Még náhány szó az új pápa megválasztásáról

Ma, 2025 május 15-e van.

Serkent engem ez a nap arra, hogy szóljak néhány mondatban XIV Leo pápa megválasztásáról.

Először is szeretném elkerülni azt a buta tudálékosságot amelyet láttunk a magyar sajtó egyikében-másikában a konklávé idején, és én "megmondó" ember, aki illetéktelenül belebeszél olyan dolgokba amelyek nem tartoznak rá, éppen a fentiek tanulságaként, nem akarok lenni.

Csupán néhány meglátásomat osztom meg, mint teszi és tehet ezt más is, aki a "táboron belül van".

Tudniillik a magyar sajtótermékek zöme egészen a pogányság határáig lemenve, vagy azt súrolva szólt arról az eseményről, amely minden kétséget kizáróan elébe tolakodott a katolikus keresztény világ elsőbbségre hivatott érdeklődésének, hogy úgy tematizálja ezt a számunkra egyedüli módon fontos eseményt, a pápa megválasztását, hogy a napi bulvár politika szintjére húzta le. Hogy mi ez a szint, azt nap mint nap látjuk! Szenvedjük!

Én ez ellen tiltakozom!

Sokan láttuk, hallottuk, éreztük azt a drámai feszültségek feloldásakor jelentkező katartikus állapotot, amelyet felold egy sikeres megoldás, amikor elhangzott: "Habemus papam".

Van (már) pápánk!

A latin órák emlékére gondolkodtam el azon, miért ezekkel a szavakkal jelentette be a bíboros úr azt az örömteli állapotot amikor, a konklávé igen rövid időn belül egyezségre jutott Ferenc pápánk halála miatt bekövetkező űr megszűntetésére az új pápa megválasztásával.

Hogy van pápa, azt egyszerűen a létigével a "van"-nal (latinul est ejtsd: eszt) is kifejezhette volna ehhez természetesen a megfelelő személynévmást alkalmazva, többes szám első személy.

Egyszerű mondat, csak alanyból és állítmányból áll. "Van pápa"!

Mégsem ezt a formulát alkalmazta.

Vajon miért?

Habemus -mondta a főpap, a létige helyett.

A habeo ige azt jelenti, hogy bírni, birtokolni.

Vagyis "birtokoljuk" a pápát! "Van pápánk"!

Mennyivel többet jelent az egyszerű létnél valaminek a birtoklása, valamiben való részesedés, egy olyan személyes bevonódás, amely az egyszerű szemlélőből aktív cselekvővé teszi az embert.

A "van" tőlünk lehet független is. Egyszerűen tudomásul vesszük, közel van hozzánk vagy távol tőlünk, nem érdekes. Így is "van" meg úgy is"van".

Lehet személyes is, de lehet személytelen is.

Érdekelhet is minket meg nem is.

Mint mindahány "van" a világon, amiről vagy tudunk vagy nem. Vagy érint minket vagy nem. Vagy segít rajtunk vagy nem.

Egyszerűen "VAN".

De a "HABEMUS" az egészen más! Az a birtokunk. De úgy birtokunk, hogy nem csak a miénk, nem csak az enyém, hanem mi is az övé vagyunk.
A birtok és a birtokos úgy összetartozik, mint az, hogy egy lapnak két oldala van. A fa levelének is. Az írólapnak is.

Egymást feltételezik, egyik nem lehet a másik nélkül.

Hogy van pápánk azt jelenti, hogy mi birtokba vesszük az ő személyét és ő adja nekünk a kivételezettségét, a szent-ségét.

Összetartozunk. Péter apostol óta el nem válik egymástól a vezető és a gyülekezet. A paptól a hívők serege. Mert mind "habemus" és nem csak "est".

Ezt a különleges összetartozást más nem értheti meg, csak az, aki ennek része.

Mi részesek vagyunk a szentatyában és ő bírja a mi egész személyiségünket, egész valónkat, egész életünket.

Nem értheti ezt más csak a Krisztus-követők tábora!

Az új pápa XIV Leó néven vonul be az egyháztörténetben.

Erről is kell szólnunk néhány szót, talán másképpen mint a bulvár.

Könnyű volt megfejteni annak aki tudja, hogy a 14-es szám előtt van a 13-as.

Volt tehát XIII Leó pápa is. Ez a megállapítás könnyen megy mindenkinek. Még a mindenben kanál újságíróknak is.

Egy kis kitérőt szeretnék tenni a továbbiak boncolgatása előtt!

A dányi népfőiskola alakulásakor, 1989-ben katolikus népfőiskolaként indult.

A katolikus népfőiskoláknak eszmei alapját a KALOT mozgalom adta. (Mi a KALOT erre nem térek ki, máskor, más helyen már elmondtam, a népfőiskolásaink pedig tudják).

Ezt a mozgalmat P. Kerkai Jenő indította el, alkotta meg, aki jezsuita szerzetesként volt az egyházi megbízatásai mellett a vezetője.

A katolikus népfőiskola a két világháború között élte virágzását és P. Kerkai a mozgalmának alapeszméjét XIII-ik Leó pápa körleveléből vette. Ez a körlevél (enciklika), a munkások védelméről is szólt, szociális indíttatásával korszakalkotó intelem. Ennek a körlevélnek a neve is mutatta a tartalom lényegét, Rerum novarum volt a neve, ami szó szerint új dolgot, új ügyet jelent.

És mi lehetett ez az új dolog 1891-ben, amikor XIII Leó pápa vezette az egyházat, mint az a társadalmi változás ami a munkásokat is érintette. Ez a kizsákmányolással foglalkozott, ilyen módon az ember személyének súlyos sérelmével, egyben az Egyház feladatát is kijelölte az egyensúly és a harmónia megteremtésében, amit a lélek ápolásával, a hit erősítésével lehet elérni.

Jól ismerjük Ferenc pápa apostoli szolgálatát.

Tudjuk, hogy a név választása -jól lehet jezsuita szerzetes volt- a szeretet himnuszára épült ami a szegénységi fogadalmat tevő (szegénység, tisztaság, szolgálat), a Ferences rendet megalapító Assisi Szent Ferenc működésére utal. Szociális érzelmű pápa volt Ferenc pápa.

XIV Leó pápa a jezsuita rendhez közel álló Ágoston rendi, mely közel áll a jezsuitákhoz (Ferenc pápa kötelékében) de XIII Leó pápára is emlékeztet a név választásával, így joggal várhatjuk elődje munkájának folytatását azzal a karizmával tovább töltekezve amely lehetővé tette, hogy a konklávé őt válassza meg Péter apostol székében.

XIII Leó pápa a Rerum novarumot 1891 május 15-én adta ki.

Ha valóban jó a következtetésünk, akkor XIII Leó pápa enciklikája mostani utódjának, XIV Leó pápának is vezérlőelve lesz, melytől várhatjuk, hogy a munkásember élete fontos kiemelten fontos a számára amely ebben a mostani világban igazán üdítő színfolt lesz amit gazdag lelki tartalmak és intézmények kisérnek minden bizonnyal.

A Rerum novarum mit mondott a korabeli társadalmaknak és az Egyháznak, arról a folytatásban szólok néhány szót.