Több mint nosztalgia

Talán az életkor velejárója, hogy éjszaka többször felébredek, mint ahogyan volt ez néhány évtizeddel ezelőtt.

Van idő ilyenkor gondolkodni. Számbavenni múltat, jelent és elképzelni a jövendőt.

Így most, az éjszaka is többszöri alkalom nyílt gondolni a hajnalban induló pünkösdi zarándokokra akik községünkből mentek, a már hagyományossá lett zarándokúton (az összes körülményével) Csíksomlyóra.

Erdélyt szeretni divatossá vált. Ez részben jó, részben rossz. Rossz akkor ha kordivatot jelent, mert a divat múló jelensége az életünknek és jó, ha a szívünkben is átéljük és átérezzük a magyar ajkú embereknek a sorsát akik a Székelyföldön élnek.

Egy nép, a székelység, egy önálló entitás, egy önálló valóság, amelynek élete összefonódott a magyar nép életével.
A székely embernek a Székelyföld, tágabb értelemben Erdély belső anyaország. A külső anyaország a mai értelemben vett Magyarország.

A székely nép és a magyar nép egymás mellé került a történelem során, jelesül a honfoglalás alkalmával.

Testvérek vagyunk. Összeköt bennünket anyanyelvünk, a magyar nyelv és összeköt bennünket a történelem sodrása is. És bizonyára a vándorlás ideje is, mégis csak meg kellett valahol tanulnunk a magyar nyelvet.

Ha naplót vezettem volna arról, hogy hány alkalommal tettem látogatást Erdélybe, akkor annak száma talán még az ötvenet is meghaladná.

És soha sem mondhattam, hogy elég volt. Hogy ebből elég volt. Hogy az erdélyi utam ne lett volna mindig friss, időszerű, és bensőséges. És hogy ne kívánkoztam volna még egyszer elmenni. Így van ez ma reggel, így volt az éjszaka is.

Nem mondhatom, hogy Erdély minden táját bejártam de annyit igen, hogy a Székelyföld talán minden "székére" eljutottam. Amit igen sajnálok, hogy Kovásznára nem mentem el, de a kapujában sokszor voltam.

Csíksomlyói búcsú egy külön története az életemnek. Egy különös erdélyi út, egy nem szokványos találkozás a székelyekkel. És természetesen a búcsú lényegét adó személlyel, Szűzmáriával. A Boldogasszonnyal. Babba Máriával.

Ebből is látjuk, láthatjuk, hogy miben különbözik a csíksomlyói zarándoklat egy másik, akár országon belüli, akár azon kívüli Mária-zarándoklattól, mert itt Babba Mária személyében az égi anya egy sajátos, csángó értelmezésben jelenik meg. (a részleteket is szívesen elmondanám, de hely hiányában nem tehetem)

A Mária-központú zarándokhelyeknek, ha sok hasonlósága is van, de különös történetben sem szűkölködnek.

A csíksomlyói Mária-történet már abban is különbözik az összes Máriával kapcsolatos többitől, hogy nem Mária-napi, Mária-ünnepi alkalommal szerveződik, hanem Pünkösd ünnepére. Arra a napra, amikor a Szentlélek kiáradt az apostolokra. Arra a napra, amely az egyházunk születésének napja. A székely nép szempontjából ez a nap, Pünkösd ünnepe hozzákapcsolódik a végtelenül nagy és végtelenül szép Mária tisztelethez.

A Mária-tan vagy idegen szóval mondva a Mariológia az egyik legszebb és egyben legnehezebb tétele a hitünknek.

Gondoljunk csak a Szentháromság titkára és máris bizonyítva látjuk, hogy a mi hitünk nagyon erős alapokon áll. A teológián ugyanis, az Isten-tudományon, amely éppen olyan titokzatos mint maga az élet, maga a Teremtés pillanata. Ezért is érdemes katolikusnak (és kereszténynek) lenni, mert a nehéz dolgok mindig a legcsodálatosabbak, az embert legjobban kiszolgálók és megtartók.
És a legnagyobb távlatokat is adja a hitünk mely elvezet bennünket az egek magasságáig, a végestől a végtelenig. (Pascal mondja, hogy ha nem lenne katolikus, más hitűnek nem lenne érdemes lenni, (tudjuk Pascal fizikai tételeit mert egy nagy természettudós volt)

A csíksomlyói zarándoklatnak gazdag, tartalmas az előzményei vannak.
Az előzmények pedig magukon hordozzák a történelmi korok és a történelmi látásmód valóságos és mítosz-szerű elemeit éppen úgy mint az Egyház által alkotott kánonok rendjét.

A varázslatos azt jelenti, hogy a szeretet által varázslatossá vált bensőségességének és vonzalmának ez az alapja.

Különös színfoltja a csíksomlyói búcsúnak a Kárpátokon kívül élő csángók megjelenése. Főleg a bukovinai csángók (székelyek) különösen átszellemült imádkozó áhitata.

Ha látta valaki egyszer is az életében azt a színes embertömeget amely több irányból, kígyózó sorokban közelíti mg a szabadtéri misének helyet adó nyerget, a Kis- és Nagysomlyó között elterülő rétet akkor látványból eredően is olyan élő kép áll előtte amelyet míg él, nem fog elfelejteni.

Ez természetesen a színes népviseletek és helyi szokások gazdag tárházának felvonulása amely népléleki keretét is adja az ember magatartásának amely mögött mély Isten-hit és emberszeretet áll, a hazaszeretetnek legbensőbb titkait is hordozza, mely életmegtartó erővel bír, az Isten szent oltárán való felvonultatása az örök hűségnek és tántoríthatatlan hitnek.

A csíksomlyói zarándokút az elhatározás és felkészülés pillanataiban kezdődik és a hazatérésig tart.

Ez az egyik sokeres alapja a zarándokútnak.

A másik, az út amelyen járunk, az idő amelyet ez igénybe vesz, az autóbusz indulásától a megérkezésig.

Ez az út és idő több annál mintsem fizikai fogalom lenne.
A zarándokút faltól-falig tart! Az elhatározástól az utózengésig, míg elevenen él bennünk a búcsú kegyelme.

A magam részéről fontosnak tartottam a fizikai útnak és időnek hasznos eltöltését.

Az egyik legfontosabb pillanatai ezeknek az útközben elhangzó imák, könyörgések, énekek. És a csendes, közbeeső időben a magunkra maradt nyugalmi állapotban a búcsú belső életének megélése, belső számvetés, önvizsgálat, egyéni áhitat.

Fontosnak tartottam az út mentén található földrajzi és történelmi ismeretek felidézését. Nagyváradtól Gyergyószentmiklósig terjedően.

A helynek, Csíksomlyónak a bemutatását. A zarándoklat történelmi hátterével való ismerkedést.
A zarándoklaton részt vevő népek (gyímesi csángók, moldvai csángók) élettörténeteinek bemutatását, egészen a Kontumácig, Gyímesbükkig a Bethlen (Rákóczi) várig terjedően, mely magyar történelmi határ is.

Fontos a szállás kiválasztása is. Érződjön a szálláson is a zarándoklat üzenete. Ezért, megtaláltuk Gyergyószentmiklóson régebbi ismerősünk Bajkó Anti szállodáját amely mindezt biztosítja, hosszas keresés után, mivel az első éveket a csomafalvi panzióban, a sípálya szomszédságában töltöttük, (Veresvirág) e mellett házaknál is megszálltunk Kőrösfőn ami elválasztja egymástól a Csiki és a Gyergyói medencét és forrásvidéke a Kőrösöknek.

Több ez mint nosztalgia a részemről mert élő kapcsolatban ma is ott érzem magamat Csíksomlyó útján és helyén az összes körülményeket gondolatban újraélve.

Megható történetek sorozatával találkoztam és ezek témát adtak nekem egy-egy íráshoz, elmélkedéshez.

Ma is elevenen él bennem a látvány amit Piros kis műanyagkanál címmel meg is írtam.

Egy cigányasszony, többgyermekes családanya keserű életét, egy mozzanatát, amelynek a végén a kegyhely bazilikájában elhelyezett oltárkép, a Csíksomlyói Szűzanya könnyezni kezdett (minden rossz időben könnyezik, mondják a csikiek) és ezek a könnyek elborították Csíkszéket is, Gyergyószéket is, a Székelyföld egészét, Erdélyt, Magyarországot, a világot, hogy megtisztuljon benne minden, ami oly rosszá teszi a mi világunkat.

Nosztalgikus kép sok van. Sok élmény, a jó és rossz újragondolása.

Csíksomlyó viszont egészen egyedi az embernek történelmi és hitbéli tapasztalatával.

Nem is lehetne más, mint a lélekben elevenen élő valóság, annak az országnak és annak a népnek amelyik saját hazáját Szűzmáriának felajánlva tudja első szent királya által, ahol olyan sok szép Mária-éneket tanítottak meg a gyermekeknek (egykor), és amely nép tudatban is tudat alatt is égi édesanyjának tartja a Szentszüzet, tisztelettel és végtelen ragaszkodással élve iránta.

Reméljük, hogy az egyre bővülő Máriabesnyőre tartó dányi zarándoklat tovább növekszik, míg el nem éri őseinek példáját.

Tudatban vagy tudat alatt, váljék a dányiak csíksomlyói zarándoklata valamint a Szentháromság-napi fogadott Máriabesnyőre tartó zarándokútja a dányi gyermekekért, a dányi iskola megújulásáért.