Ki a pásztor?

Szent-György napján kezdődik a legeltetés. Az állatokat a füves területekre hajtják, ott emberek vigyáznak rá, őrzik, jó legelőt keresnek nekik, elkergetik a farkasokat akiknek a zsákmányra fáj a foguk, a megvadult kutyákat és a haszonleső (ingyenélő, hamiskás, másokat kizsigerelő, lopásra hajlamos) embereket is.

A pásztorok népe egy sajátságos csoportját képezik nem csak a foglalkozásnak, hogy ők állatőrzők, hanem az emberek típusának is.
Hallgatagok, befelé fordulók, művészi tehetségük gyakran megnyilvánul fafaragásban, éneklésben és borivó képességük a csárdákban ha arra módjuk esik. És minderre föl, életigenlően bölcsek!

A pásztornépekről egy szép albumot készített Kunkovács László etnográfus, tanító, fotó művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Kossuth díjas kulturantropológus, aki hozzánk is eljött néhány éve, a dányi népfőiskolán találkozott szép számú érdeklődő közönségével. Könyvét is megvettük.

Tisztelem ezt az embercsoportot, a pásztorokat, mert ők őrizők.

Az őrizőket (őrzőket) szeretni kell. Szeretni illik.

Ők állnak a vártán, akár a várak fokán, vagy a puszták népének legelején. De pásztor a lelkész , a pap is. Van felekezet, ahol pásztornak nevezik a lelkészüket.

Pásztor volt Jézus is, Jó Pásztor hozzátéve, mert őrizte juhait még az egyetlen eltévedtet is megtalálta, megkereste, ideiglenesen odahagyva a száz igazat.

A pásztorok között van egy mondás amelyik így hangzik: "Nem az a pásztor, aki Szent György napján kiszámol, hanem az a pásztor, aki Szent Mihály napján elszámol".

Mert el kell számolni mindenkinek az ő pásztorkodásáért, pásztori mivoltáért.

Mindannyian őrizők (őrzők) vagyunk ugyanis. Mindannyiunknak van elszámolni valója.

A pásztorok népét a számadó képviselte, aki az őrzők legeleje volt, legtekintélyesebb tagja, a legmegbízhatóbb embere a gazdának.

A számadóval együtt minden pásztor elszámolt a gazdának, mert a számadó csak azt tudta elmondani amit a pásztorai végeztek, eredményeket produkáltak a pásztori munkában.

Szép volt a szaporulat, gyarapodott a gazda, meghíztak a jószágok, várhatták bízvást a telet. Megőrizni, tovább gyarapítani, a természet egyensúlyát kézben tartani, az ökoszisztémát sértetlenül hátrahagyni a tavaszi kihajtás reményében. Ez volt a követelmény.

Vajha a mai pásztorok is tudnák mindezt!

Gyarapítani a közösséget, megvédeni az embereket a rájuk leselkedő bajoktól. Betegségektől, a szegénységtől, a tudatlanságtól, a széthúzástól, az egymás elleni acsarkodásoktól, a mérhetetlen kapzsiságtól, a gyermektelenségtől, az embertelenségtől.

A mai pásztorok nem számolnak el a gazdának. Mert a gazdát (aki maga is számadó) inkább "megfőzik" mint Arany János A bajusz című munkájában "megfőzték" Szűcs György uramat, aki úgy akart a legfőbb pásztor, a falu bírája lenni, hogy még bajusza sem volt. Csak hasa, hája, kék nadrágja, -ennyi nem elég a pásztorságra. A fő pásztorságra.

Bajusz is kell hozzá!

A bajusz nélküli mai pásztorok és főpásztorok gyakran valójában nem számadók, hanem a nyáj méltatlan őrzői, akik hagyják, vagy hagyni fogják a nyáj szétszéledését, a gulya létszámának csökkenését, akik összejátszanak más hamis főpásztorokkal, címeres szobák, tarka-nyalka bitorlóival, míg a nyáj, a gulya elárvul, elhal, eltűnik, ordas farkasok áldozata lesz.

Az a pásztor, az A PÁSZTOR, aki Szent Mihály napján elszámol.

Ne legyen senkinek illúziója a felől, hogy mindenkinek eljön egyszer Szent Mihály napja amikor számonkérik az ő pásztorkodásának eredményét.

Mert Szent György napján könnyű a kihajtás, de Szent Mihálykor nehéz lehet az elszámolás.

Mindenkinek!

Erre -persze- nem gondolunk a mindennapokban.

Ha nem is, az attól még bekövetkezhet, bekövetkezik.

Így álljon hát minden őriző, minden őrző az ő maga kis pásztori megbízatásához.
Kicsik is nagyok is.

Miként lehet valaki jó pásztor, jó számadó?

Elsősorban a saját lelkiismeretének, saját magának, egészségének, lelki épségének kell pásztora, lenni, jó pásztorává válni.

És mi van azokkal a pásztorokkal, akiket belehajtanak, bele kényszerítenek lelketlen és zsaroló "gazdák" a saját pásztorságának, saját maga őrzésének felhagyására?

Mi van a technikai zsarnokság túláradásával, züllesztő jelenlétével, hogy az ember teljesítőképességének a határát feszegetve, azon is gyakran túlhaladva, követelnek többet és még többet a dolgozótól, munkavállalótól, beosztottól, egyre többet, ami valójában már a szalmának eredményt hajszoló cséplésével lesz egyenlő.

Sok esetben a munka helyett, a valódi munka helyett, az értelmes munka helyett, ahol az emberiség javát szolgáló, az egyént lelkileg és szellemileg erősítő, felemelő feladat helyett, már csak a túlburjánzó adminisztráció növekedik, mindaddig, míg akkorára nem nő ez a társadalmi "haszon", mint a szarvasbogár rágója (népiesen szarva) amely már úgy túlnőtte a gazdaállatot, hogy haszontalanná, használhatatlanná válik.

Szent György napján énekelik a kislányok: "Süss fel nap, fényes nap, odakünn a kisbárányok megfagynak".

Süssön hát ránk a nap, az áldott nap, a meleget hozó Nap, az éltető Fény, hogy legyenek számadók akik nem csak kihajtanak hanem el is számolnak.

Segítsen ehhez mindannyiunkat a feltámadt élet Jó Pásztora!

A