon sok helyi ünnepségen vettem részt. Nem csak "nézőként", pusztán jelenlévőként, hanem úgy is, hogy tudtam, láttam, éreztem azok fontosságát. A közvélemény, iskolában a szülők, a településen pedig a felnőtt lakosság egésze itt, az ünnepségeken szembesül annak a környezetnek kultúrális, közösségi, nevelési, oktatási stb vélelmezhető színvonalával amely mint társadalmi felépítmény körül is veszi őt és szolgál is neki.

Szolgál a rendezvény javakat, nem csupán "időtöltést". Vagyis lehet értékteremtő, értékhordozó és megőrző. Tudást, kultúrát, közhangulatot, közéletet ápol és teremt. Nem csak a mának hanem a jövőnek is.
Nagyon fontos indikátor egy település közélete, közhangulata tekintetében az eseményhez illő rendezvény, ünnepség, a kiemelt ünnepekhez, évfordulókhoz kapcsolódó rendezvények sora.

A pedagógus pályára készülő diákoknak, hallgatóknak képzésére minden magára valamit is adó felsőoktatási intézmény tanrendjéből ki nem hagyhatja a tanárjelöltek felkészítését a közéletre. Nem politikai szempontból értem ezt, hanem annak a munkának az elvégzését értem alatta ami a pedagógusokra vár ha majd munkahelyet, települést választanak. Itt elsősorban a falun dolgozó pedagógusokra vár, várt nagy szerep, nagy kihívás. És ezek között a nemzeti, társadali ünnepek méltó megtartása is szerepelt.

Még mindig emlékszem egyik tanáromnak név szerint Waldmann József főiskolai docensnek az előadásain elhangzott egyik intelemre mely így szólt:

" ha egy ünnepségen nem az ünnepi szónok kapja a legnagyobb tapsot, akkor az az ünnepség nem érte el a remélt, kívánt színvonalat"

Fontos volt ezt azért is hangsúlyozni, mert elterjedt abban az időben (is), hogy központi direktívákban szabták meg az "ünnepi" beszéd tartalmát. Sokszor a helyi szónoknak kész anyagot vagy ideológiailag megszabott szövegrészeket adtak, ajánlottak. Ez pártállami gyakorlat volt. Hogy később így volt-e vagy ma - tegnap így volt, jövőre is így lesz, azt nem tudom, én sohasem éltem az ilyen "segítséggel".

Az ünnepi beszéd sokféle lehet.

Lehet szónoki fogásokat alkalmazó, ami inkább hangulatában érzékelteti az ünnepség témáját, lehet különféle irodalmi eszközökkel élni, pl metafórával, lehet összehasonlítást tenni és közéletet aktualizálni de mindez úgy legyen, hogy az ünnep lényegi részével összefüggésben van, sőt azt teljesebbé tegye.

Lehet történelmi szemlélettel élni, tárgyilagossággal puszta tényekkel is de csak abban a mértékben, hogy az ne tűnjön iskolai előadásnak, kioktatásnak, erőfitogtatásnak.

Az ünnepi (megemlékezést célzó) beszédekhez kultúrális-irodalmi blokk is hozzátartozik.

Fontos, hogy az irodalmi rész olyan műveket tartalmazzon amelyek összefüggésben vannak vagy összefüggésben hozhatók az ünnep (megemlékezés) mondanivalójával.

Ezen belül a szereplők szép beszéde, a magyar nyelv tartalmi és formai szabályai követelményeinek betartása de tanítsa és példával álljon elő a jelenlévőknek mindenki aki szereplésre, színpadra lép.

Mennyi, de mennyi hiba lelhető fel a beszédünkben a hétköznapokban is az olyan egyszerű nyelvtani szabályok áthágásával, mint pl az egyes- és többesszám helytelen megválasztása vagy -kirívóan- "kire" vagy "mire" (ki, mi) személy és tárgyra vonatkozó utalás. Az éneklő attitűd már nem is kirívóan említhető, amikor a mondat végét "felvisszük."

Más irodalmi válogatás kell egy forradalmi esemény megünnepléséhez, róla való elmélkedéshez mint pl egy aktuális vagy aktuálissá váló történelmi-társadalmi eseményhez.

Fontos a sablonok elkerülése. A mindig mindenhol felhasználható frázisok mellőzése.

Az ünnepség, megemlékezés körültekintő, hosszú ideig is elhúzódható felkészülést követelhet meg. Nagyon "munkás" jellegű.

Nem mindenki képes ünnepi alkalmakkor való szereplésre. Nem minden gyerek, nem minden felnőtt és a társadalmi rang sem biztosíthat automatikus fellépést ha a színvonal (mondanivaló alaki, formai és tartalmi elemei) nem az igényességre törekszik.

A társadalmi szerepvállalásra való alkalmasság éppen úgy magán hordozza a kiválasztás kritériumait mint ahogyan pl egy orvos vagy gyógyszerész sem mehet gyógyító pályára ha nem bírja a kloroform szagát.

Több olyan munkatársam volt, akik kiválóak voltak az ünnepségek megszervezésére, a szerepek betanítására. Ma is hálával gondolok rájuk.

Több szereplővel, színes tartalommal, jó szónoklattal, megfelelő időben tartott rendezvénnyel közelebb kerülnénk sok helyi társadalmi probléma megoldásához is. Mert az ünnepség, megemlékezés különösen nevelő hatású, hiszen úgy érkeznek oda a résztvevők, hogy szívükben már hordozzák az eseményt melyről a megemlékezés szól. Ilyen motivált állapotban közelebb kerülhetünk a felnőttek szívéhez.

A Kis herceg is megmondta, jól, csak a szívével lát az ember.

Hogy mennyi lehetőség szállt el a múltban, néhány évtizedében azzal, hogy az ünnepségek inkább tartalmazzák a kötelező penzumot, mintsem a helyi társadalom fontos eseményévé válnának.

Gödörben vagyunk, képletesen szólva is ezen a téren.

A gödörből ki lehet jönni, a föld felszínére kerülni és innét biztos alapot letenni, erre építeni, hogy a társadalmi ünnepeink magukon hordozhassák azt a kiváló lehetőséget amikor a tanítás, nevelés, tudásbővítés, megemlékezés, végső fokon egy helyes önismeretre vezető út megtétele mellett a helyi közösségi élet színterei is gyarapodnak.

Ne legyünk restek ezen az úton járni! Csak építené már valaki nekünk ezt az utat!