Egy nép-hit és ami mögötte van (Húsvét előtti elmélkedés)

A nagyapám amikor már olyan beteg volt, hogy a templomba nem tudott elmenni, gyakran elővette az imakönyvét és énekelte belőle az énekeket.

Én olyan tíz éves lehettem ekkor. Vagy még annyi sem.

Amikor az Oltáriszentségről énekelt és ahhoz a részhez jutott amely így hangzik: "Üdvözlégy Szent Szakramentom", megállt és a következőt mondta nekem.

Azt mondja az öreg...... (és itt megnevezett egy dányi embert akinek a nevét elfelejtettem, talán Rajna, talán Kucsor, nem emlékszem), hogy nem helyes úgy énekelni, hogy "Szakramentom, hanem helyette azt kell mondani, hogy szákamentom!

A magyarázat pedig az, hogy -az öreg dányi ember hite szerint minden! templomban az oltáron van Krisztus keresztjéből egy "száka". (A dányiak a szálkát szákának mondták).

Fontos, hogy a dányiak így tudták, hitték, (legalábbis egyesek), hogy a templom az a kitűntetett hely, ahol Jézus keresztjének egy szálkája van. Ennek tudatában viselkedtek nagy méltósággal a templomban. Vagyis, hogy ott Jézus jelen van, emléke itt van, ő maga is ennélfogva, semmi kétség efelől.

Tekintsünk vissza arra korra amikor Jézust halálra ítélve, megfeszítették.
Ennyivel tartozunk a jó öreg dányiaknak is és természetesen Húsvét szent ünnepének is.

Lássuk magunk előtt a Golgotát!

Az a környezet nem hasonlított a maihoz, mert amikor keresztényüldözés volt a Római Birodalomban, minden olyan jelt megszűntettek a császár parancsára amely Jézusra emlékeztette az embereket. Ezzel is gátat akartak emelni a kereszténység terjedésének.

Aztán jött egy császár, Nagy Constantin, aki később a Kelet-Római Birodalomnak is császára lett, (ő alapította Konstantinápolyt), aki megszűntette a keresztényüldözést és államvallássá tette a keresztény vallást. Nagy uralkodó volt Konstantin! (A Niceai zsinatot is ő hívta össze 324-ben, hogy a püspökök és az ariánus szekta közti vitát eldöntsék)

Intézkedései között szerepelt, hogy bontsák le elődei által épített pogány kultuszt ápoló helyeket és építsenek helyettük emlékhely-bazilikákat.

Ennek a munkának a felügyeletével édesanyját bízta meg, aki nagyon Istenfélő, keresztény ember volt.

Ilona (vagyis Szent Ilona) maga is társuralkodója volt a császárnak ezért kiérdemelte az Augusta nevet. Tehát hatalma is volt.

A Golgota dombjának környezetét a pogány császárok feltöltötték.

Amikor ásni kezdtek az új bazilikák megépítéséhez (mélyre kellett ásni), az egyik helyen, a Golgota dombjától keletre megtaláltak egy kiszáradt ciszternát. Ez -tudjuk- vízgyűjtő hely ahol a zsidók a rituális tisztálkodást végezték. Sok ilyen ciszterna volt a zsidók országában.

Ez a kiszáradt ciszterna a kezdeti időszakban a keresztényeknek rejtekhelyet is biztosított.

Az ásatás során megtaláltak itt három keresztet és három vasszeget valamint egy fatáblát. Csak néhány száz évvel vagyunk a keresztre feszítés után.

A ciszterna fölé egy nagy templomot emeltek, ez volt a Martürion, vagyis a mártírok emlékét nevében is őrző templom.

A fatáblán három nyelven, fehér festékkel írt betűk voltak.

Ezt a táblát még 570-ben az ide zarándokló piacenzaiak is látták, fel is jegyezték a diófából készült tábla megtekintését.

És most időben ugorjunk egy nagyot, majdnem ezer esztendőt.

Rómában renoválták a korábban épült Santa Croce bazilikát, amikor is a földben egy téglát találtak ezzel a felirattal: titulus crucis. Ez az írás a keresztre utalt.

A tégla mögött fedeztek fel egy ólomkazettát, benne málló diófatáblával, ahol héber, görög és latin nyelvű felirattal láthat volt a Nazarinus, azaz názáreti, a szöveg többi része nem volt látható.

Hogy került ez a Golgotáról Rómába?

Úgy hangzik ez mint egy jámbor legenda, de mégsem legenda, az később k iderült.

Mit keresett a Judeába keresztre feszített gyilkolás eszköze, a kereszt Rómában?

A Santa Croce templom Szent Ilonának (Augusta társcsászárnőnek) kedvenc tartózkodási helye volt, itt alakította ki az ő az imádkozó helyét a környezet feltöltésével, ahonnét a földet Jeruzsálemből a Golgotáról szállították.

Egy, a pápa közelében dolgozó újságíró 1990-ben ezt a táblát paleográfiás vizsgálatnak vetette alá, mely vizsgálatra hét palesztin és egy német tudóst, paleontológust kért fel.

(A paleográfia írások összehasonlítása a talált leleteken.)

Azt állapították meg egyöntetűen a tudósok, hogy az írás a fatáblán az első századból való, vagyis Jézus életének (halálának ) idejéből.

És most jön a "kriminek is beillő" fordulat.

2002-ben (alig több mint húsz éve) ismét megvizsgálták a korábban említett, Jézus keresztfáján lévő táblát egy másik módszerrel, a most gyakorivá váló időmeghatározásra alkalmas radiókarbonos módszerrel.

(Csak közbevetem, mert mindenki tudja aki kémiát tanult, hogy a "radiokarbon" a szénatom egyik izotópja, mégpedig a 14-es tömegszámmal bíró szénatomé. Ez is szén nyilván de ennek a szénatomnak a bomlás -felezési ideje- alkalmas az időmeghatározásra.)

Mit tapasztaltak a vizsgálatot végzők? Fogódszkodj meg!

Azt, hogy a tábla nem lehet több ezer évesnél!

Valóban? Ki tévedett?

Senki! Mert a paleográfiás vizsgálat helyességét a szén-izotópos vizsgálat eredménye nem cáfolhatja. Miért?

Azért mert az ólomkazettában tárolt tábla nem olyan mintha szabad levegőn lett volna, hiszen az ólom "leárnyékolja" a sugarakat, védi a tárgyat ilyen formán a fa szinte "megfiatalodott", vagyis az idő vasfoga nem érhette annyira mint ha természetes környezetben lett volna.

Az öreg dányi bácsinak az igazsága úgy igazolódott, hogy vannak templomok ahol a mai napig őrzik Krisztus keresztjének több mint kétezer éves maradványát.

A következőkben -ha lesz rá időnk- "elmegyünk" Betániába, mert a Kálváriára -átvitt értelemben- innét indult az út.