A lábmosástól a feltámadásig

Milyen volt Jézus, hogy nézett ki, kire hasonlított, milyen magas volt, milyen volt bőrének színe, szemének szivárványhártyája, milyen volt kézfogása, - nem tudjuk.
Testéről mást nem tudunk mint halálát és feltámadását. De a feltámadt test sem az előbbi volt, a fizikai test, mint Lázárnál vagy a naimi fiatal feltámasztásánál. Jézust nem támasztotta fel senki más, mint a maga Istensége, isteni mivolta.

A Jeruzsálembe való bevonulás után a zsidó főpapság elhatározta hogy megöli Őt. Inkább egy ember haljon meg, mintsem a zsidóságot érje halálos fenyegetettség- volt az utolsó csepp a pohárban a halálos ítélet megszületésekor.

Pétert és Jánost küldte Jézus: "Menjetek a városba....." ott láttok egy embert aki vizes korsót visz, tőle kérdezzétek meg, hol az a hely ahol a vacsorát elkölthetjük- mondja Jézus Betániában.

Ez nagyon beszédes kép.

Elmondja, hogy egy férfi vizes korsót visz, holott ebben az időben a vízhordás a nők feladatai köz tartozott.

De férfi vitte a vizet. Miért? Mert abban a közösségben, amelynek házába mentek most nem volt asszony, mert az ünnepi lakomán csak férfiak lehettek. Nőtlen esszénus közösség házában volt az emeleti terem, a Cönákulum, ahová Jézus tanítványaival vacsorázni ment mert ez a mozzanat az ünnephez tartozott.
Jézusnak sok követője volt, sok tanítványa, de a vacsorára csak a Tizenkettőt hívta.

Még mielőtt a házhoz mentek, -zsidó szokás szerint- kultikus tisztálkodást tartottak az Esszénus kapunál lévő mikvában, vizes medencében. (Lásd később Péter tiltakozásának okát a lábmosástól)

A terített asztal mellett mindenki elfoglalta a helyét.

Az asztal nem téglalap alakú volt, nem is ültek mellette, mint azt a leghíresebb festményen, Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c képén is láthatjuk, hanem az asztal patkó alakú volt, alacsony és mellette a tanítványok félig fekvő helyzetben foglalták el helyüket egy vánkoson, egymásnak hátat fordítva.
Az evangéliumokban (Jánosnál például) azt látjuk, hogy Jézus mellett János volt, a legfiatalabb tanítvány "akit Jézus szeretett", mert mint minden közösségben a legfiatalabb a legkedvesebb, szinte még gyerek, hiszen alig volt 17 éves amikor Jézussal találkozott.

A vacsora lefolyását mindannyian tudjuk, amelynek két mindig említhető mozzanata volt. Az egyik Iskarióti Júdás árulásának terve, a másik a kenyér és a bor megáldása, az Oltáriszentség, az Eucharisztia az Újszövetség lakomájának megalapítása.

A vacsora után elhagyták az épületet.

Jeruzsálemet a Himnon völgye, amit Gyehennának (a pokol megfelelője a zsidóknál) is neveznek, majd a Kidron patak völgy határolja Dél felől. A Kidron völgyön át a Jozafát völgyébe jutunk ,ahol Joe próféta szerint az utolsó itélet is lesz és haladni ezen föl a Getszemáni kertbe, illetve az Olajfák hegyére lehet. Ez a Déli - és Keleti irány.

A városból mivel körül volt kerítve, kapukon át lehetett kimenni az említett helyekre.

A Getszemani kertet az evangélisták is említik, ami olajprést is jelent, lévén itt olajbogyó termesztés.

Az áprilisi hideg éjszakát itt töltötték volna, egyes szerzők szerint egy kunyhóban amely véd a hidegtől és nem más őrizte ezt a helyet a betolakodóktól (lévén az ünnepre jövők tömegének helyfoglalása) hanem maga fiatal gyerekként a később evangélista, Márk személye, akinek szülei birtokolták ezt az ültetvényt.

Itt hívta magával Jézus Pétert, Jakabot és Jánost egy kissé távolabbi helyre, ahol imádkozott az Atyához, őt Abba-ként megszólítva, kedvesen atyácskámnak, apukának szólítva azt magyar nyelvre fordítva.

Lukács evangéliumában olvassuk Jézus halálfélelmét. Lukács orvos volt és pontos leírását adta a vérrel való verejtékezésnek, ami egy olyan biológiai folyamat amely a nagyon szorongóknál, a halálfélelemben lévőknél jelentkezik olyan formában, hogy a kapilláris (hajszál) ereken a vér áttör és a test felszínéra kerül a verejtékkel, (haemohidrose).

Jézus kétszer ébresztette az elalvó kisérőit, mert tudjuk, Márk evangéliumából: "A lélek ugyan kész, de a test gyenge". A test erőtlenségét talán a vacsoránál elfogyasztott bor is elősegítette.

Jézus elfogása nem ellenállás nélkül volt, ami az egyik szolgának, Malkusnak a fülébe is került. Jézus szelíden letiltotta az ellenállást. Ezt a történetet is tudjuk. Annyit teszünk hozzá, hogy Péter volt aki a szolga fülét levágta, de ezt csak János említi evangéliumában, amikor már Péter nem élt akkor írta, nem akart életében "rosszat" mondani az apostolfejedelemtől.

Ismerjük itt azt a jelenetet is Márk evangéliumából, hogy egy fiatal, akinek testét egy gyolcs borította csupán, Jézus után akart menni, de ezt a lepelt lerántották róla, mire a fiú elszaladt. (Mert talán éppen ő, Márk evangelista volt ez a fiú, jómódú család gyermeke, amire a korábbi helyen már megemlékeztünk.

Jézus elfogásáról írnak az evangéliumok is. Ez sokszor nehezen követhetők, még nehezebben egyeztethetők, a történészek leginkább azon a véleményen vannak, hogy János evangéliuma írja le a leghitelesebben, mi is történt a főpapok, Annás és Kaifás házában és ezt követő, a halálos ítélet végrehajtásába torkolló időben.

Annás és Kaifás ravasz ember volt.
Nem vitték a Főtanács (Szanchedrin) elé Jézus ügyét, mert ott farizeusok és szadduceusok ültek bár akik Jézus ellenségei voltak, de Arimateai József és Nikodémus személyében voltak Jézust támogató emberek is, ezért talán nem volt várható egységes állásfoglalás.

Pilátus elé vitték.

Kaifás lázadóként állította be Jézust Pilátus előtt. Föllázítja a népet, arra biztatja az embereket, hogy ne fizessenek adót, Messiás királynak mondja magát.

Királyt Palesztinában is csak a római császár nevezhetett ki, tehát ezt a "vádpontot" ragadta meg Pilátus is amikor halálra ítélte Jézust.

"Király vagy-e- kérdezte Jézustól, mire a válasz, az én országom nem e világból való".

Megpróbált Pilátus Jézus megostorozásával eleget tenni a zsidóknak. Ezt követően a vérző, sok sebtől szenvedő Jézust az emberek elé állította. "Ecce homo". Íme az ember -Munkácsy festménye is megrázó, milyen lehetett az "élő kép".

Jézus a kereszt vízszintes fáját az u.n. patibulum-ot cipelte a Golgotára aminek 35- 40 kilogramm a súlya.

Észak-Afrikából származó Sion (Kiréne városából) is itt tartózkodott két fiával, Rufusszal és Alexanderrel. Őt kényszerítették a fa cipelésére.

A Golgota a város nyugati kapuja mellett volt, szemben a keleti oldalon lévő Getszemani kerttel.

Jézust a kereszthez szögekkel rögzítették. A szög a kéztő csontjában, a canalis carpi nevezetű csatornán át jutott a fába, ahol az érző és mozgató idegek is futnak, így a fájdalom a keresztre feszítéskor iszonyúan nagy, hogy a felfeszített "vonaglik" fájdalmában, azonnali eszméletvesztést okoz, ezt nevezik a hóhérok ""a megfeszített táncának".

"Szomjazom" -mondta Jézus. A hóhérok tudták, hogy a korty víz azonnali halált okoz így a felkínált ecetes víz is halálos korty volt Jézus számára.

Nehéz, nem is lehet a fájdalmat (akár még a fizikait is) kifejezni, mondatba ölteni.

Mária Magdolna látta egyedül először a föltámadott testet, amely már nem földi porhüvely és örömmel vitte hírül a még mindig kételkedő tanítványoknak.

Akik láttak és hittek!

A Keleti Egyház köszöntése: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt.

Az égben zengik az angyalok kórusa Isten csodálatos tetteit és mi is itt a Földön, miként nagyszombaton az Exsultetben hallottuk!

Áldott Húsvétot mindenkinek!