Vissza a jelenbe

Úgy alakult a helyzet, hogy időlegesen kivonultam a zajló napi eseményekből. Ez a gyógyulás-rekreáció kérdéskörével is összefüggő jelenség volt, így nem, vagy alig kaptam híreket a környezetemből vagy a nagyvilágból, sem internet sem televízió sem rádió nem volt a közelemben.

Maradt hát a könyv, mely nem csak időtöltést de szellemi felüdülést is jelent az ember életében.

Magammal vittem Bán Mór (alias Bán János) Hunyadijának hetedik kötetét és amikor ennek a kötetnek a végére értem, mivel nem volt nálam a nyolcadik kötet, újságot meg nem akartam olvasni, az ember mégsem maradhat írott betű nélkül, így vásároltam egy könyvet az utcán áruló könyvkereskedőnél, ahol ezernyi példány állt az érdeklődő előtt. A sok érdekesnek gondolt könyv közül megvettem Lederer Emma 1935-ben írt munkáját melynek címe Egyetemes művelődéstörténet, mindössze 1000 forintot fizettem ki érte.

Először is a kereszténység kialakulását olvastam el -lévén közel a húsvét- és a zsidó-keresztény kultúrkörnek nevezett rész kötötte le a figyelmem.

A könyv egyébként olvasmányos stílusban íródott és akinek van némi ismerete és fogalma az emberiségről és annak művelődésre-műveltségre irányuló tevékenységéről, az új ismeretek mellett inkább a régiek rendszerezésében és rövid idő alatt történő átláthatóságában vélhette örömét.

A 144-ik oldalon ezt olvashatjuk:

"Jézus csodálatosan mély erkölcsi tanításai a tiszta emberszeretetről, az isteni jóságról, amely felruházza a mezők liliomát, amely a megtérő bűnöst magához fogadja, a minden törvény nélküli igazi emberi jóságról, amely a jót önmagáért a jóért gyakorolja, az emberek közötti tejes egyenlőségről, a hegyi beszéd megrázóan bölcs és emberfelettien szép erkölcsössége, amely a tiszta és elvont egyistenhitből fakadt."

Azt tudni, hogy Lederer Emma zsidó ember volt, de hogy vallásos-e akár a zsidó akár a keresztény vallást illetően, -nem tudom.

Akár vallásos valaki akár távol van az Istenhittől, vagy a kereszténységtől, Jézus követésétől, de nem maradhat közömbös mégsem a tanítással szemben, nem lehet érzéketlen Jézus erkölcsi nagysága, emberi természete és az Istentől való küldetése iránt.

Jézus élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása a mi htink alapja, fundamentuma.
És ebben van a hovatartozásunk lényege. Hogy Jézust istenünknek tartjuk, a Második Isteni Személynek, aki az Atyától született, Isten az istentől, Világosság a Világosságtól valóságos Isten a valságos Istentől, aki az Atyával egylényegű.

Nagymamám mondta nekem, az unokájának, akit megtanított imádkozni, hogy a Biblia olyan ismereteket, tudást, tudományt, hitet, történést tartalmaz amiből még egy "i" betűt sem szabad elvenni, vagy hozzátenni -mondat ezt nekik hittanórán Semsey plébános atya.

Igen, nagymamám nem tudhatta amit a plébánosa tudott és mi is tudunk, hogy az az "i" betű több annál mintsem egy magánhangzó legyen, mert a zsinati atyák eldöntötték hosszú vita után, hogy Jézus az Atyával egylényegű (tehát Isten), görögül homouzion, nem pedig csak ahhoz hasonló: homoiuzion.

A Teremtő Isteni Rendben az igazság, a kegyelem és a törvény tisztasága ragyog. Ez a hitünk értékrendje.

A világ nem követi ezt. Az ember, aki a kegyelem ajándékozottja a Húsvét ünnepével ezt kinyilatkozva és évenként az egyházi rendben ünnepelve gyakran a mindennapokban elfelejti.

A világ megromlása, amit nap mint nap tapasztalunk abból adódik, hogy vagy elfelejti az ember vagy eleve nem is tanulta, nem is tudta, hogy mindaz a szellemi erő ami Jézus életével és halálával, feltámadásával kincsünkké lett valahogy elromlik, megbicsaklik és lesz az ember tudáshiányban szenvedő, csak napi szinten élő, önmagát butaságában sokszor felülmúló gőgös alak.
A szellemi kiüresedés bennünk tudáshiányt okozó gőgöt teremt, a másik embertől különálló, azt lealacsonyító személyiségjeggyé lesz. Ez a napi közbeszéd uralta helyzet.

A világ minden értéke a lelken nyugszik. Ha a lélek táplálását, pallérozását elmulasztjuk az Istennel való beszélgetést, vagyis az imádságot elhanyagoljuk, szintén emberi lényünk romlásához vezet ami két negatív tulajdonságban jelenik meg. Az egyik a gyűlölet, a másik az önzés.
Kell-e erről többet mondanunk ha mindezeket ismerni akarjuk, mint felidézni napjaink gyűlölködését és a fékezhetetlen önzést. Mindenben önzést. Egoizmust, mely kirekesztéshez vezet, a másik ember elfogadását tiltja és a tettelegességig elmenő állatias magatartást kölcsönöz az embernek.

A teljes embert a kiegyensúlyozott embert, az Isten-félő embert a lélek és a test egysége és épsége jellemzi.
A lélek megromlását a test Istentől kölcsönzött létének hanyatlása kíséri.
Mondhatnám, hogy ilyenek a betegségek.
Vagy azt is mondhatnám, hogy ide tartozik a mérhetetlen anyagiasság, mely nem a józan ész hatálya alatt működik hanem a szerzés akarati gátlásnélküliségén is.

Az ember mindig kereste a létezésének okát. És a célját is. Így teremtett magának új világot, mely vagy gyarapodó, élhető világ lett, vagy túlárazott, minden szentséget nélkülöző, ideiglenesen fennálló, pusztuló világ.

Ma is két út van előttünk. Nincs harmadik vagy negyedik.

Vagy az igazság-kegyelem-törvény hatálya alatt lévő Teremtő Isteni Rendet követjük vagy ettől elválunk.

Ha ettől elválunk, akkor kiszabadul az ördögi rossz (sugallat, tanács, csábítás), ami zsarnoksághoz vezet. Zsarnoki túlhatalom tartja kézben a minden rossz megmutatkozását, a szellem-lélek-test mindenkori szétválását (dichotómiáját).

Ne feledjük, hogy a szépen és igaz módon megélt húsvét, valamint az erre való lelki készülődés, vagy ezt követő Istenben fénylő életvitel azokon a csalhatatlan igazságokon nyugszik ami eligazítja az embert a mindennapokban és feloldódik a jézusi tanítás és életvitel teremtő mindenségében, amit leginkább a Jézus halálból való feltámadása mutat meg nekünk húsvét idején.

Én ezeket az érzéseket olvastam ki, ezekre találtam rá abban a Jézust méltató gondolatokban amelyet Lederer Emma fogalmazott meg akár zsidóként, akár keresztényként akár csak egy gondolkodó ember képében aki eljutott a tanítás magas szintjére is.