Két köbméter föld

Szerettem ezt az osztályt. A béseket elsősorban, mert abszolut kezdő tanárként az első osztályom volt. Juniusban államvizsgáztam Szegeden, szeptemberben a hatodikosok előtt álltam. Mint osztályfőnök!

Elmondanám a bűneimet, amit elkövettem a tanítás során, de nincs helye a gyónásnak itt. Néhányat azért megvallottam a szűk körű beszélgetéseken. Nyolcvanon túl ezt már meg tudja tenni az ember.

Az örvendezésnek van helye. Annak, hogy 2025 április 26-án a dányi Gyöngyvirágban a dányi iskola elvégzésének ötvenötödik évére emlékezve ismét összejöttek a "tanulók". Eljöttek azok akik még élnek, azok akik szánhattak néhány órát erre az életükből. Köszönet érte és azoknak is köszönet akik ezt megszervezték. Gódor Erzsi a B-ből és II Dóczi Erzsi az A-ból.

Az imént jöttem haza a templomból, ott is hallhattuk, hogy ezt a vasárnapi alkalmat, a szentmisében (most igaz igeliturgia volt), a régi élő és meghalt osztálytársakra és volt tanáraikra emlékezve ünnepelték. (holnap, hétfőn este 6 órakor ismét megtörténik ez, de akkor már az áldozati lakomával megszentelve).

Nagymamák, nagypapák ültek az asztal körül, ünneplőben, visszafogott érzelmeket most inkább befelé élve. Befelé, a lélek felé, az emlékezet tárháza felé.
De korunk rákfenéje a napi politika ott dolgozott bennünk, akarva-akaratlanul megmutatta magát, gesztusokba inkább, metakommunikációban mint hangos szóban, hogy az eredeti, a valamikori felhőtlen gyerekkort, gyerekkori barátságokat most mély árkokkal szabdalja szét.

Korunk átka, rákfenéje, bódító butítója él bennünk, a napi politika képében. Mert valójában ez, vagyis a politika az emberek megosztását szolgálja. Klubok szerint. Mint a futball, Fradi vagy Dózsa, ZTE, DVSC vagy Paks. Ilyen életet élünk, tárjuk szét a kezünket, lemondóan.

De a futballban csak nézőtéri effektek vannak, a politikában pedig álmokat rontó, lázálmokat generáló, ál, vagyis nem valóságos közélet.

A napi politizálás egy, a régi rómaiaknál beváló módszer szerint történik, amit Divide et impera-nak neveztek: Oszd meg és uralkodj!

Meg kell osztani az embereket, a tömegeket, a lakóközösségeket, a faluközösségeket, a családot is sajnos, hogy uralkodni lehessen rajtuk. Rajtuk és a nemzeti vagyon felett. Az ország felett.

A megosztás a hatalom eszköze!

A hatalmat ma a médiumok, a média, a hírközlő szervek, a hagyományos rádió, televízió és a modernebb közlési eszközök a világhálót uraló informatikai rendszerek közvetítik felénk.

Nagy kérdések is szóba jöttek. Nyilván a politika volt ennek a kirobbantója. Az például, hogy az emberiség most a mindig fejlődő világ, változó Univerzum és átalakuló környezet közepette, milyen fejlődési stádiumban van.

Ahogyan a világ változik úgy változunk mi is, az emberek, mert a világmindenség részei vagyunk. Ókori görögök is látták ezt, Pantha rei -mondták vagyis minden folyik. A folyóba sem lehet kétszer belépni, mert a második már egy másik folyó egy másik közeg, nem a régi, mert a régi tovaszaladt, tovatűnt.

Az ember ma nem olyan mindenben -csak olyannak látszik, olyannak mondott- mint amilyent az Isten teremtett.

Az első emberpár elrontotta az életét amikor megsértette a rá vonatkozó előírásokat, semmibe sem vette a tiltást.

A világ rendjével a folyton összeütköző (tehát bűnös) ember ma is kapaszkodik. Rejtekben éli életét, elrejtőzik az igazság elől úgyannyira, hogy már nem is keresi az igazságot.

A saját életét keresi elsősorban, de mivel az ember élete nem abszolut, tehát nem örök és nem tökéletes, így a boldogságát sem találja meg. Folyton többet akar (vagy egyáltalán nem akar semmit ezért lealacsonyodik), és ennek az elsősorban anyagi-élvezeti oldalon jelentkező túlhajszolása csak ideiglenes boldogságot vagy elégedettséget eredményez. De tovább kell menni az úton. Folyton-folyvást, és ennek nincs vége mert az ember, már a paradicsomi állapotban is, -az ördög sugallatára- olyan akart lenni mint a teremtője. Mint az Isten. Teljességben élő, mindenható. Omnipotens!

Ma ezeknek szélsőséges megjelenését "kisisteneknek" mondjuk. Egy munkahelyi vezető, egy politikai csoport élén álló ember, stb akit elragad a vezetői, hatalmi gőgje leképezi ezt romlást.

A hatalom sok esetben nem emel. A hatalom torzít, embertorzót szül, kicsiben is nagyban is, elrontja az ember személyiségét ha nem vigyáz.

A mindig változó világ új és új képben jelenik meg, ebben a változó világban élő ember néhány száz éve abba a sajátos helyzetbe került ami elkezdte a változó világot, a természetet lerombolni. Tehát míg a világ teljességének idején egység volt és harmonia az emberben és az ember-környezet viszonylatában, ez az egység megbomlott.

A környezet egyre pusztult, szegényedett, betegedett és a betegségét viharos kitörésekbe öltötte, míg az ember egyre gyarapodott. Amit elvett a környezetétől azt saját világába építette úgy, hogy ez a szerzési mánia lassan ösztönné vált és már nem csak a környezetre, a tárgyakra terjed ki a szerzés öröme, hanem az embertársakra is. Az embertársak kizsákmányolására, meglopására, őket személytelenné téve olykor pária létükben és a dehumanizált valóságban.

Azt mondjuk egyszerűen, hogy változóban a világ, változóban az emberiség is.

A világ úgy lett megteremtve, emberben is környezetben is a végestelen végig terjedő mivoltában, hogy az nem csak harmonikus volt, hanem tökéletes is egyben.
Mennyországi, mint mondjuk képzeletünk erejéből.

Ha ilyen volt, ilyenné is fog lenni. A végső harmónia az ellentmondások eltűnése után áll be. Ez nem lehet vitás.

A ma élő ember a mai gondolkodásával és fejlettségi, fejlődési állapotában szerzésre van beállítva, (ilyenné lett), és amikor ez megváltozik, akkor áll vissza világ rendje.

Mi, vagy ki fogja ezt okozni, elősegíteni azt nem tudjuk, de a Tökéletes Isten nem teremthet tökéletlen világot.
Ez biztos!

Az egyik barátunk ezt így fejezte ki tegnap: az a két köbméter föld mindenkinek kijár, ezt mindenki megkapja és abban a pillanatban amikor erre esélyes lesz, nem is kíván többet.

Ha az ember nem kíván többet mint amit a környezetétől kap, akkor tökéletes harmónia állapotába kerül.

Nem csak halálában hanem az örök életében!

Jók ezek a találkozások. Az ember jobbik, szebbik, bölcsebb, okosabb és egyben egymáshoz közelítő szelíd életének a megnyilvánulásai.

Megmutatják azt, hogy egymáshoz tartozunk. Egyformák vagyunk. Ugyanolyan ünnepélyes az öltözékünk mint amilyen ünnepélyes most a lelkünk. Ősidők ősfolyamatait hozzák ezek az alkalmak elénk vagyis azt a tényt, hogy száz és száz baj ellenére, bennünket szétszaggató diabólikus uralmi kényszerek sem osztanak meg, mert viharokat is legyőzve mégis csak egyformák vagyunk, egy közösséget alkotunk.

Isten népét egy faluban, a szülőfalunkban a MI iskolánk mindig megmaradó emlékével.