Egy beszélgetés margójára

Bölcs lesz-e az ember ha az év végéről ír, gondolkodik, beszél, netán inkább felejteni próbál vagy frissebb-e, megújul-e, reménykedőbb lesz-e bizakodóbb mint annak előtte volt ha az új esztendő jut az eszébe, vagy talán beletörődő, "úgyvanazjól" patópálos nyugalma (akarom mondani tunyasága) kerül előtérbe, vagy egy másféle dolog, gondolatfoszlányok összetartozó értékpárokkal, az mindig attól függ, hogy melyik út, melyik vonal vesz ezek között erőt rajtunk.

Vagy talán egy beszélgetés eredménye a gondolat mely inspirál, mint az előfordult H. J.egyik írása kapcsán. Erről írok ezennel.

Lehetne hivatkozni Krasznahorkai László stockholmi beszédére amit akkor mondott el amikor átvette a Nobel-díjat. Természetesen nem akarom összekeverni (összehasonlítani) H. J.-t K. L.-val, de akár ez mond valamit, akár az, a fontos benne, hogy a másikban gondolatot ébreszt.

Szavakat amelyek egymásból fakadnak és úgy néz ki mintha közük sem lenne egymáshoz, de ez nem így van, mert mindenből, mindenről eszünkbe juthat valami.

Eszünkbe jut, hogy az élet nem lét, hanem akarat. Hogy az ÉLET akkor kezdődött amikor azt mondták: LEGYEN!
És a Világosság sem fény, hanem Szentség.
Az ünnep sem dísz csupán, inkább üzenet. Az üzenet pedig a LÉT lényege.
Az üzenet társ, hogy nem vagy egyedül, de az egyedüllét sem a hiánya valaminek, valakinek, hanem gondolat. Szülőszoba, kiságy, bölcső vagy iskola, munkahely, laboratórium. Vagy talán tűzhely. A vasárnapi ebéd.
Olyan mint a lélek. Betölt és teljessé tesz.

Karácsony fénye nem gyertya hanem csillag.
A lényeg sem elem, föld, kőzet, kristály hanem megtartó erő.

Az Isten nem fikció hanem Örökkévalóság. A "mindiglét", a folyamat amelynek nincs kezdete sem vége.

A folyamat olyan mint a kör a síkban, olyan mint a gömb a térben: símogató.

A Barátság?
A barátság nem elv, hanem tézis. Ellentéte a "nembarátság", az antitézis.

A poitika?
A politika nem nézet, nem vélemény hanem cél. A cél pedig nem lehet más, mint a Jászol. De a Jászol nem politika.

A Jászol egy nagy álom. Mint Adynál: "Álmom az Isten".

Az idő?
Az időt is lehet szeretni. Mint az embereket. Ha az emberek nem szeretik egymást akkor az azért van, mert tudatlanok. Mert az Idő síkját összekeverik a Lét-síkkal. A lét fontosabb az ilyeneknek (a tudatlanoknak) mint az Idő.

A tudatlanság időtlen. Mert nincs lényege.

Az idő ha létté változik akkor az elgondolás! Elgondolom az időt, ha a mába járok. Vagy a holnapban.
Az idő eltűnik a tegnapban.

Az idő a múltba nem található csak a jelenben. És a jövőben.
Azért csak a mában és a holnapban van idő, mert vissza nem fordítható. Egyenes vonalú. Lineáris. Egyirányú.

Az egyirányú idő kezdőpontja az Akarat. Az Elhatározás. A Legyen!
A lét változás, az idő állandó. A teremtő Idő állandó.

Az anyagelvű világ az időt a változásba méri. A forma változásába. Ha nincs változás nincs idő. Ezt mondják. Mondják, mert nem tudják, hogy az idő teremtett. És az idő teremtő.

A teremtő idő fogantatás, sugallat mert isteni eredetű.
Az idő sem teremt önmagában anyagot, csak a sugallat.
Ez az istenülés. Mint a Karácsony!

Az igazság?
Az igazságban a lélek szólal meg. Így szólal meg a jó is, a szeretet is. Igaz módon.
Az igazság nem veritas. Nem borban van, a mámorban, hanem a tisztaságban.
Mint a bor. A szőlő igérete és beteljesülése.
Az igazság nem lehet a gyűlölet magva. Értelem sem, csak olyan mint a repülő pillangó: szín és erő.
Az igazság sohasem a fonákja, hanem a színe, az orcája valaminak.
Orcája van, mint a szép képnek a suttogó szónak, a szép rajongásnak, az arc pírjának, mosolygós szájszegletnek, illatos ajaknak.

Az igazság nem önfényező, hanem magától sugárzó.

Mint az angyalok. Karácsonykor. Mint a pásztortüzek fénye a pusztában.

Az igazság: Napkelte.

Mint az Új Esztendő.

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!